Új hozzászólás Aktív témák

• #21 TheDragon007 senior tag Vakegérke #19

  Új Válasz 2009-05-16 21:08:51 #21

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  TheDragon007

  senior tag

  válasz Vakegérke #19 üzenetére

  A cikk említi hogy az írója most 21 vagy mennyi. Szóval kijelenteni, hogy a jövője lehet, hogy csak vágyálmaiban létezik, még kicsit elhamarkodott szerintem. Magamról tudom, hogy az ember mennyiszer változtat a véleményén (ebben a korban főleg).
  Remélem te sem érezted támadónak ezeket a sorokat.

  Számunkra egyértelmű, hogy a világon a magyar nők a legszebbek, de lássuk be, ezt minden nemzet így gondolja, de csak mi tudjuk, hogy nekünk van igazunk. -by Bocha

• #30 BLiNk3r senior tag Vakegérke #19

  Új Válasz 2009-05-17 00:14:19 #30

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BLiNk3r

  senior tag

  válasz Vakegérke #19 üzenetére

  Sajnos egyet kell, hogy értsek, nekem is az jött le, amit Vakegérke már több hozzászólásában megpendített.

  Szintén 21 éves koromban mentem ki Erasmus ösztöndíjjal külföldre, Görögországba.
  Nagyon kellemes visszagondolni a kint töltött fél évre, az ott megélt szabadságra, kiteljesedésre, és mindarra a sok élményre, melyek sokat alakítottak a személyiségemen is - hiszem, hogy pozitív irányba.

  Viszont a fél év alatt egyszer sem fogalmazódott meg bennem még csak hasonló érzés sem, mint ami az írásban szerepel. A kint töltött időszak minden napján tudtam, hogy hova tartozok, honnan jöttem, és hova fogok visszamenni. Nekem furcsamód nem is volt problémám a "visszailleszkedéssel", ahogy hazaértem, szinte azonnal visszazökkent az életmódom a régibe, családdal, barátokkal együtt.

  Ilyen is van.

• #55 Unique girl csendes tag Vakegérke #19

  Új Válasz 2009-10-17 01:53:40 #55

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Unique girl

  csendes tag

  válasz Vakegérke #19 üzenetére

  Nem feltétlenül tudok veled egyetérteni ebben a témában. Még az is lehet, hogy a kedves szerzőnek igenis hiányoznak a barátai és a családja, de mivel elég hosszú időt töltött el nélkülük, megszokta a hiányukat, valamint a szemlélete is változott, a gondolkodásmódja sem biztos, hogy a régi. Én lassan két hónapja élek egyedül külföldön, és igenis hiányoznak a szüleim, hiányzik a testvérem, de nem annyira, mint azt elsőre gondoltam volna.

  A másik, amire talán gondolni tudok, az az, hogy az én/mi generációnknak már nem sok mindent adott az ország... Félre ne érts, tisztelem a hazám, de én valahogy sosem éreztem igazán az otthonomnak, az enyémnek Magyarországot. A szüleim elég széles látókörrel rendelkeznek, igyekeznek minél többet mutatni a világból, és pont ezért eltér a gondolkodásmódom jópár korosztályombélitől. Meg is kaptam mindig, hogy én nem iszom, nem dohányzom, és szégyenszemre tizenévesen még nem csak a bulizásról és a fiúkról szól az életem... Ekkor mentem ki egy évre Ausztriába tanulni, hogy befejezzem az általánost. Aztán visszajöttem egy magyar gimnáziumba, de egyszerűen nem bírtam abban az oktatási rendszerben 2 évnél tovább... most itt vagyok, fáradtan, küzdelmes napokkal, de mondhatom, hogy boldogan. Na ezért nem vágyom haza.

Új hozzászólás Aktív témák