Új hozzászólás Aktív témák

• #3 Satan_Claus senior tag

  Új Válasz 2007-05-04 20:30:12 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Satan_Claus

  senior tag

  Nekem van egy epilepsziás ismerősöm, az egyik legjobb barátom a mai napig. Először nem tudtam, miért eszi teniszmeccs közben a labdát ; sokáig nem tudtam, hogy beteg, nem árulta el, szégyellte. Egy kicsit a mai napig szégyelli. Attól félt talán, hogy sajnálni kezdjük, kiröhögjük, iszonyodunk, nem tudom.
  Annyira nem akarta beismerni magának a problémát, hogy veszélyes volt saját magára és a környezetére is. Visszagondolva sokkal jobban tette volna, ha elmondja, nem kerültünk volna annyiszor életveszélybe. Mivel neki volt egyedül kocsija a fősulin, mindig ő vezetett a bulikon. Volt is pár hajmeresztő pillanat, pl. amikor elkezd gurulni hátrafelé az autó a lejtőn, mert rohama volt, nem egyszer történt ilyen.
  Azóta sokat beszélgettünk, szerintem nem hiába, ma már elfogadja, hogy ő ilyen (10 év kellett hozzá). A jogsit persze bukta, de nem is baj (csak neki ), 4 autót tört rommá, és soha semmi baja nem lett, ez kb. olyan, mint a részegek szerencséje.
  Ugyanúgy kezeljük, mint a többi embert, és ez sokat segített neki szerintem.
  Ha sértő lett volna a monológom, az csak azért van, mert ugyanolyan ember a szememben mindenki (Kivéve aki nem érdemli meg)

  Védd az állatokat! Egyél embert.

Új hozzászólás Aktív témák