Új hozzászólás Aktív témák

• #11022 BikaGT tag BikaGT #11013

  Új Válasz 2018-09-28 13:03:52 #11022

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  BikaGT

  tag

  válasz BikaGT #11013 üzenetére

  Na itt, a Ferraris élménybeszámoló:

  Mivel sokan kérdeztétek, érdeklődtetek, hogy milyen volt a Ferrari vezetés, hogy megy az ilyesmi, mit kell tudni az autóról és milyen benyomásokat szereztem vele kapcsolatban úgy gondoltam, hogy ez a téma megér egy önálló posztot.

  Először is van egy pár cég, aki foglalkozik mindenféle élményprogram szervezéssel, az ejtőernyős ugrástól, az ilyen autók vezetésén át a céges csapatépítő programok pl. legénybúcsú (lányok nélkül…) teljes körű szervezéséig, lebonyolításáig. Fellelhetőek a neten. Nem mindegyik olcsó mulatság, amolyan úri hóbort félének is betudható egyik másik program. Na, egy ilyen élményprogram keretében megvalósuló vezetést kaptam karácsonyra, a kiskunlacházi reptérre. Köszönet érte és ez most nagyon-nagyon idézőjelesen értendő – érti, aki érti - „szponzoroknak”. Hiába, a barátság és a jó kapcsolat tényleg sokat ér még a mai világban is.

  Az autó paletta, a teljesség igénye nélkül olyan gépekből állt, mint például 911-es Porsche, Lamborghini Gallardo, Ferrari F430, Ford Mustang GT500, Formula-BMW stb. Én végül a Ferrarit választottam, bár erősen vacilláltam, hogy ez vagy a Formula-BMW. De a Ferrari az Ferrari. Azon túl, hogy piros és drága, az ágaskodó ló az olyan fogalom ebben a kategóriában, hogy még ott is tudják, hogy létezik, ahol sosem láttak egyet sem. Tegye szívére kezét az összes férfi. Kinek ne lett volna legalább egy Ferrari poszter a szobájában élete során? Másrészt úgy gondoltam, hogy utcai autóról lévén szó ez sokkal könnyebben kiautózható, mint egy teljesen pályára tervezett formula autó.

  Eredetileg már sor került volna a vezetésre az év korábbi hónapjaiban, de hol a technika hol valami más mindig közbejött valahogy. Eddig. Nemrég viszont túlestem rajta. Még jobban is jártam, ha lehet ezt az egészet fokozni, mivel eredetileg ugye „csak” egy F430-as Ferrari volt betervezve, de az idő közben le lett cserélve egy minden szempontból modernebb, erősebb, jobb 458 Itáliára.

  Csak néhány adat összehasonlításul a technikai részletek iránt érdeklődők számára:

  Ferrari F430
  4300cm3
  V8
  6 sebességes automataváltó (opcionálisan szekvenciális kivitel)
  490LE
  0-100kmh: 4s
  Max. sebesség: 315 km/h

  Ferrari 458 Italia
  4500cm3
  V8
  7 sebességes szekvenciális automataváltó (csak ez!)
  570LE
  0-100km/h: kb. 3,4s (a gyár szerint ugyan 2,9)
  Max. sebesség: valahol 330-340km/h körül

  Mire elég ez a teljesítmény? Mindenre. Ez már F40-es szint. De erről kicsit később.

  Először is nagyon aggódtam a hirtelen jött hideg és változékony időjárás miatt, mert egész múlt héten aránylag még normális idő volt, pont szombattól jött meg a most is tapasztalható téli hideg. Ami még nem lett volna gond egy esetleges eső viszont akár már keresztülhúzhatta volna a tesztet, amennyiben egybefüggő vízfilm keletkezik az aszfalton. Végül ezt sikerült megúsznom.

  Ekkora teljesítményű autót viszont nem adnak ám csak úgy oda bárkinek, tapasztalt instruktor nélkül. Én Nagy Norbit, a Zengő Motorsport korábban WTCC-s, jelenleg a WTCR-ben induló versenyzőjét kaptam társnak. Aki, miután megtudta, hogy napi szinten vezetek, és viszonylag rendszeresebben eljárok gokartozni meg van egy pár közös ismerős is, gyakorlatilag szabad kezet adott az autóval kapcsolatosan. Menet közben is inkább minden másról dumáltunk, minthogy az autó kezelhetősége okozott volna problémát és abba kellett volna, beleszóljon. Ez most egy kicsit nagyképűen hangozhat, de aki ült már valaha mellettem az tudja, hogy azért nem vezetek rosszul.

  Na de jöjjön a lényeg, maga az autó!

  Ami azt illeti, ilyen teljesítménnyel még nem volt dolgom és sajnos valószínűleg nem is lesz ismét egyhamar. Viszont megbabonázott! Mert a Ferrari egész más szint minden mással összehasonlítva. Még akkor is, ha M-es BMW-ről, AMG Merciről vagy netán esetleg Porschéről is van szó. A Pininfarina által tervezett és aerodinamikailag tökéletesített kecses és könnyed kasztni látványa elsőre kicsit csalóka, de olyan brutálisan sok erő van az autóban, hogy bármelyik fokozatból, bármilyen sebességnél rakétakilövéshez hasonló módon indul meg. Akár a hátulja is. Szinte sokkoló volt a gyorsulási élmény, ahogy kb. 50 km/h-nál odaléptem neki és nagyjából 2,5s alatt máris 150-nél volt, ahonnan úgy húzott tovább negyedik környékén, mint más autó kettesben. Merthogy a váltási idővel járó vonóerő kiesést, azt el lehet felejteni. Talán a váltó tetszett benne a leginkább, annak ellenére, hogy a hétsebességes szekvenciálist csak automata üzemmódban használhattam. Az autó minden rezdülést érzékel, és nagyon egyenletesen adja le a nyomatékot. A kormányon lévő ledek pedig pazarul villognak közben. Sokan kérdezték, hogy mennyit mentem valójában. Talán megvolt a 230 is, de olyan 220 felett valahol biztosan, azt legalábbis még láttam rápillantva a kijelzőre hatodikban. Aztán már nagyon közeledett a kanyar. Többet pedig a repülőtéri kifutópálya és összekötőútjaiból kialakított pálya nem tett lehetővé.

  A fékezés szintén ennyire drámai tud lenni. Nem hiába, a karbon-kerámia tárcsák teszik a dolgukat. 200-220 feletti sebességről is szinte állóra lehet fékezni nem sokkal több, mint 100-120m alatt. Ez már közelít az F-1-es szinthez. Mindeközben persze dörög, hörög, csattog, ahogy pakolja vissza a fokozatokat. Ne feledjük, ez egy utcai autó, amivel viszont ki lehet menni versenypályára is.

  Az irányíthatóság gokart szerű. Egyrészt mert gyakorlatilag a földön ülsz. A középmotoros felépítésből adódóan pedig nagyon kezes, se nem alul, se nem túlkormányzott, igaz az utóbbit elő lehet csalni, ha nagyobb gázt adsz a kelleténél. Egyszer meg is indult alattam, de az elektronika megfogta. Merthogy a kormányon található különféle motor üzemmód állítási lehetőségekre lehetőséget adó Manettino kapcsoló „csak” az alap, azaz sport beállításon volt. Viszont így is nagyon megy, el sem tudom képzelni, milyen lehet, ha ki van iktatva minden segédeszköz. Mondjuk nem szerettem volna a füvön landolni egy hatvanötmilliós géppel.

  De a jót hamar meg lehet szokni. Az öt pálya körömből a harmadikra már elkezdtem megszokni a teljesítményét, sokkal jobban kitenni az ívre, hamarabb kigyorsítani és később fékezni. Viszont sajnos hamar elfogytak a körök.

  Hát nagyjából ennyi. Az igazat megvallva nem tudom mennyire sikerült leírva érzékeltetni az egészet, mert még videón sem jön át igazán, akkora élmény.

  Ezentúl pedig egész más szemmel nézek rá a Ferrarira. Hazafelé vettem is egy lottót, hátha. Különben sokáig kell majd gyűjteni rá. Viszont minden pénzt megér!

Új hozzászólás Aktív témák