Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • kowk

    tag

    válasz tildy #30 üzenetére

    Ez sajnos megint picit komplikaltabb annal, ahogy leirtad. =)

    ha vki tenyleg csucsosan panikbeteg, akkor ott nincs bohockodas, hetente a surgossegin/ugyeleten kot ki, ahol harmadik alkalommal odacsapjak az 1MG-os rivotrilt vagy 05os xanaxot es johet a 20oras alvas.

    a pszichiater se fog bohockodni, ha tenyleg bajban vagy akkor 10 perc beszelgetes utan is pontosan tudja, hogy ide gyocca kell. en vegigcsinaltam nullatol szazig, gyogyszer nelkul, de hidd el a piros7esen ulve minden megallo kozott eszembejut a dugoban, h NA MOST hogyan jonne ide a mento ha infarktust kapnek. es akkor hungaria koruti dugokrol mar nem is beszelek, kozepso savban, zartpalyas villamossin mellett.

    szoval visszaterve omegara:

    A pánikbeteg nem fogadja el a világot, illetve magát, nem találja meg a helyét a környezetben

    bullshit! ha nem fogadna el a vilagot vagy onmagat akkor ongyilkos lenne az osszes, pikkpakk. a panikbetegseg arrol szol, h nincs lehetoseged urra lenni a tudatodon, ugyanaz az ertelmes es normalis ember maradsz, csak egy gecinagy tudatalatti defekttel. ez ellen pedig mindenki kitartoan es ketsegbeesetten kuzd, juno, natural selection

    szerk: nem erted =D

    ""klinikailag bizonyitott"" (lol), hogy a panikbetegseg NEM gyogyul meg magatol. ezt vki vagy elfogadja, vagy sem. en pl nem fogadtam el =)

    ugyanakkor ha az egzisztenciadat es a maganeletedet veszelyezteti akkor SEM lehet vicceskedni, neki kell ugrani a kezelesnek, nincs mese

    [ Szerkesztve ]

  • yoogie

    aktív tag

    válasz tildy #30 üzenetére

    "A pszichiáterek több mint 90%-a úgy ír fel gyógyszert , hogy kb 15 percet se beszélt veled. Nem érdekli őket mi a bajod, és mi az igazi megoldás rá. Ez a tüneted ? Tök mindegy mi az oka, ezt kapod."

    Ha jól belegondolsz ez is egy gyógymód. Én is éltem át valami hasonló "pánikbetegséget" és ezt csak magamnak köszönhettem, ez lényegtelen, jártam pszihiháterhez kb. így lehetett velem is, felírt egy gyógyszert beszéltem vele 1-2 szót és minden egyes ilyen alkalom után bele golndoltam, hogy ezt az embernek magában kell levezetnie vagyis a megoldást magában kell keresnie az embernek. Ezt megértve kb. fél évig szedtem a gyógyszert, majd saját elhatározásra elhagytam azt. Most már úgy ahogy tökéletesen érzem magam, néha néha előjön egy kis szorongás de mondhatom azt, hogy túl tudom tenni magam a dolgon vagyis lexarom. Azt még kifelejtettem, hogy nagyon sokat köszönhetek menyasszonyomnak aki rengeteget segített és mellettem állt mindvégig és hálát adhatok az égnek, hogy nem adta fel és harcolt velem együtt. Ha minden jól megy hamarosan elveszem feleségül és remélem örökké tartó szerelmet élhetünk át. The End..

  • egamega

    tag

    válasz tildy #30 üzenetére

    Nos, mint érintett, én is mondanék pár szót. 4 évvel ezelőtt volt először pánikrohamom, miután megittam 2l colat kb. 1 óra alatt, vizsgaidőszakban. Ez sajnos végzetesnek bizonyult, ugyanis a koffeintől mint tudjuk emelkedik a pulzus. Nem kicsit, nagyon. Legalábbis ekkora mennyiségnél. Az amúgy is parás időszakban ez éppen elég volt ahhoz, hogy iszonyúan megijedjek attól, hogy kb. 160 a pulzusom, és fáj a fejem. Amitől mégrosszabb lett, de ez ismert öngerjesztő reakció. A lakótársaimat kértem meg, hogy hívjanak mentőt mert kajak halál félelmem volt.. Aki ezt nem éli át, el sem tudja képzelni, hogy milyen az, amikor azt hiszed, hogy ennyi, mert bekrepált a szíved. Kijött a mentő, (utólag kiderült, hogy baromi nagy szerencsém volt) egy fiatal srác volt a mentős. Vérnyomás, EKG, stb. Az EKG-n természetesen látszódott , hogy nem éppen vagyok relaxált állapotomban, de ezen kívül semmi extrát nem talált, ezért közölte, hogy nyugi, csak egy pánik rohamom volt, ne parázzak, de ha megismétlődik a roham, feltétlenül menjek el szakorvoshoz (agytúrkász és kardiológus). Nos, ismétlődött. Ha 4 lépcsőfokot megtettem fölfelé, már rosszul lettem, mert az agy ugye azt hitte, hogy megint vészhelyzet van. Muszáj volt orvos, nem volt mese. Sokan ott cseszik el, hogy nem ismerik be, hogy orvos kell. Soha életemben nem voltam egy orvoshozjárós, szóval ez külön "jót" tett. Az doki kiválasztása annyi volt, hogy keresgéltem a neten. Aki nincs ott, az nem is számít alapon. Így találtam rá egy dokinőre a SOTE Kútvölgyi Klinikáján. Elmentem hozzá, beszélgettünk, kérdezgetett szülőkről (mármint kórtörténetileg), majd felírta a bogyót. Elkezdtem szedni, és egyre jobban lettem. Ez kb. 4-5 hónapot jelent. Bátran merem mondani, hogy az agytúrkászásnak semmi, de semmi jelentősége nincs. Ami segít az a gyógyszer, és amikor már helyrejöttél, a mozgás. Sok mozgás! Lehetőleg állóképességet igénylő forma. Futás, úszás, bicaj, ilyesmi. Ja és a ginseng az, ami még nekem baromira bejött. Illetve ha még csak kialakulóban van, akkor nyugtató hatású teák is hasznosak szerintem. (Elmentem pszichológushoz is a háziorvos unszolására, aki kérdezte, hogy minek mentem hozzá, hisz nincs semmi bajom.)

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák