Új hozzászólás Aktív témák

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz #09819904 #38 üzenetére

    "A nagyon nehézre én azt tudom mondani, hogy csak az nehéz amit az ember önmagának megnehezít!" - Értem, hogy ezt a párkapcsolatra írtad elsősorban, de hmm... Váratlan baleset, betegség, gyermek elvesztése, stb.? Vagy mondok valami magától értetődőbbet, háború?

    Lássunk egy példát, II. VH-ban a 2. magyar hadsereget kiküldik a keleti frontra. (Nem igazán saját döntés, hogy mennek-e vagy sem.) Amikor pokollá válik, tízezrek fagynak halálra, még többen esnek fogságba vagy halnak meg, valamennyien pedig dezertálnak. Mondjuk ezek a dezertálók azok, akik nem akarták maguknak még jobban megnehezíteni a dolgot. Otthon családjuk van, vagy csak túl akarják élni, és miután már nem tudják feltartóztatni az ország felé özönlő oroszokat, remélik, hogy így jobban szolgálhatják az ügyet. A hazafelé vezető úton a dezertálók nagy része odavész. Mások esetleg élve elérik a hazájukat, a családjuk mondjuk Budapesten van. Mire megtalálják őket, az oroszok körülzárják a várost, és megindul a száz napos ostrom. Elbújnak, de csak kevesen bújhatnak, a dezertőröket mindkét oldalról vadásszák. Akármi is legyen a történet vége, a katonaszökevénynek nincs könnyű dolga egy nehéz világban. (Vonatkozó magyar film: A vád)

    Nagyon hasonló struktúrájú sztorit mutat be a Hideghegy c. film is, épp csak az amerikai polgárháborúban játszódik azzal a különbséggel, hogy ott a történetben szereplő anyaföldet nem veszélyezteti még az ostrom is. A drámai hős dolga mindig és szükségszerűen nehéz; ha nem volna az, nem érdekelne a történet. Nehéznek kell lennie: a mű akkor jó, ha a néző vagy olvasó nem is lát más lehetséges utat, ha ő maga is úgy döntene a protagonista helyében. A művészek ilyet választanak, mert minden mű egy-egy példázat. Ennek ellenére nem lehetetlen, és adott körülmények közt akár meg is történhetne, vagy akár meg is történt már, és ez a nagy dolog, ez a rémisztő - vagy felemelő.

Új hozzászólás Aktív témák