Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Geller72

    veterán

    Az amik sem azért pattognak, mert nem igaz, amit a wiki ír, hanem hogy megírta. Nem emlékszem olyan cikkükre, ami kamu lett volna. Az indexen (amit többségében nem igazán kedvelek) volt egy cikk, amiben a cikk írója azt feszegette, hogy ebben az egészben nem az a lényeg, hogy olyan híreket szellőztettek meg, amiről többnyire tudtunk, vagy sejtettünk, hanem hogy ráébressze a világ újságíró társadalmát, hogy miért is vannak a világon. A média napjainkban legnagyobb részt magán, illetve politikai kezekben van és elvesztette azt a szerepét, amire kitalálták. Egyre kevesebb a céges botrányok szellőztetése, a politikusok buktatása, mert megvették őket kilóra.

    "Az ügy azért jelentős, mert a Wikileaks ismét példát mutatott a sajtónak: megmutatta, mi lenne a dolga, ha azt csinálná, amire ki lett találva. Tudatni az emberekkel azt, amit nem tudnak. A nyilvánosság erejével kontrollálni a hatalmat, amely természeténél fogva hajlamos elszállni önnön nagyságától. Olyannyira, hogy képes összevissza hazudozni, titkolózni, konspirálni – a sajtó meg jobb híján asszisztál neki, és lejelenti, amit a hatalom éppen hazudni akar. Gázárról, nyugdíjról, költségvetésről. Ellenségről, háborúról. A nagy tradíciókkal rendelkező, ennek megfelelően nagyképű amerikai sajtó annak idején egyesült erővel, boldog mosollyal szopta be a Bush-kormányzat szövegét az iraki tömegpusztító fegyverekről – az amerikai katonák azóta is ott turkálnak Bagdadban az M16-osaik csövével, és keresik a teveszarban az atomot. Ugye milyen jó lett volna egy kis szivárogtatás a Wikileakstől, még mielőtt felszálltak a repülőre?
    A hatalom nem tévedhetetlen. A hatalmat igenis kordában kell tartani. Ez a sajtó dolga, de ha a sajtó maga is az establishment részévé válik, és asszisztál a titkolózáshoz meg a hazudozáshoz, akkor leginkább a sajtóra nézve szégyen, hogy egy gyerekképű, tejfeles szájú, hebrencs ausztrál képes csak megtenni azt, amire a New York Times, a Guardian meg a Spiegel egyesült erőkkel is képtelen.

    Az amerikai sajtó most duzzog, pampog, és Assange-t felelőtlen, megalomán senkiházinak titulálja – majd ugyanazzal a lendülettel közöl minden apró információmorzsát, amit csak képes kihámozni a kiszivárgott dokumentumokból. A címlapon Angela Teflon Merkel, jaj de vicces, a második oldalon vezércikk arról, hogy Assange áruló. Vagy arról, hogy a kormánynak igenis joga van a titkolózáshoz, mert – állítja a New Yorker publicistája – a kormány olyan, mint az ügyvéd meg a pszichológus. Joga van a titkolózáshoz.

    Valamennyi joga biztos van. De az ügyvéd meg a pszichológus nem választott tisztviselő, és egyik sem közpénzből él. Egyik sem mozgat kémhadsereget, egyik sem indíthat háborút, vagy paktálhat le random terrorszervezettel, ha úgy tartja jónak. Ha Hillary Clintonnak bele kell buknia abba, hogy kormánytisztviselőket uszított ENSZ-diplomatákra, akkor bukjon bele. Ha Angela Merkel valóban teflon, és abba bele lehet bukni, akkor bukjon bele abba. Mi köze ennek a Wikileakshez?

    A szivárogtatás ellen leggyakrabban felhozott érv az, hogy az információk közzététele emberéleteket sodor veszélybe. Ezt üvöltik habzó szájjal az asztalt csapkodó amerikai tábornokok, és erre hivatkozva folyik a hadjárat Assange ellen. De hány életet sodort vajon veszélybe Assange, és hányat a CIA, amikor beszervezte hírszerzőnek az afgán civileket?

    Sokan azt mondják, a sajtóban főleg, hogy Julian Assange áruló. A nép ellensége. Vagy egyszerűen csak seggfej. Pedig Assange nem utasított senkit DNS-gyűjtésre, és ő aztán tényleg nem nevezett senkit teflonnak. Ne nuntium necare.

    Lehet, hogy Julian Assange seggfej, de hogy se nem áruló, se nem a nép ellensége, az biztos. Julian Assange egy hős. Gyorsan ki kellene tüntetni, még mielőtt valaki elteszi láb alól."

    Tökéletesen egyetértek.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák