Új hozzászólás Aktív témák

• #7 Viszlát addikt

  Új Válasz 2007-11-27 08:18:14 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Viszlát

  addikt

  Nos, elmondhatom magamról, hogy voltam már az érem mindkét oldalán. Jópár évvel ezelőtt, életem nagy szerelme is máshol kereste 5 évnyi kapcsolat után a szenvedélyt, ám valamiért mellettem maradt, hazugsában. Erre sosem tudott magyarázatot adni, hiszen házasok nem voltunk, gyerekek sem születtek. Node lényeg a lényeg, én nagyon naivan nem jöttem rá magamtól, szólni pedig nem szólt senki, pedig már fél éve tartott ez az állapot, s így utólag azt gondolom, jó lett volna, ha a tudók között lett volna egy olyan jó barát, aki felvállalja a kínos szerepet és szól nekem.

  Aztán pár évvel később, egyik barátom nősülni készült, el is jegyezték már egymást. Egy este a megbeszélt időpontra ott voltam náluk (együtt éltek már), ám barátomnak túlóráznia kellett, telefonált, hogy ha tudok várjak rá, 1 óra és jön. Én tudtam, közben a menyasszonykával elcsaptuk az időt, majd egyszercsak legnagyobb meglepetésemre megpróbált megcsókolni és a keze erősen déli irányt vett. Felálltam és szó nélkül eljöttem, akkor még csak annyit írva sms-ben a barátnak, hogy sajnos mégsem tudom megvárni, majd beszélünk. Rengeteget gondolkodtam, mi lenne a helyes és arra jutottam, hogy megmondom a feleségjelöltnek, hogy beszélje meg a dolgot leendő urával, mert ha ő nem teszi meg, akkor sajnos nekem kell. Türelmesen vártam pár hétig, de mivel nem történt semmi, megbeszéltem egy találkozót a vőlegénnyel és elmondtam neki, hogy mi történt. Az első reakciója Lajoséhoz hasonló volt, bizonygatta, hogy biztos én másztam rá, de aztán pár nap múlva megkeresett és egy bocsánatkérés után segítségemet kérte a jövőt illetően.

  Szóval, ebből a két saját tapasztalatból úgy gondolom, szólni kell.

  "How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Új hozzászólás Aktív témák