Aktív témák

• #12 Cs.Orsolya aktív tag talmida #3

  2008-01-23 10:55:12 #12

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cs.Orsolya

  aktív tag

  válasz talmida #3 üzenetére

  Kedves Talmida!

  Amit McRay-nek írtam részben válasz a szavaidra. Neked is köszönöm, amit írtál!

  A médiában ugyanúgy emberek dolgoznak, mint a rendőrségnél. Az egész média nem tud felelősséget vállalni, csak az egyes ott dolgozók. A média közílést generál és közízlést szolgál ki. Azt adják el, amit megvesznek. S legtöbbször csak azt lehet megvenni, amit adnak. A tudatos fogyasztói magatartás arról szól, hogy megfontolom, mit veszek meg, mit olvasok el, mit nézek meg. Ha rám akarják erőszakolni, akkor pedig tudatosan döntök arról, hogy amit kérdés nélkül a pofámba tolnak, azzal egyetértek-e, vagy sem. De döntök róla. Tudatosan.

  A "mi fajtánk", ahogy mondod, sokszor már csak tűzoltó munkát tud végezni. Ha bejön hozzám egy gyerek, a hét 168 órájából pusztán csak 1 (!) órám van arra, hogy helyretegyem a lelki világát, a sületlenségekkel telipakolt gondolatait, és olyan dolgokat is megtanítsak neki, amiket a hétköznapokban nem kap meg senkitől. Vagy mert lusta megtanulni, vagy mert érdektelenek ezen a téren a körülötte munkálkodó felnőttek, hiszen örülnek, ha a minimumot oda tudják adni nekik. A gyermekvédelem egy végtelenül nehéz terület.
  Ugyanakkor nagyon kevesen nyitottak arra, hogy egy gyermek problematikája pusztán letükrözi a környezetében uralkodó sokkal nagyobb problémákat. Ettől igazából nem a gyerek a problémás, hanem a környezete. A gyerek puszta tünethordozója mindannak, amiben él, és ha tünetei vannak, akkor egészségtelen, nem normális, torz, beteg az, amiben él. az élőközeg magját pedig a családok képezik. Lehet, hogy a nap java részét egy gyerek az óvodában, iskolában tölti, de az, ami érzelmileg igazán hat rá az, amit a szülei mondanak.
  Erre tipikus példa a lakásotthonokban nevelkedő gyerekek. Van egy testvér csapat, akiket terápiázok. Kegyetlenül verték őket, és az intimitás gyengéd formáit nem ismerik. A legtöbb szeretetmegnyilvánulások valami fizikai sértés, vagy fájdalomokozás. Úgy ütögetik, csapkodják, szadilják egymást, mintha ahogyan Te puszit adsz a barátnődnek találkozáskor. A gyerekek anyja hanyagolja őket, de most rászokott megint arra, hogy látogatja őket. A múltkor hozott az egyik kislánynak egy babát, és közölte vele, hogy ezen kitöltheti a haragját, és nyugodtan verheti, ha dühös lesz. ugyanez az anya, amikor hallotta, hogy a nagyobbik fia verekszik, agresszív, kezelhetetlen, akkor csak annyit mondott erre, hogy hát valakinek rendet kell tartania a családban, és miért ne üthetne oda ilyenkor egyet-kettőt. Mindezt a gyerekek füle hallatára...
  Ez csak egy példa a több millió körül.

  A világot nem lehet úgy megváltoztatni, hogy beülsz egy órára a pszichológushoz, az iskolapadba, vagy egy jó meleg sarokba egy értelmes könyvvel, ha közben a hét összes többi óráját meg vagy harccal töltöd a világgal, vagy éppen nem teszel semmit.
  Nem az "én fajtám", fogja megváltoztatni a világot, mert az én fajtám legtöbbször csak sebeket gyógyít, hegeket ragaszt, összetört lelkek újraépülését próbálja megsegíteni, tűzoltó munkát végez. A mai világban mi a pusztulás ellen, és annak megállításán tudunk dolgozni. Ha építünk is, az is sokszor csak az eredeti állapotig tart, s ritkán tudunk jóval többet elárni, mint az eredeti volt. A pszichoterápia talán az egyetlen egy olyan dolog a mai világban, ami többet tud elérni egy pusztulás után. Az oktatást illetően már vannak fenntartásaim: egyre több károkozást tapasztalok, mintsem hasznot.

  Te, Ti, én, és az "én fajtám" csak együtt tudunk tenni valamit azért, hogy a világ szebb, jobb, élhetőbb legyen. 1 óra egy meleg és biztonságos terápiás szobában még az édeskevésnél is kevesebb.

  Köszönöm a véleményedet és a szavaidat!

  "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Aktív témák