Új hozzászólás Aktív témák

  • Hasek

    Közösségépítő

    Valamint: Péter engedelmével használtam fel a beszélgetésünket az íráshoz. Ebből adódóan elmondható az is, hogy nem én írtam a teljes irományt. Csupán csak a 60-70%-át, és abból is 30%-a az, amit tudatosan úgy írtam, hogy "na ezt megjelentetem".

    Véleményeteket szívesen olvasom a témával kapcsolatban. :R

    Üdv. H

  • terkaz

    csendes tag

    "Hiszek abban, hogy az emberek reinkarnálódnak..."

    Ezt azonnal vond vissza. ;) Bőven elég ebből egyet lehúzni. :o

    Egyébként grat hozzá, szerintem jó lett az írás. :K

    [ Szerkesztve ]

  • Hasek

    Közösségépítő

    válasz terkaz #2 üzenetére

    Mint írtam, ez egy megtörtént beszélgetés. Nem szeretném módosítani, főként azt a részt nem, amelyet az unokatestvérem írt, és azt pont ő írta. :)
    Ezt nem csak a hitelesség kedvéért teszem, hanem nem akarok belerondítani az ő véleményébe.

    A gratulációdat köszönöm, és mivel ezt lényegében ketten írtuk, így részére is elküldöm a véleményedet. :R

    Üdv. H

  • Apollyon

    Korrektor

    Kösz az írást, jó látni azért hogy vannak itt emberek akik szeretnek ilyesmiről beszélni!

    "...már szereztem egy kevés tapasztalatot, de fiatalságomnak köszönhetően, ezek az élet kesernyés ízére voltak elegendőek többnyire."
    Ajánlom figyelmetekbe az aláírásomat ami a Vanília égbolt c. film – szinte – mottója, és egyben az én élettapasztalatom is.

    "Azért élek, hogy élvezzem."
    Ha hisztek a reinkarnációban, akkor erre azt mondanám hogy azért élünk hogy tanuljunk vagyis felkészülhessünk egy következő (hát hogy is mondjam) "epizódra".

    terkaz írta: "Bőven elég ebből egyet lehúzni."
    Erre azt tudom mondani hogy mindenki a maga sorsa kovácsa. Ami körülötted van azt Te választottad de ha nem tetszik akkor változtathatsz, csak akarni és gondolni kell rá!

    #1) Respect the privacy of others. #2) Think before you type. #3) With great power comes great responsibility.

  • Hasek

    Közösségépítő

    válasz Apollyon #4 üzenetére

    "Kösz az írást, jó látni azért hogy vannak itt emberek akik szeretnek ilyesmiről beszélni!"
    Nagyon szívesen, én köszönöm a véleményedet. Igazából ritkán beszélgetünk ehhez hasonló módon. Akkor szokott előfordulni, amikor valami érdekes dolog jut el hozzánk, és akkor érvelgetünk, meg kifejtjük a véleményünket. :)

    "Ajánlom figyelmetekbe az aláírásomat ami a Vanília égbolt c. film – szinte – mottója, és egyben az én élettapasztalatom is."
    Teljesen igazat adok a mottónak.

    "Ha hisztek a reinkarnációban, akkor erre azt mondanám hogy azért élünk hogy tanuljunk vagyis felkészülhessünk egy következő (hát hogy is mondjam) "epizódra"."
    Igazából azt az unokatestvérem mondta, míg én nem tudom hogy miben hihetnék, vagy hogy mi mellé állhatnék, hogy elmondhassam "ez az én oldalam". Ilyen jelenleg nincs, és nem is találom, azért van most üresség. :(

    Üdv. H

  • heydaddy

    csendes tag

    A jövőt sosem ismerheted, de a múltat megértheted, a jelenben pedig a boldogságot kell keresned. :K

    Viszont, az embernek nem a szívére kell hallgatni az úton maradáshoz/út kereséshez, hanem inkább a lelkiismeretére....

    Köszönöm az írásod :) Mindenkinek vannak efféle nagy kérdései, de írni ezekről nehéz, neked mégis sikerült :U :R

    Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

  • Vakegérke

    veterán

    Kamasz koromban sokat töprengtem, hogy miért, minek is élek. Félelem a jövőtől, a jelen jelentéktelensége, a boldog gyermekkor elmúlta aggasztott. Ehhez még hozzá jött az önbizalom hiány, és az, hogy képtelen vagyok valami igazán nagyot alkotni.
    Nem folytatom, de tudd, nem csak Te töprengsz olyasmin, amit leírtál. Ezen (szinte) mindenki átesik.

    Mit mondjak, nem volt egy habkönnyű olvasmány, de megérte elolvasni. :K

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Hasek

    Közösségépítő

    válasz heydaddy #6 üzenetére

    Én köszönöm a véleményedet. Örülök neki, hogy elnyerte tetszésedet. :R

    Vakegérke: Abból a szempontból örülök annak, hogy más sem szabadul ezektől a kérdésektől, hogy tudom, nem vagyok bezsongva, hanem elvileg ez egy természetes "időszak". Mindettől függetlenül, még ugyan úgy nyomasztó. :(

    [ Szerkesztve ]

    Üdv. H

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Hasek #8 üzenetére

    Ezen (szinte) mindenki átesett.
    Nyomasztó? Van olyan is, aki öngyilkos lett, mert nem talált választ önmagának feltett kérdéseire.

    Azért nem pusztán negatívum az, amit most átélsz. Dolgozik az agyad, keresed a követendő utat. Jobb lenne üveges szemmel unatkozva bámulni a plafont? Jobb lenne, ha gondolataid sem lennének?

    Figyelj. Ülj le otthon kedvenc fotelodba, székedre. Húnyd le a szemed, lazulj, próbáld meg kiüríteni az agyadat. Fekete vásznat láss, amelyre élénk szinnel írd fel kérdésed, de egyszerre csak egyet. Talán azonnal, vagy rövid időn belül megjön a válasz, azonban nagyobb az esélye annak, hogy nem történik semmi. Ne erőltesd. Éld tovább napjaid, majd beugrik az a fránya válasz.
    Ne mindent egyszerre. Rendszerezd fontossági sorrendben. Írd le szépen a tíz legfontosabbat. Vedd elő egy hét múlva a papírt. Tényleg mind fontos? Tényleg ilyen sorrendben? Meg fogsz lepődni.

    ...olyan mintha egy parazsat vízbe dobnál.
    Igaz, hogy a parázs lehül, de ne feledd, hogy hatással van a vízre. Végül azonos hőfokúak lesznek, miközben mindkettő tulajdonsága változik.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Hasek

    Közösségépítő

    válasz Vakegérke #9 üzenetére

    "Nyomasztó? Van olyan is, aki öngyilkos lett, mert nem talált választ önmagának feltett kérdéseire." - Azért nem olyan nyomasztó egyenlőre, hogy öngyilkos legyek, és remélem soha nem is lesz annyira kínzó.

    "Azért nem pusztán negatívum az, amit most átélsz. Dolgozik az agyad, keresed a követendő utat." - Ezt már más is mondta. Egy barátommal beszélgettem el erről, miután ő is elolvasta ezt az írást, és ő is ezt mondta, csak más megfogalmazásban.

    "Jobb lenne üveges szemmel unatkozva bámulni a plafont? Jobb lenne, ha gondolataid sem lennének?" - sokat gondolkodtam azon, hogy miért is lenne jó az, hogy a gondolataim mezejét járom folyton folyvást. Ha viszi valamire az ember, akkor a gondolatokat ki tudja használni, hiszen azok révén nagyszabású terveket tud kitalálni, és mivel már vitte valamire, így meg is valósíthatja azokat. Amíg viszont csak vegetál az ember, addig akár kín is lehet, hiszen még ha kitalálok is valamit, azt egyből el is hessegethetem, hiszen sehol sem vagyok ahhoz, hogy meg tudjam valósítani. Amíg nem találom meg az utat, amin elindulhatnék, addig a gondolatok egy része akár teher is lehet. Mindettől függetlenül azt mondom, hogy nem örülnék neki, ha nem lennének, hiszen ettől ember az ember, valamint még fiatal vagyok ahhoz, hogy végleg lezárhassam a gondolatok szerepét az életemben, hiszen ki tudja mit hoz a jövő.

    "Figyelj. Ülj le otthon kedvenc fotelodba, székedre. Húnyd le a szemed, lazulj, próbáld meg kiüríteni az agyadat. Fekete vásznat láss, amelyre élénk szinnel írd fel kérdésed, de egyszerre csak egyet. Talán azonnal, vagy rövid időn belül megjön a válasz, azonban nagyobb az esélye annak, hogy nem történik semmi. Ne erőltesd. Éld tovább napjaid, majd beugrik az a fránya válasz." - próbáltam, de sajnos sikertelenül. Azt is csináltam, hogy az elmémben üvöltöttem a kérdéseket, mintha faggatnék valakit, hogy "márpedig mond meg!", de úgy sem sikerült. Úgyhogy ahogy írtad is, most élem a napjaimat, de közben folyton ott lebeg előttem a kérdés, hogy "merre?"

    "Ne mindent egyszerre. Rendszerezd fontossági sorrendben. Írd le szépen a tíz legfontosabbat. Vedd elő egy hét múlva a papírt. Tényleg mind fontos? Tényleg ilyen sorrendben? Meg fogsz lepődni." - lehetséges hogy kipróbálom, de félek, hogy majd ha tisztázódik bennem az, hogy mely kérdések nem fontosak a számomra, akkor nem is marad már mit megválaszolni, vagy legalábbis olyan marad, ami megválaszolhatatlan.

    "Igaz, hogy a parázs lehül, de ne feledd, hogy hatással van a vízre. Végül azonos hőfokúak lesznek, miközben mindkettő tulajdonsága változik." - ez teljesen igaz, azonban a víz jelen esetben egy óceán, a parázs viszont egy aprócska pötty, így csupán a közvetlen környezetére lehet hatással. Félre ne érts. Nem akarom az egész világot átszabni, eszemben sincs, hiszen ki vagy én, hogy megmondjam azt, hogy milyen legyen a világ? Viszont amitől félek az az, hogy elvesznek belőlem olyan tulajdonságok, el kell őket hagynom, amelyek jelenleg fontosak számomra. szerk: Vagy nem is igazán tulajdonságok elvesztéséről van szó, de mindeddig furcsán tekintettem a világra, illetve időnként megborzongtam a gondolattól, hogy nekem is rész kell vennem benne, s ezzel átvennem a dinamikáját. Most viszont nincs más választásom, mint ahogy senkinek sincsen, és ezért keresem azt az utat, amellyel a leginkább ki tudnék békülni.

    [ Szerkesztve ]

    Üdv. H

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Hasek #10 üzenetére

    Adott egy hordó, amelyben erjesztik a cefrét. Bűzlik a lötty, gusztustalan. Senkinek nem jut eszébe, hogy megkóstolja.
    Idő múltán lepárolják. Az eredmény egy nagyon tiszta itóka.

    Bocs a párhuzamért, ez jutott eszembe. Erjed a fejedben kismillió gondolat, jelenleg nem kívánatos módon. Adj időt, ne türelmetlenkedj, és meglátod, eltávoznak a felesleges dolgok. Ami pedig megmarad, az tiszta, és hasznos lesz.

    A "merre" kérdése ne foglalkoztasson. Rá fogsz találni utadra. Lehet, hogy Te, de az is lehet, hogy az események sodra jelöli ki Neked.

    "Amíg viszont csak vegetál az ember, addig akár kín is lehet, hiszen még ha kitalálok is valamit, azt egyből el is hessegethetem, hiszen sehol sem vagyok ahhoz, hogy meg tudjam valósítani."
    Jól jöhetnek még gondolataid. Ahelyett, hogy elhessegeted, rakd el őket egy fiókba. Az idő majd selejtez köztük. Ki tudja, talán ott sompolyog életed nagy durranása.

    Álmodni nem szoktál? Sokszor az álmok mutatnak utat.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Hasek

    Közösségépítő

    válasz Vakegérke #11 üzenetére

    A párhuzam miatt nem kell bocsánatot kérned, hiszen tökéletesen illik minderre. Bár a "lepárlást", és az azt követő időszakot nem tapasztaltam, de az "erjesztést" azt érzem.

    "Erjed a fejedben kismillió gondolat, jelenleg nem kívánatos módon. Adj időt, ne türelmetlenkedj, és meglátod, eltávoznak a felesleges dolgok. Ami pedig megmarad, az tiszta, és hasznos lesz.

    A "merre" kérdése ne foglalkoztasson. Rá fogsz találni utadra. Lehet, hogy Te, de az is lehet, hogy az események sodra jelöli ki Neked." - Ezekre nagyon nem tudok mit mondani, hiszen tapasztalatom az még nincs, és csupán remélni tudom, hogy amiket ezzel kapcsolatban tapasztalok majd, az pozitív, vagy legalábbis többnyire az lesz. A tanácsot mindenesetre köszönöm. Az eddigiekből azt látom, hogy nem lesz könnyű kivárni azt, amíg rendeződnek a dolgok.

    "Álmodni nem szoktál? Sokszor az álmok mutatnak utat." - Ohh az álmok. Imádok álmodni, de sajnos ritkán teszem. Legyen az boldog, vidám álom, vagy halálfélelemmel teli rémálom. Utat még nem mutattak, bár egyszer volt valami nagyon hasonló, mikor megálmodtam egy problémámra a megoldást, de mire felkeltem, elfelejtettem. Akárhogy vertem a fejemet a falba, sehogy sem tudtam visszaemlékezni, csak arra hogy az ismerősöm velem szemben ül, és meséli hogy ő mit tenne, de az emlékeimben csak ennyi maradt, s konkrét, kézzel fogható információ egy szál se. Egyszer talán majd erről is írok, hogy milyen egy álmom. :)
    Bár miket beszélek. Végül is az írásaim többsége is mind egy-egy álom. Még ha nyitott szemmel is, de álmaim szüleménye a legtöbb.

    Üdv. H

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Hasek #12 üzenetére

    Persze, hogy érzed az erjesztés büzét. Viszont remélem tisztában vagy azzal, hogy ez a folyamat szükséges ahhoz, hogy kikristályodott végeredményt kapj.

    "...tapasztalatom az még nincs, és csupán remélni tudom, hogy amiket ezzel kapcsolatban tapasztalok majd, az pozitív, vagy legalábbis többnyire az lesz."
    Ugyan mi a fenéért ne lenne pozitív? Tiszta a szíved? Tiszta a lelked? Igen? Nyugodtan hátra dőlhetsz, nem fogsz csalódni.

    Ajánlom szíves figyelmedbe ezen írásom topicját. Ott is épp egy vergődő lelket igyekszem megnyugtatni. Melyiktek problémája nagyobb? Nincs mérce. Egyformán fontosak vagytok számomra. Viszont akár okulhatsz is párbeszédünkből.
    "Az eddigiekből azt látom, hogy nem lesz könnyű kivárni azt, amíg rendeződnek a dolgok."
    Szerves része az említett párbeszédnek. Türelmetlenek vagyunk? Aztán miért? Életeddel még bármi mérhető. Nekem már kevesebb van hátra, mint amennyit megéltem. Kezdhetnék kapkodni? Ugyan minek? Csordogálnak a dolgok sürgetés nélkül is.

    "Akárhogy vertem a fejemet a falba..."
    Ne tedd. Ha fontos az az álom, éber állapotban is előtted fog lebegni.

    "Egyszer talán majd erről is írok, hogy milyen egy álmom."
    Én pedig el fogom olvasni, és kommentálom is. Írd meg.

    "Még ha nyitott szemmel is, de álmaim szüleménye a legtöbb."
    A gondolatok esszenciája. Tudod, félkába vagyok, amikor írok. Átveszik agyam felett az uralmat a szereplők, és bár megakadályozhatnám, hagyom, hogy megtegyék.

    Ne civakodj önmagaddal, ez a legfontosabb.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Crystalheart

    senior tag

    Szerintem kicsit túl sokat agyalsz, bár megértem. :) Ha sok agyalás árán is, de a lényeg az elért következtetés.

    Bocs hogy többet írni nincs időm erről, nem szokásom ilyen szűkszavúnak lenni egyébként. :D

  • leewi

    aktív tag

    nem olvastam végig a hozzászólásokat..

    csak egy-két dolog keltette fel figyelmem..
    aki már NAGY mindig azt mondja, hogy fiatal korában sokat gondolkodott ezen..de ezen túl senki nem ír semmit..van egy olyan kor (szVsz) amikor nyitva állunk eme dolgok felvetésére -már aki- de az aki evvel a mondattal elintézi az egészet az -ismételten csak szerintem- "feladta" az egészet és elkönyvelte mint valami hóbortot..s beállt a többiek közé..

    van egy bizonyos könyv ahol a szerző úgy jellemzi az ébredést s a velejárókat, hogy először jön a magány és valamilyen szinten való önmegtalálás..utána történik a hozzádhasonlók megtalálása..

    így szerintem nincs olyan, hogy túl sokat gondolkodás..van aki így jut előbbre..
    tehát ha tanácsom lehet..
    ne rossznak fogd fel..hanem egyszerűen ez vagy te..
    mostanság már havonta van a lent-fent váltakozás nálam..de valami aminek történnie kell mindig meg is esik..csak VEDD ÉSZRE.. :K

    [ Szerkesztve ]

    kOrÁn kELtEm, hOL aZ aRaNy?

  • Hasek

    Közösségépítő

    válasz Vakegérke #13 üzenetére

    Ne haragudj a késésért, de érleltem magamban a gondolatokat, illetve a választ.

    "Viszont remélem tisztában vagy azzal, hogy ez a folyamat szükséges ahhoz, hogy kikristályodott végeredményt kapj."
    Tisztában vagyok vele, igen. Tudom jól, hogy bármiről is legyen szó, mindenképpen előbb a káosznak kell meglennie, melyet aztán lehet rendszerezni, hogy megkapjuk a letisztult végeredményt. Az, hogy nem tudom milyen is lesz pontosan a folyamat, az a tapasztalat hiányának tudható be, viszont szavaidban bízom, és köszönöm a tanácsokat. :R

    Elolvastam a hozzászólásokat. Úgy gondolom, mint ahogy mondtad is, hogy ha külső szemlélőként kell tekintenünk mások problémájára, akkor nem lehet őket összehasonlítani, vagyis ahogy mondtad is, nincs mérce. Ha már a sajátunk és a másik problémáját hasonlítjuk össze, akkor kicsit más a helyzet, hiszen valamelyiket mindenképpen nagyobbnak véljük. Legtöbb esetben inkább a magunkét, és leginkább azért, mert vannak olyan érzések, amelyeket nem mondunk ki, és ezért csak mi tudjuk hogy léteznek. Okulni viszont lehet, de azt is csak mértékkel, hiszen az iránymutatást láthatom csupán, s a belső vívódást nem. De ez így van rendjén. :)

    ""Egyszer talán majd erről is írok, hogy milyen egy álmom."
    Én pedig el fogom olvasni, és kommentálom is. Írd meg." - idővel talán. Mindenesetre köszönöm, amiért figyelemmel követed az írásaimat. Sokat jelentenek a tanácsaid. :R

    Üdv. H

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Hasek #16 üzenetére

    Késtél? Mihez képest? Időnk van rengeteg. Ez többek közt arra is jó, hogy ne elhamarkodottan, kapkodva nyilatkozzunk.

    Kezdetben vala a káosz...
    Ne aggódj, a létra ott van valahol a gödör szélén. Meg fogod találni, és azon igazságok alkotják majd a fokait, amelyeket épp most keresgélsz.
    Óhatatlanul felnőtté válsz, ez nem vitás.
    Csakhogy vigyázz. Próbáld megőrizni mostani lelkedet.

    "Mindenesetre köszönöm, amiért figyelemmel követed az írásaimat.
    Nincs mit köszönnöd. Megérdemled a figyelmet. Ha nem így lenne, átsiklanék szerzeményeid fölött. Inkább én köszönöm, hogy kizökkentesz szürke napjaimból.

    "Sokat jelentenek a tanácsaid."
    Megérdemled, hogy megosszam Veled tapasztalataimat. Teszem ezt addig, ameddig érdemes vagy rá, és ameddig hagyod.
    Köszönöm. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Hasek

    Közösségépítő

    válasz Crystalheart #14 üzenetére

    Ezt már más is mondta. Ki tudja. Lehet. :)

    leewi: Annak a könyvnek a szerzője biztos, hogy nem egy ilyen esetet látott már, hiszen az eddig átéltek alapján tényleg hasonló a folyamat. Még ha körös-körül emberek vesznek körül, akkor is magányosnak érzem magam, de talán most már kezd normalizálódni, bár lehet hogy csak így érzem, és ez még nem a végjáték. Magamat viszont még nem igazán találtam meg, de majd idővel az is biztos meglesz. :)

    Üdv. H

Új hozzászólás Aktív témák