Új hozzászólás Aktív témák

• #424 mave13 őstag

  Új Válasz 2013-01-09 16:04:32 #424

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  mave13

  őstag

  Sziasztok!

  titi83:
  "Először is hadd gratuláljak, nagyon élvezetes kis blog, jó stílusban, olvasmányosan írsz!"
  Köszi, örülök, hogy tetszik.

  "Nem tudom pontosan, hogy milyen körülmények között döntöttél úgy, hogy kiutazol, de én úgy érem eddigi írásaid alapján, hogy nem voltál teljesen tisztában az ottani helyzettel, nem is igazán az országra értem, hanem az emberekre."
  Mondjuk úgy, hogy az én életemben kevés dolog egyszerű, és még kevesebb megy akármilyen terv szerint. Konkrétan, 2011 októberében tudtam meg, hogy jöhetek, november végén kilátogattam egy hétre pofavizit céljából, majd április egytől kezdtem. Volt tehát durván öt hónapon mindent elintézni, gyakorlatilag felfüggesztett állapotba tenni addigi életem, és belevágni valami tök újba. Emellett persze oktatás, vizsgaidőszak, nyelvvizsga, kutatás, ami kell. Úgyhogy, nem igazán volt időm utána nézni Japánnak, legkevésbé az embereknek. Kemény négy hétig sikerült japán tanfolyamra járni, gondolom, sejted, hogy ez mennyit ért...
  Másrészt, meg amiket olvastam a neten, az alapján ember legyen a talpán, aki értelmes képet tud összerakni, Joe barátom, aki előttem volt kint, meg egyszerűen imádta az itteni életet, embereket, mindent.
  Szóval, végül már úgy voltam vele, hogy nem hiszek senkinek, eljövök, aztán megnézem magam, mi is az a Japán. Aztán pár hónap múlva rájöttem, hogy ez így nem buli, az ittenieket rohadtul nem lehet se kiismerni, se megérteni, és akkor kezdtem el olvasni a japán emberekről, kultúráról, meg blogokat nézegetni.
  Most, 9 hónap után még mindig ott tartok, hogy valaki mesélje már el, milyenek az itteniek, mert továbbra is rejtély, hogy mit miért csinálnak, és mit is gondolnak valójában. Mert, nagyon nem azt, amit mutatnak/mondanak, ebben biztos vagyok.

  Viszont, mondhatni így eléggé intenzív az élmény, meg írni is könnyebb. Nem nehéz meglepően előadni, ami meglep. És, egyébként is, ez egy új nézőpont. Nem hiszem, hogy sok olyan állat lenne, mint én, aki úgy ugrik fejest valami tök ismeretlenbe, hogy tényleg semmit sem tud róla. Ha másra nem, legalább arra jó lesz ez a blog, hogy mit, hogyan NE csináljon az, aki külföldre megy dolgozni. Egyébként meg, akkor is jó buli lenne ez a blog, ha senki nem olvasná. Érdekes lesz ezt majd később visszaolvasni nekem is...
  Annyiból nem az igazi a dolog, hogy lehet, kissé más elképzelésem volt az itteniekről, így aztán több a pofára esés, mint a pozitívum. Meg, sajnos egyébként is hajlamos vagyok a rosszat könnyebben meglátni, mint a jót. Viszont, nem csak emberismereti, hanem erősen önismereti tréninget is tartok, legalábbis, azt hiszem. Szóval, végül is, hasznos... csak egy kissé nyers.

  "Szóval tudom, hogy nem egyszerű de jó tanácsként mondom, hogy szerintem érezd megtisztelve magadat, illetve örülj neki, hogy neked ez a lehetőség megadatott."
  Nagyon megtisztelve érzem magam, és örülök, hogy egyszer kijuthattam ide. Azt hiszem, turistaként bármikor szívesen visszajönnék, úgy fantasztikus ország. Dolgozni viszont ide többet soha. Az én agyam nem képes japán módba kapcsolni, úgyhogy, ők nem értenek engem, én meg őket, komoly erőfeszítés korlátozni kissé lázadó, és erősen kötetlen stílusomat, a rangtisztelet időszakos hiánya sem egészen elfogadott errefelé (A főnöktől nem illik megkérdezni, hogy ezt most mi a rossebnek kell így csinálni...). Szóval, ez egy nagyon-nagyon jó hely, sokkal élhetőbb világ, mint Magyarország, csak nem az olyan mentalitásúaknak, mint én. Mindig Joe-t hozom fel pozitív példaként, de tényleg. Ő imádott itt lenni, meg az embereket, meg úgy általában véve mindent, szóval a hiba nem az itteniekben van.

  "Én is szeretnék valamikor turistaként kimenni de egyszerűen olyan pénzbe kerül, hogy nem is biztos, hogy ez valaha össze fog jönni és ha össze is jön, messze nem fogok tudni annyi helyre ellátogatni mint te."
  Csak ajánlani tudom! Egyébként, nekem is a legnagyobb problémám az idő (időjárás), meg a pénz. És, még én sem voltam túl sok helyen, Tokión kívül. Csak az önmagában is felér egy kisebb országgal.

  "Alapvetően ketté kell választani az országot és az embereket, bár szerintem ez minden országra igaz de Japánra különösen."
  Szerintem, alapvetően minden japánt két részre kell osztani, olyan bipolárosak, mint az állat. Az egyik percben még követ egy logikát, majd arrébb lép kettőt, és bekattan neki valami tök ellentétes program. Az, hogy a két logikai sor egymás mellé téve ellentmondásokat tartalmaz, nem tűnik fel nekik. És ez nekik semmiféle problémát nem okoz. Félelmetes. És, ha a logika nem működik, akkor jön a hagyomány, meg a szokások.

  "Mondjuk az USA-imádatukat én sem tudom hova tenni, ez náluk valami perverzió lehet, hogy kaptak két atombombát tőlük de amúgy megvesznek Amerikáért."
  Ez egyébként egy érdekes dolog, és mint errefelé kb. minden teljesen ellentmondásos. Mert, Amerikát, meg az utóbbi mondjuk 15 éveben Európát imádják majmolni. Európai emberek az ideálok, ők vannak a reklámokban, minden azt sugallja, hogy vegyél ezt, vagy azt, és legyél olyan, mint ők.
  Ugyanakkor, nem szeretik túlságosan a külföldieket. Legalábbis, ahogy én észrevettem, azon a csoporton kívül, ahova tartozok, úgy nagy általánosságban vagy elviselnek, de örülnének, ha nem lennék itt, vagy teljesen közömbösek, és le se bagóznak. Persze, mosolyognak, segítőkészek, de egyrészt azért, mert az a dolguk (mondjuk a bolti eladóknak), másrészt, mert ez a szokás. De, hogy valójában mit gondolnak, az rejtély, de inkább negatívnak érzem a külföldiekhez való viszonyulásukat. Egy-egy buli alkalmával a medikusok is, akikkel találkoztam érdeklődtek, de nem akartak ténylegesen barátkozni. Inkább éreztem magam látványosságnak, hogy "Íme, ilyen a külföldi", mint ismerkedőpartnernek. Szóval, fura.
  Okinava meg munkát ad sok embernek, de nem egyszer hallottam már, hogy nem kellene amerikai katonáknak az országban lenniük, és menjenek haza. Szóval, a rajongás, meg szeretet nem annyira egyértelmű, mint kifelé látszik. Hiro is mondta, hogy különösen a fiatalok annyira nem rajonganak a külföldiekért, ami megint csak furcsa kontraszt.

  "Azon kívül a japánok a középkor magasságában is szívesen importáltak komplett kultúrát Kínából. A megismert erősebb népek fogásait sikerrel ültetik át a saját kultúrájukba, és a maguk képére formálják azt."
  Rengeteg mindent vettek át az USA-tól. Ott ugyan még nem jártam, csak filmekből ismerem, de amerikai jellegű az elektromos hálózat, a régebbi vonatok, a 15-20 éves autók, tehát igen komoly hatása volt itt az amerikaiaknak.
  Én inkább úgy fogalmaznék, hogy bármit átvesznek, amit arra érdemesnek találnak. És nem csak idegen kultúrából, hanem mondjuk helyi történelmi eseményekből is. Mint, mondjuk a maszk viselése. A spanyol nátha járvány idején kezdődött, és mivel jó ötletnek találták, beépült a rendszerbe, ma már tök természetes. Nagyon gyorsan tanulnak, és alkalmazkodnak, bár, azért az USA-tól kapott kultúrát, meg a hagyományaikat szerintem a mai napig nem igazán sikerült nekik összehangolniuk. Emiatt egy kissé itt is kettősnek érzem a helyzetet, amerikai/európai jellegű életstílus, a hagyományokkal, és szokásokkal nekem sokszor nagyon erőltetettnek hat.

  De, ezekről Bogyesz biztos sokkal többet tudna mondani, szóval, ha van kedved hajrá, valószínű, hogy te kicsit máshogy látod a dolgokat.

  Azt hiszem, erre a hétre a bejegyzést le is tudtam.

  Icewolf || kósza ||

Új hozzászólás Aktív témák