Új hozzászólás Aktív témák

• #1209 kirkri addikt

  Új Válasz 2013-01-22 20:29:30 #1209

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  kirkri

  addikt

  Akkor a kórházi történetem.

  Szerdán délben befeküdtem, aznap csak annyi történt, hogy megmérték a vérnyomásom. Este beígérték, hogy reggel 6-kor ébresztő. mert én leszek az első 8 órától, így elő kell készülni a műtétre.
  Csütörtökön 4:30-kor jött a nővér, hogy menjek zuhanyozni és készüljek el. 4:45-kor lezuhanyozva fekszem az ágyon és várom, hogy jön valaki előkészíteni, de nem jön senki 6:05-ig. Ekkor kapok egy injekciót, majd várom a további "előkészítést". 8:00-ig megint semmi, onnantól indulnak az események.

  Egy pillanatra eltűnődtem, hogy mi a fenéért kellett nekem fél 5-kor felkelni egy injekció és egy zuhanyzás miatt. Én naiv nem tudtam, hogy minden nap fél 5 körül aktivizálják magukat az éjszakás nővérek, így az elkövetkező napokban is jön majd az ébresztőszolgálat.

  Szóval jön egy betegszállító, pizsama levesz, fel kell feküdni egy gurulós kocsira egy szál péniszben, majd letakarnak.
  Irány a műtő, ahol áttesznek egy másik kocsira. Ott keresem, hogy miként néz ki a műtő asztal,majd rájöttem, hogy az nem hagyományos asztal, hanem egy Z alakú valami. Így már megértettem, hogy miként is fér hozzá a gerincemhez olyan pontosan a doki. Közben valaki beköti a kézfejembe a branül-t.
  Jön az altatóorvos, aki beszél velem pár mondatot, és kérdezi, hogy van-e kérdés. Megkérdeztem, hogy fognak-e csövet ledugni a torkomon a lélegeztetéshez. Mondta a kedves altatóorvos leányzó, hogy igen, de azt már maga nem fogja érezni, mert aludni fog, és mire magához tér már nem lesz bent. (így is történt)
  A számhoz kellett fogni a lélegeztető maszkot, majd kérdezte, hogy kezdhetjük-e, mire mondtam, hogy vágjunk bele. Valamilyen monitorozó műszer képernyőjén látom az órát, 8:13

  Innen filmszakadás.

  Magamhoz térek és rögtön egy óra a falon (komolyan óra buzi lennék ) 10:10. A műtőben vagyok egy másik helyiségben és beszélnek hozzám, hogy rendben van-e minden, vagy valami hasonlót.
  Valamit válaszoltam, majd a következő pillanatban a kórteremben az ágyamra tesznek.
  Telefonon előre megírtam a nejemnek a műtét előtt, hogy jól vagyok, nem kell izgulni, most csak rányomok a küldésre. Kértem, hogy ne jöjjön senki addig, amíg nem térek észhez, mert a nejem nagyon izgulós és nem akartam, hogy a műtét alatt lerágja az összes körmét.

  Délutánra teljesen kitisztulok, nem fáj a lábam, sem a derekam, de mindkét lábfejem nagyon fázik, holott van rajtuk zokni. Ez mai napig megvan még.

  Megkapom az instrukciókat, hogy az ágyon fordulni csak váll és csípő együtt mozgatásával, gerincet nem csavarjuk. Estig esélytelen fordulnom, fekszem a hátamon és egyre rosszabb. Nem a műtét helye fáj, hanem az, hogy reggeltől a hátamon fekszem. Aznap kaja nuku, estére majd éhen halok.

  Éjszakára megkapom a kacsát... Nem véletlenül paráztam én tőle.

  Péntek reggel (műtét másnapja) azt mondják lehet felkelni és sétálni. Felkelni még sikerült is aránylag könnyen, de pár lépés után visszafekvés, mert szédülök kicsit, így jobb a békesség és visszafekszem. Gyanítom, hogy a koplalás közrejátszik a szédülésbe, így gyorsan benyomok pár kekszet. Ezután már sikerül pár lépést tenni igaz csoszogósan, de megyek és semmi nem fáj. A para azért bennem van, hogy mikor nyilall belém a fájdalom, így tényleg nagyon robotzsarus a mozgásom. Aznap a kórteremben csoszogok időről-időre. Reggeli után jön a gyógytornász és megmutatja mit kell csinálni. Kapok egy útmutatót, hogy miket csináljak most két héten keresztül. Csak azt felejtjük el mindketten tisztázni, hogy hányszor kell naponta, így én a műtét után két nappal már négyszer csináltam, holott kiderült (sajnos csak hétfőn) mindössze egyszer kellett volna a műtétet követő napokban, majd napi kétszer.

  Szombat és vasárnap orvos egy darab sem, így nincs kitől kérdeznem mennyire terhelhetem magam. A hátam továbbra is a fekvéstől fájogat, sajnos nagyon rossz ágyat fogtam ki. Műtét helye, lábam, derekam nem fáj, egyre többet tudok sétálni a hosszú folyosón.

  Hétfőn mehetek haza 10-kor. Reggel a viziten megemlítem a vizitelő dokinak, hogy a műtét előtt a bal lábam fájt, az most nagyon szuper, de a jobb vádlimba időnként nem erősen, de érzem a fájdalmat. Azt a választ kapom, hogy az ideggyökök nagyon csúnyán be voltak gyulladva, ez egy ideig még okozhat ilyen panaszokat. Sajnos az orvosom nincs aznap, így csak egy zárójelentéssel a kezemben kelek útra és egy csomó megválaszolatlan kérdéssel, amikre a nővértől nem túl kielégítő válaszokat kaptam.

  Autó hátsó ülésén fekve hazaértem, innentől itthon gyógyulgatok.

  Ma (kedd) már mindkét vádlimban érzem járás közben időnként a fájdalmat, nem túl erősen, de azért kicsit aggaszt. A mozgásom egyre magabiztosabb, csak az ágyból felkelés után kicsit bizonytalan pár lépésig.

  Holnap megyek varratszedésre és a föld alól is előkerítem a dokimat, hogy válaszokat kapjak.

  Kicsit hosszú lett, de igyekeztem minden részletre kitérni, mert a műtét előtt állók hasznosnak találhatják.
  Talán úgy tűnik, hogy ez milyen elégedetlen fazon, de ez nem így van, csak a tényeket írtam le. Nekem ez a műtét a megváltás volt, nagyon vártam már, és örülök neki, hogy megműtöttek. A műtét előtt valóban derékszögben közlekedtem, most szálfa egyenes a tartásom. Sajnos elég csúnyán elferdült a gerincem mire eljutottam a műtétig, ezt majd amint az orvosok engedik úszással próbálom rendbehozni.

  21 éve a Prohardveren! ™

Új hozzászólás Aktív témák