Új hozzászólás Aktív témák

  • Tithian

    őstag

    Érdekes hozzászólások születtek, én is leírom tapasztalataimat.
    Általános iskola alsó osztályaiban emlékeim szerint mondákkal, mesékkel foglalkoztunk, ezzel nem volt semmi bajom, no meg nem is emlékszem már az órákra.
    Felsőben igen rossz tanárhoz soroltak (ő foglalkozott a jeles tanulókkal, valószínűleg azért, hogy közelebb kerüljenek az átlaghoz), így nem sok mindent tanultam. Találkoztam a maradi, magolós megközelítéssel (Gyerekek! Tanuljunk meg rengeteg verset! Gyerekek! Tanuljatok meg holnapr x bekezdést a Toldiból!), illetve az önálló vélemény nem pártolásával. Persze, hasznos is lehet a magolás forszírozása...
    ...de nekem például mai napig nem megy valami jól, s ha egyetemistaként sincs rá igazán szükségem, akkor miért kellene ezt a képességemet fejleszteni?
    Nem minden gyerek egyforma módon tanul, s nem csak annak lehet jó a memóriája, aki szó szerint képes hosszú szövegeket megjegyezni.

    Gimnáziumban szerencsére egy átlag feletti pedagógiai képességekkel rendelkező tanárom volt, így kifejezetten tetszett a tárgy.
    Ami nem tetszett, az az, hogy napjainkból csak Kertész Imre volt része az érettségi követelményeinek. Rengeteg alapmű kimaradt: elő sem került például a Faust, Monte Cristo grófja, vagy az Isteni Színjáték. Tanulni kellett azonban olyan műveket, melyek csak kevés emberben nem váltanak ki ellenérzést: Kurázsi mama gyermekei, Öreg halász és a tenger...
    Mondjuk vannak ennél sokkal komolyabb problémái is a közoktatási rendszernek, bár ezek lennének a fő kifogásaim.

    </örök nyugalom> Mottó: "Te nem vagy én, ezért ..."

Új hozzászólás Aktív témák