Új hozzászólás Aktív témák

• #9 h-yle addikt

  Új Válasz 2008-03-13 12:06:00 #9

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  h-yle

  addikt

  Szerintem az élet értelme saját maga reprodukálása.
  Ha csak egyén szintre bontjuk le az elméletet, akkor is megfigyelhető, hogy a papucsállatkától az emberig a gyakorlatilag az egyetlen közös vonás a fajfenntartás. Alacsonyabbrendű élőlényeknél ez csak reprodukcióra korlátozódik, de a magasabbrendűeknél már nem csak az utódnemzésre terjed ki. Sokszor hajlandóak saját életüket feláldozni állatok, emberek, hogy a populáció fejlődhessen, a családjuk, falkájuk tovább élhessen.

  Itt jön a futurisztikusabb, vallásibb része a dolognak (Mátrix fikázóknak kevésbé ajánlott... ).

  A fent említett dolog, maximum egyéni motivációt biztosíthat fajoknak, az embernek, de nem ad választ "a nagy kérdésre". Én úgy gondolom, hogy mivel egyedenként a reprodukcióra való törekvés a legfontosabb, ezért mint faj szintén ez a célunk. Önmagunk, az életünk, a világ reprodukálása. Virtuális világok, MI, cyber tér... Minden e felé halad. A mi programunk írói, az alkotók pedig úgy ismertek számunkra mint Isten, istenek, kinek mi tetszik. Közvetlenül nem érzékeljük őket, lehet, hogy már magára is hagyták ezt a világot, de régen sokat látogattak ide. És ezt nem feltétlen (sőt!) úgy kell elképzelni, hogy mi most valami PC-ben, vagy szuperszámítógépben szaladgáló elektronok vagyunk, hiszen ki tudja a "felettünk álló világ" milyen technológiával teremtett életet. Lehet, hogy teljesen megegyező a technika, de az is lehet, hogy felfoghatatlan a számunkra.

  Valahol ide kapcsolódik az a kérdés is ami bennem megfogalmazódott ennek kapcsán. Ugyebár a mai tudásunkkal el sem tudnánk képzelni, hogy mi is képesek lennénk egy ilyen, hagy hasonló világ megalkotására. Óriási a világegyetem, millió kérdéssel, és millió válasszal. Itt jön előtérbe az elmélet másik fele, az önfejlesztés. Kérdéseket teszünk fel, ami-re előbb vagy utóbb megkapjuk a választ. De ha a történelmet nézzük, olyan ez az egész, mintha a világunk folyamatosan tágulna. Anno az emberek, csak a saját környéküket vélték valósnak, csak pár kilóméteren élt mindenki (minden "törzs" a saját pár kilóméterén ugye) aztán szigeteken, kontinenseken, a földön (ami lapos volt) egy bolygón, a naprendszerben, és az egész univerzumban. Tágult az élettér, mert a kérdésekre, csak ez adhatott racionális választ. Csak így sarkalható fajunk az élet reprodukciójára. És mindezt saját "programunk teszi elénk" hiszen mi is csak a "nagy terv" részei vagyunk. Mi tesszük fel a kérdéseket, amire a legracionálisabb választ kalkulálja ki a fő program, és így haladunk létünk megértése, és reprodukálása felé.

  Leírni ezt teljesen érthetően kicsit hosszú lenne, úgyhogy most lehetnek benne necc részek, majd max én is blogolok egyet róla, ha lesz kedvem

  Talent is over rated, get back to practice. - Jeremy Piven

Új hozzászólás Aktív témák