2. Fórumok
  3. Off-topic LOGOUT
  4. Nyári történet
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #40 The DJ addikt
    Új Válasz #40
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    The DJ

    addikt

    Na végre jutott időm, hogy reagáljak. Először is köszönök minden kommentet és azt is, hogy szakítottatok időt arra, hogy elolvassátok (a kiemelést pedig szintén köszönöm Racecam-nak) :R

    Akik régebb óta követik az írásaimat, azok tudhatják, hogy szinte kivétel nélkül mindig van igazság a történeteimben, legtöbbször magamról és magamból írom, az éppen aktuális helyzetemet és érzéseimet felhasználva. Persze mindig változtatok rajta egy kicsit, néha szebbé teszem, néha negatívabbá, van, hogy kicsit kerekítek a történeten, de az a mostani és az eddigi összes írásomra egyaránt igaz, hogy nem csupán a képzelet szüleményei, hanem mindig benne vagyok én is.

    Valamelyikőtök említette, hogy a történet elég klisészerű és kiszámítható. Ez valóban így igaz. Pont olyan, amilyeneket az élet ír. Ezer csavart, fordulatot és meglepetést írhattam volna még bele, de a lényegen sosem változtatok. A fő szálat mindig pontosan úgy hagyom, ahogy az élet írta. Szóval emiatt nem nálam, hanem odafenn lehet reklamálni, annál a valakinél, aki az életünk szálait és a sorsunkat szövögeti :) Nem célom ezzel a történettel megváltani a világot, és amint láthatjátok nem valami neves irodalmi oldalon került publikálásra, hanem itt, a logouton, ahol nagyrészt számítógép guruk/hardveres írások vannak jelen és nem irodalmárok. Nektek írom persze, de közben magamnak is. Én így hagyok nyomot az életem fontos dolgainak. Jó érzés lesz visszaolvasni és visszaemlékezni, még ha nektek nem is érthető teljesen. Vegyétek úgy, hogy mesélek, ha tetszik örülök, ha nem, az se baj, mert ez is csak egy történet a sok közül. Mindannyiunknak vannak ilyen történetei, a különbség csupán annyi, hogy én le is jegyzem őket.

    Amint leírtam a történet utolsó bekezdését tudtam, hogy lesznek olyanok, akik nem fognak egyetérteni vele. Amit itt rögtön le kell szögezni az az, hogy ez a része teljesen fikció. A valóságban nem így történt és senki sem halálos beteg. A betegség egy hasonlat akart lenni, valami egészen másra. Na de visszakanyarodva a történethez. Igen, a fiú valóban beteg és abban a levélben pont ez a hír van benne. Talán önző dolog tőle, hogy így döntött. Talán tudja is, ezért fáj neki annyira nap, mint nap. De ugyanakkor azt is érzi, hogy ezzel csak fájdalmat okozna annak a lánynak, aki a legfontosabb számára. Tegyük fel, hogy a fiú rákos. Nem tudja mi fog történni vele és nem akarja, hogy tönkremenjen mellette a lány. Persze, biztosan mellette maradna és támogatná, hisz szereti. Ha neki kellene dönteni, akkor ezt akarná tenni és sosem hagyná el. De mindketten fiatalok, előttük (lenne) az élet. Nem kérheti azt valakitől, hogy áldozzon fel érte mindent, lássa a szenvedését és amikor elmegy, akkor pedig törjön össze és mindent eldobjon. A szerelem néha áldozatokkal jár. Van, akik számára ez hihetetlennek tűnik és van, akik megértik. A legtöbb helyzetben ez a lépés valóban önzőség és mártír tett. De ilyenkor ez a morális határvonal egyre halványabbnak tűnik. A fiú pedig igazán szerette. Szereti. Inkább egy kegyes hazugsággal vet véget a kapcsolatnak, mint hogy magával rángassa egy olyan jövőbe, ami már sosem lesz biztos. A történet vége nincs megírva. Nem tudjuk mi történt a fiúval. Meggyógyult? Meghalt? Vajon találkoztak még? Mi van, ha újra egy közös útra vezette őket a sors? Lehet, hogy meggyógyult és visszatért a lányhoz és már boldogok. Mindenki úgy fejezi be, ahogy akarja. Azt hiszem nem lehet felróni a fiúnak a tettét, hisz bármennyire önzőnek is tűnik ez a lépés azt a tényt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a szeretteink elvesztése fáj a legjobban.

    A jövőben minden írásomhoz tervezek berakni valami hozzá illő zenét, hisz ez nagyon sokat tud dobni az élményen. Nem mindegy, hogy egy zúzós rock szám szól közben, vagy egy lassú, romantikus és elgondolkoztató dallam. :)

    [ Szerkesztve ]

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • #45 The DJ addikt gamerkiller #41
    Új Válasz #45
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    The DJ

    addikt

    válasz gamerkiller #41 üzenetére

    Vártam, hogy valaki megkérdezi majd, hogy én hogy döntenék, ha ilyen helyzetbe kerülnék. Az őszinte válaszom pedig az, hogy fogalmam sincs. Amit most biztosan tudok az az, hogy sosem akarok elszakadni attól, akit szeretek és foggal körömmel képes vagyok küzdeni érte, értünk, a kapcsolatunkért és mindazért, amit felépítettünk. Szóval biztosan ki merem jelenteni, hogy az élet nem nagyon tudna olyan akadályt görgetni elénk, amitől én megfutamodnék. Viszont... az éremnek mindig két oldala van. Ha megtudnám mondjuk, hogy egy ilyen komoly és akár végzetes betegségem van, akkor az ijedtség és a félelem után belegondolnék, hogy vajon mit kellene átélnie mellettem a másiknak. Az egom rögtön sikítana, hogy ne engedjem el, ha mellettem akar lenni, hát legyen, így csak könnyebb lesz, legalább nem érzem majd magam annyira egyedül. De a valóság az, hogy amíg nekem jó, hogy mellettem van és könnyebb elviselni, addig neki napról napra rosszabb. Hiába látszik erősnek, hiába mosolyog, tudom, hogy minden egyes eltelt nappal egyre jobban fél. Este átsírja az éjszakákat és imádkozik. A jövőre gondol és megijed, mert mi van, ha nincs jövő? Na nem...ezt soha nem kívánnám annak, akit szeretek. Nagyon nehéz kérdés és férfiasan bevallom, nem tudnám mit tegyek. Most mindössze azt tudom, hogy nem akarom szenvedni látni azt, akit ennyire szeretek. Soha!

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • #56 The DJ addikt Vakegérke #55
    Új Válasz #56
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    The DJ

    addikt

    válasz Vakegérke #55 üzenetére

    Nagyon sokat adok a véleményedre, és örülök, hogy olyat tudtam alkotni, ami ilyen intenzív élményt tudott nyújtani neked. Én köszönöm, hogy elolvastad és reagáltál :R

    Természetesen a többiek dicsérő szavai is nagyon jól estek, nekik is köszönettel tartozom.

    [ Szerkesztve ]

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • #66 The DJ addikt tildy #63
    Új Válasz #66
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    The DJ

    addikt

    válasz tildy #63 üzenetére

    Nincs azzal semmi baj, ha téged ez most nem fogott meg. Nem is az volt a célom, hogy mindenkit elkápráztassak vele, sőt ha az lett volna, akkor se tudtam volna kivitelezni. Ahogy mondtad, nem tetszhet mindenkinek, és ez így van jól. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy akárcsak a többi írásom, ez is rövid idő alatt született meg, nem ülök rajta napokat és nem írok újra minden sort, elkezdem az elején és 1-2 órán belül ott vagyok a végén. Míg kikerült a címlapra várnom kellett pár napot, azalatt kijavítottam a helyesírási hibákat, raktam be egy zenét és egy képet, de mást nem változtattam. Biztos lehetett volna sokkal jobban megszerkesztettebb és minőségibb is, de nem könyvet írok és nem is egy irodalmi orientációjú oldalra publikáltam, hanem egy (főleg) számítástechnikai portálra, szóval véleményem szerint az apró hibák elnézhetőek jelen esetben, legalábbis én elnézem magamnak, mert a célom elértem. (Ez nem jelenti azt, hogy nem akarok fejlődni, tehát a kritikákat mindig örömmel fogadom :K ) Leírtam, amit szerettem volna, néhány emberből érzelmeket váltottam ki, esetleg elgondolkodtattam. Nekem momentán csak ennyi kell :)

    Az általad felsorolt emberek írásait én is előszeretettel olvastam/olvasom. Bog cikkei különösen tetszenek, de az biztos, hogy a kettő teljesen más stílus és kategória. Én a magam szentimentalista, romantikus, kicsit túlzó és a szerelmet idealizálni próbáló módján próbálom visszaadni, amit szeretnék, ők pedig oly módon, mintha leülnénk egy hangulatos helyre és egy pofa sör mellett beszélgetnénk. Mind a kettő lehet élvezetes, de nem mindig és nem mindenkinek.

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

  • #76 The DJ addikt
    Új Válasz #76
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    The DJ

    addikt

    gamerkiller, A@ron (na és persze a többiek): Köszönöm a véleményeteket, és hogy mélyebben is belegondoltatok a történetbe :R

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

Új hozzászólás Aktív témák