Új hozzászólás Aktív témák

  • Gyusz

    őstag

    A gimnázium utolsó két és fél évében volt egy nagyon jó irodalomtanárom (bár az előtte lévő sem volt rossz), aki tényleg megtanított minket verset elemezni, és értékelte a saját gondolatokat is. Érdekelte a véleményünk a művekről, bár a hülyeséget belemagyarázóknak továbbra sem volt esélye. Néha magam is meglepődtem, hogy bizonyos művek elemzésénél (dolgozatírás közben) milyen jó gondolataim támadtak. Bár főleg írásban voltam jó, nekem ugyanis többet kell agyalnom a dolgokon, egy felelés alkalmával nem is igazán tudtam mit kezdeni Weöres Sándor egy mondatos műveivel :D

    Nem mondhatni, hogy kifejezetten szerettem az irodalmat, de nem tartottam hülyeségnek. Kötelező olvasmányokból is mindig akadt egy-két nagyon jó, személyes kedvencek, amik most így eszembe jutottak és nálunk kötelező volt:
    Voltaire - Candide vagy az optimizmus
    Petőfi Sándor - Az Apostol, A helység kalapácsa (utóbbin rengeteget nevettem)
    Molnár Ferenc - A Pál utcai fiúk
    Kosztolányi Dezső - Édes Anna
    Madách Imre - Az ember tragédiája
    Franz Kafka - A per
    Ezeket magamtól sosem olvastam volna el, pedig nagyon kellemes órákat szereztek nekem. Egyébként ha kedvenc könyvet kéne mondani, biztos, hogy valamelyik Stephen King regényt mondanám.

    A memoritereknek pedig igenis megvan a maga értelme, fejleszti a memóriát. Bár nekem pont gimnáziumban nem kellett már sok verset tanulnom, de még most is elképedek, hogy általános iskolában milyen hosszű műveket voltam képes megtanulni. Még most is jól jönne néha, ha úgy tudnék magolni, de már nem megy olyan könnyen.

    Ja, csak húsz vagyok és infós suliba járok :DDD

Új hozzászólás Aktív témák