Új hozzászólás Aktív témák

  • Hát igen, az olcsó húsnak híg a leve mondás a notiknál is igaz.

    Egy időben engem is vonzott az a fajta üzérkedés (talán mert édesapám ugyan ezt csinálta autókkal), hogy vettem egy (vagy több) hibás, de javítható gépet amiben pénzt fantáziát is láttam, megjavítottam, eladtam, és mindenki örült. Nekem lett pénzem év/vagy tapasztalatom, és olcsón juttattam valakit géphez.

    A "szakma" során én is találkoztam hideggel, meleggel. A "sokkmindent" eláruló hirdetések például hozzátartoznak azok életéhez akik rendszeresen apróznak (apropó, a hardverapro.hu-t miért nem említetted a jófogás és az apród mellett?).

    Csak hogy meséljek 1-2 sztorit:

    Egyszer egy 2. osztályos általános iskolás gyermek helyesírásával rendelkező úriemberrel beszéltem meg egy személyes átvételt, egy kizárólag alaplap hibás netbookra, ami egyébként kijelzőár alatt volt. Amikor megérkeztem, kiderült, hogy egy, csak személyigazolványában magyar emberrel fogok üzletelni. Ez már rossz. Az átvétel közben kiderült, hogy a RAM nincs a gépben és a burkolat több helyen repedt, láthatóan hozzá nem értő szétszerelési kísérlet miatt. Az úriember ezért nagylelkűen még egy ezrest elengedett az amúgy is alacsony árból. Az üzlet megköttetett, boldogan tartottam hazafelé.
    Amikor elkezdtem kibelezni, az asztali lámpa fényénél megvilágosodtam: A kijelző repedt. Gyorsan összedobtam egy tesztgépet hozzá, kiderült, nem hogy repedt, teljesen el van folyva, szinte 0 négyzetcentiméteres épp területtel. Itt már tudtam mi a sorsom. Megnéztem a winyót, 6% alatti kondíciónak örvendett. Volt egy törött kijelzőm, egy döglött lapom, egy zombi winyóm, egy ramaty burkolatom, és egy teszteletlen akksim, ami ki tudja milyen.

    Máskor egy teljesen intelligens segítőkész emberhez mentem, egy jólmenőnek tűnő irodaházba, egy gyanúsan olcsó gépért, aminek állítólag egyetlen hibája a döglött háttértár volt. Felszerelkezve mindenféle - és fajta Live rendszerrel, mindenféle- és fajta háttértárolón elindultam a gépért.
    Annak köszönhetően, hogy elbambultam, és nem pendriveról bootoltam, megláttam hogy feláll a gépen az XP. Megkérdeztem az eladót, hogy ezt mire véli? Azt mondta nem tudja. Megpróbáltam leállítani, azonban se touchpad, se billentyűzet. Mondom ez mi? Áá nem tudja. Közben gyanakvóan végignéztem és egy apró barna pöttyöt láttam a csuklótámaszon. Gyanakodtam, hogy beleöntötte a tulaj a kávéját, és most szabadulni akar, amíg még egyáltalán elindul a gép. Kíváncsi voltam milyen alacsony áron adja, ugyanis ha ő maga is tudja, hogy nagy a baj, akkor nagyon hamar meg akar válni a géptől, és persze úgy voltam én is, ha bukok, minél kevesebbet bukjak. Végül nevetséges 6000 forintos áron vettem meg a laptopot.
    Beléptem a BIOSba, és rengeteg hibaüzenet fogadott, így a leggyorsabb megoldást választva BIOS resetet csináltam. A reset után visszajött a touchpad működése (a bill nem). Otthon, hogy megnézzem mi van a billentyűzettel, szétszedtem a gépet. A szalagkábel ferdén volt befogatva. De még csak az.... A billentyűzet alján lévő matrica szét volt ázva, és még friss volt a kávészag rajta. Kirizseztem a billt és a gépet 1 napra. Összeraktam, új rendszert telepítettem, és azóta is megy. Nagyon nagyot kaszálhattam volna anyagilag, ha eladom, de féltem hogy egyszer még is megadja magát, így a családban maradt, és lassan egy éve teljesít tökéletesen.

    Egy ideig olyan volt nekem ez, mint másoknak a szerencsejáték: Néha buksz, néha nyersz, hosszú távon pedig hiába vagy a nullán, mégis ott volt a szórakozás közben.
    Pár hasonló eset után rájöttem, hogy itt minden arról szól, hogy neked kell a legrafináltabbnak lenni, és akkor bukni nem fogsz. Mostanában már kevesebb üzletet is bonyolítok, de azokat már úgy válogatom meg, hogy csak nyerhessek rajta.

    Mások számára a kondi fáradós, nekem farad-os...

Új hozzászólás Aktív témák