Új hozzászólás Aktív témák

• #49 Lajti tag Vakegérke #46

  Új Válasz 2008-10-09 00:52:30 #49

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Lajti

  tag

  válasz Vakegérke #46 üzenetére

  "Kár, hogy antiszociális lakók is vannak." Igen, sajnos ilyen is van.
  "Engem még megölelgetett anyám, nagyanyám." Azt hiszem, nagyon szerencsésnek tarthatom magam, mert engem is Édesanyámmal még riportot is készítettek, mert annyira szerették a vendégei (büfés). Én akkor gondolkodtam el először, egy kicsit talán különleges. Nekem csak anyu volt, akit nagyon szeretek
  "Különben honnan a fenéből tanulna meg szeretni?" Bizony másképp igen-igen nehezen megy csak, ha egyáltalán.
  "Nem hiszem, hogy összevesznénk, mert..." Örülök, hogy ezt mondod, az okfejtésed/eszmefuttatásod alapján kapcsán azt hiszem, tényleg úgy történne, ez pedig jó!

  Yash:
  "mert elveszthettél vmit régen, amit nagyon szerettél", nem nem régen vesztettem el, hanem most, úgy két hónapja. De szerintem nem azért könnyeztem meg a mesét, hanem azért, mert szép, és mert mint írtam, még csak most tanulom (úgy igazándiból), hogyan is kell a szeretetet elfogadni. Ez pedig egyszerre felemelő és fájdalmas.

  Yash és Vakegérke:
  Én nem álld a fájdalmat-nak fordítottam, nem véletlenül. Az is lehet, rosszul emlékeztem, vagy csak rosszul írtam le, pl. "stay IN the pain". A beszélgetés után másvalaki is megerősített benne, jól értettem. Szóval, szerintem azért kell a fájdalmunkban maradni (nekem legalábbis), hogy megtanuljak érezni, s ne csak elhesegessem az érzelmeimet. Én ugyanis mindig azt tettem, mert nem tudtam mit kezdeni velük. Engem mindig érzékeny embernek mondtak, és talán tényleg az vagyok, csak ezzel nem tudtam mihez kezdeni (ezt apukámtól tanultam). Nekem ezért kell a fájdalmamban maradni, meg azért, hogy tudjam, merre is kell mennem, ez utat mutat. Persze, ez nagyon nehéz dolog, senki nem akarja önszántából, hogy fájjon neki valami (hacsak nem jó oka van rá, pl. valamiféle lelki feldolgozatlanságból fakadólag), mint írtam, én sem bírtam egyfolytában, egy idő után elmenekültem. De pont emiatt a fájdalomérzet miatt, olyan dolgokat tettem meg, amiket azelőtt soha nem mertem volna, vagy csak egyszerűen "a francnak van kedve hozzá, inkább játszok/tévézek, stb.". Kényelmesebb nem elmosogatni, kiteregetni, nem elmenni elintézni a régóta gyűlő papírokat, nem fogorvoshoz menni, nem rendet rakni. Aztán az ember miután megteszi mindazt, amit régóta halogat, sokkal jobban érzi magát. Mindig azt kell tenni, ami éppen a legnehezebb! Jah, persze ezt nem várom el senkitől, hiszen én magam sem tudom sokszor megtenni. De attól még tudom, ez az igazság.
  Egy ismerősöm azt mondta,
  -Örüljek neki, hogy fáj.
  -Miért?
  -Mert még van, ami fájjon.
  -Ez ilyen nagy dolog?
  -Igen. Sokaknak nincs már, ami fájjon.
  Ez utóbbi számomra elképzelhetetlen. Nem lennék olyan ember helyében, aki nem érez, nem tud érezni.
  Szóval azt mondom, fájjon csak, ezen keresztül elérheted, hogy még jobb ember légy, hogy rájöhess, mit kell még tanulnod, és meg tudd tanulni. A szeretet az élet egy alappillére, enélkül csak vegetálni lehet, és ezt csak az tudja, aki már legalább egyszer életében megélt. Sok közmondás létezik a világban, és szép lassan fedezem fel mélyebb értelmüket, pl.: "A jó pap is holtig tanul". Ez nem csak a világi tudományokra értendő, sőt, szerintem sokkal fontosabb ennél a valódi jelentése. Az csak egy plusz jó, hogy ezt sikerült egy olyan formába burkolni, hogy az ezt még nem felismerőknek is egy jó irányt mutasson. Ismerek egy nagyon kedves, sokat megélt idős nénit. Hívő katolikus, a következő mondat viszont nem igazán azt mutatta, amit (bocsánat mindenkitől, akit érint) az egyház megpróbál beerőszakolni az emberek fejébe. Egyszer megkérdeztem tőle ugyanis, hogy sikerült túlélnie a háborút. Teljesen magától értetődően, mondta, "tanultam belőle, úgy fogtam fel, int egy tanulási folyamatot". Nos, igen. Az egész életünk egy nagy tanulás.
  A buddhisták szerint, ... de ezt majd legközelebb.
  Nem tudom segítettem-e, hiszen ez az én történetem, az én életem, s nem biztos, hogy van benne közös momentum a Tiéddel, Vakegérke. De ha elmeséled, amit tudsz magadról, közösen talán előbbre is juthatunk.

  Jó éjt mindenkinek!

Új hozzászólás Aktív témák