Új hozzászólás Aktív témák

• #52 edk- őstag Lalikiraly #50

  Új Válasz 2018-04-23 21:07:38 #52

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  edk-

  őstag

  válasz Lalikiraly #50 üzenetére

  A szilárd hajtóanyagú rakétában nem üzemanyag- és oxidálószer-tartályok plusz rakétahajtómű van (mint itt), hanem az üzemanyag és az oxidálószer keverékét porból préselik vagy formába öntik. Ezt ha meggyújtják, nem állítható le az égés. Az STS SRB képén a rózsaszín a hajtóanyag, aminek a közepében hosszanti üreg van. A tetejénél gyújtják meg. Animáció az égésről

  "Try SCE to Aux." ˁ˚ᴥ˚ˀ eladó dolgok: https://cutt.ly/edkelado

• #56 Cifu nagyúr Lalikiraly #55

  Új Válasz 2018-04-24 07:31:12 #56

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  válasz Lalikiraly #55 üzenetére

  Nézz vissza, volt szó róla a Szojuz kapcsán

  Röviden: régebben plusz oxigént vittek magukkal, azzal dúsították a légkört, a hosszabb utaknál viszont probléma volt a szén-dioxid (CO2) felgyülemlése, ezért ezt valamilyen módon meg kell kötni. A legáltalánosabb a lítium-hidroxid vagy lítium-peroxid alapú megkötőágyak alkalmazása, ezeken átvezetik az űrhajó belsejéből érkező levegőt, és ez megköti a szén-doxiodot. Apró probléma, hogy a reakció miatt értelemszerűen időnként cserélni kell az ágyakat. Az amerikai űrrepülőgépen szabályosan 6 óránként kellett ezeket cserélni az első időkben, amikor 6-7 ember volt a fedélzetén. A szovjet / orosz rendszerek a mai napig lítium-hidroxid alapúak, még az ISS orosz részén is a Szaljut / Mir fedélzetén is használt Vozduh CO2 megkötőágyak dolgoznak.

  Az 1990-es évektől jelent meg egy új, regeneratív megoldás, ahol a megkötőágyakban nyomás és hő ciklikus változtatásával a felgyülemlett CO2-őt le tudja választani az ágyakról (ez a regenerálás folyamata). Az így összegyűjtött CO2-őt pedig régebben a világűrbe engedték, manapság kísérleteznek azzal, hogy sabatier-reaktorokban felbontják és oxigént nyernek ki belőle. Az ilyen rendszerek váltották ki az amerikai űrsiklók fedélzetén az egyszer használatos lítium-hidroxid ágyakat, illetve ilyenek vannak az ISS amerikai moduljaiban (egy a Destiny modulban és egy a Node3-ban).

  Ez a megoldás is rendelkezik problémákkal persze, műszaki hibák többször előfordultak, amelyek érthető okokból komoly fejtörést okoznak, hiszen itt a Föld körül ezek még relatíve könnyen elháríthatóak, de egy Hold- vagy Mars-állomás esetén csak a pótalkatrészekben bízhatnak. Ha pedig abból nincs elég, akkor ciki van. Elég nagy...

  Mivel nem lehet mindenhova létfenntartó rendszert szerelni, ezért használnak rugalmas vezetékeket, amelyeken keresztül friss levegőt juttatnak el az olyan helyekre, ahol nincs létfenntartás, és úgy próbálják a légáramlást vezetni, hogy az elhasznált levegő a CO2 megkötő ágyak felé mozogjon.

  Ez a kép például a Miren készült, lehet látni a három légvezetéket, amit az ajtónyíláson keresztül hoztak el.

  [ Szerkesztve ]

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák