Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #65675776

    törölt tag

    válasz vhw #5 üzenetére

    Nagy szárnykarcsúságnak vannak előnyei: roppant nagy felhajtóerő, és még nagyobb siklószám. Ezek következtében relatíve alacsony tolóerővel is képes repülni és leszállni a gép.

    Sőt, igazából a legjobb a B-58 féle megoldás lenne, csak az valószínűleg sokkal költségesebben lenne üzemeltethető. Ráadásul sokkal kisebb a hasznos terhelhetősége.

    Ami valóban leginkább hasonlít erre, az az volt, amikor C-5A rakteréből indítottak Minuteman rakétát. [link]

    [ Szerkesztve ]

  • Cifu

    nagyúr

    válasz vhw #5 üzenetére

    De ehhez miért két ekkora géptest?
    Indokolja valami? Gondolom nem üzemanyaggal van tele mindkettő.
    Hasznos terhet se szállít a felhasználási területet figyelembe véve.

    A lényeg az, hogy a két test le- és felszálláskor magasan tudja tartani a rögzítési pontot, ahova a rakétát függesztik. Ez az alapvető probléma a repülőgépről való indításnál.

    Az eddig alkalmazott megoldások, és hátrányaik/előnyeik:

    Géphátról való indítás:


    An-225 / MAKS mini-űrrepülőgép terv

    Előnye, hogy meglévő gépeknél használható, csak egy rögzítési pont kell a gép hátára. Viszont tele van hátránnyal. A rakétát/űrhajót egy kellően nagy daruval a gép tetejére kell helyezni, illetve az indítás után a hordozógépnek kell süllyedésbe átmennie, mégpedig gyorsabban kell süllyednie, mint a még meghajtás nélküli rakétának - ez azért a sokkal nagyobb szárnyfelülettel nem egyszerű. A gép hátára való szereléssel pedig szenvedtek a Szovjetek a Buran, az amerikaiak a SpaceShuttle esetében. Lásd képen.

    Géptörzs alól való indítás:


    OrbitalATK Pegasus XL az L-1011 indítógép hasa alatt

    Előnye, hogy meglévő gépnél kialakítható. Hátránya, hogy erősen korlátozza a rakéta méreteit.

    Félszárny alól való indítás:


    B-52-es szárnya alatt az X-15

    Előnye, hogy meglévő gépnél kialakítható. Hátránya, hogy csak kisebb tömegű rakétánál alkalmazható, hiszen az aszimmetrikus terhelés miatt a hordozó gép repülési tulajdonságait túlságosan lerontja. Ilyen megoldást most a LauncherOne esetében használ a Virgin csoport, de a Stratolaunch-hoz képest kisebb rakétával.

    Katamarán kialakítású hordozógép:

    Előnye, hogy könnyű a rakétát felszerelni, nagyobb méretű rakétát / űrrepülőt is fel lehet függeszteni alá, hátránya, hogy speciális repülőgépre van szükség. Ezt használja a SpaceShipTwo és a Stratolaunch (mindkettő esetében a Scaled Composites a tervező cég, illetve a SpaceShipOne és WhiteKnight páros a "felmenő").

    Erre nem lett volna megfelelő két "kisebb" gondola, amibe elhelyezik az üzemanyagot, futóművet, adott esetben a hajtóműveket?

    Úgy hívják, hogy WhiteKnight. Ez volt a SpaceShipOne hordozó-repülőgépe. A gond az volt, hogy ha ezt tovább szeretnéd növelni, akkor a futóművet befogató szekció és a faroktartó továbbra is akkora lesz, mint egy géptörzs, tehát ha őszinték akarunk lenni, akkor ez egy háromtörzsű gép a valóságban.

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz vhw #8 üzenetére

    Mekkora a felesleges teher?

    Igazából a gép nem véletlenül épült úgy, ahogy. A kompozit műanyag miatt elég könnyű.

    Mindkét pilótafülke aktív egyébként?

    Csak a jobb oldali. A bal oldaliban a repülésirányító rendszerek kerültek.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák