Új hozzászólás Aktív témák

  • Kriszta 68

    újonc

    Sziasztok!

    Új "versenyző" vagyok itt nálatok. A történetem:

    Tavaly októberben kezdődött, de nem hirtelen mozdulat, hanem szép lassan 2-3 hét alatt. A nagyon durva fájdalom viszonyleg gyorsan elmúlt, úgy egy hét alatt, maradt a zsibbadás. 2 hét ORFI, majd gyógytorna itthon. Azt hittem ennyivel megúsztam. November végén visszaesés, gyógyszerek, szteroid injekciók. Januárra javulás 2 hét munka, visszaesés. Gyógytorna, manuálterápia, homeapátia, akkupunktúra, dr. Kiem ..... stb.stb.stb. Semmi javulás, nem kibírhatatlan a fájdalom, de a normális élet nem megy, sok fekvés. Márciusban Péterffy, Rácz doktornő epidurális kanülös beavatkozása, mejd idegblokád. Egyre rosszabb a helyzet. Áprlisban rászántam magam a műtétre, a doki már februárban mondta, hogy műtene, de nincs abszolút indikáció.

    Hétfőn lesz négy hete, hogy megműtött, és azóta szarabb a helyzet, mint valaha (leszámítva azt az októberi 1 hetet). A doki szeint nagyon indokolt volt a műtét, nagy volt a sérv ki volt szakadva szilánkosan (ezt nem is értem), az ideggyök s1 nagyon be volt szorulva, a csontot is meg kellett faragnia.

    Már a műtét harmadnaján mondtam neki, hogy jobban fáj a lábam, mint előtte, de nyugtatgatott, hogy ez belefér. Itthon vagyok már három hete, a seb szépen begyógyult, ha fekszem, akkor tűrhető, de amint felállok nagyon elkezd fájni. 10-15 perc amaximum talpon. És eszem a gyógyszer hegyeket.

    Szedán felhívtam, hogy szerinte ez még mindig normális-e. Azt mondta a jövő héten csinálunk egy kontroll MR-t. Elképzelhető, hogy ideggyulladás, akkor lehet, hogy meg kell nyitni majd és "megszellőztetni" (mi van???)

    Úgy látom ti itt már sokat láttatok, tapasztaltatok, ha hallottatok ilyenről, légyszi írjátok meg, nagyon el vagyok keseredve.
    KÖSZI

Új hozzászólás Aktív témák