Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Aboga

    újonc

    Milyen érdekes... csak a metrón egy hirdetés, kis kíváncsiság, és mosolygósabb lett a napom. Régi emlékeket ébresztettetek fel bennem, mikor még élt a nagymamám. Háztartásbeli volt, 5 gyerekkel, de én már csak mint nagyit ismerhettem meg. Első unoka voltam ( 9 másik követett ) de engem szeretett a legjobban, gondoltam akkor. Később az unokatesókkal beszélgetve, felemlegetve a nagyit, mindannyian ugyan úgy érezték. Hát ezt a nagyit bántottam én meg, nagyon csúnyán - igaz akaratlanul, de legalább szemtől szembe.Pályaválasztás volt terítéken, - miközben éppen babot válogattunk - beszélgettünk az érdeklődési körökről, sorsokról, valami felbosszantott, gyorsan odavágtam : én nem akarok egész életemben babot válogatni! Szegény nagyi... könnyes lett a szeme, de nem szólt egy szót sem. Észrevettem a baklövésem, magyarázkodtam, bocsánatot kértem, ő megpuszilt és soha nem éreztette velem, hogy ez nyomot hagyott volna a lelkében. Nem így én : ennek már lassan 40 éve, de még mindig fájnak azok a felelőtlenül kimondott szavak. Rég nem él, nem tudom elmondani neki mennyire szerettem, mennyire hiányzik még mindig. Az egyetlen dolog, amit tehetek, a körülöttem élő idős embereket szeretgetem, pátyolgatom, már amennyire időm engedi. Úgy érzem soha nem fogom tudni viszonozni azt a sok szeretetet amit tőle kaptam. Mit tehetnék? Szórom és osztogatom azt a keveset ami bennem van.
    Még valami fontos : nemsokára én is nagymama leszek, és nagyon remélem leszek olyan jó nagyi mint az enyém volt.

    egykor én is..

Új hozzászólás Aktív témák