Vissza az egész!
Cikksorozatunk előző két részében foglalkoztunk a vásárlás és a termék kiválasztásának folyamatával, illetve a felelősségvállalás alapjaival. Mostani írásunk a három részből álló cikksorozat utolsó darabja, amelyben fény derül a javítási procedúra kritériumaira, illetve arra, hogy mikor kérhető az áru cseréje és mikor követelhető vissza a vételár. Zárásként összefoglaljuk a cikksorozat által érintett főbb témaköröket, és mindenki számára letölthető formában közzétesszük a fontosabb jogszabályokat.
A termék természetesen meghibásodhat rendeltetésszerű használat mellett is, vagy – mint ahogy korábban felvetődött – akár már átadáskor is működésképtelen lehet. Az ilyenkor szokásos eljárás alapvetően attól függ, hogy az árura szavatosságot vagy jótállást vállalt a kereskedő, illetve a vásárlástól számítva mikor keletkezett a hiba oka (jótállásnál), vagy mikor jelentkezett maga a hiba (szavatosságnál). Mint korábban említettük, a jótállás többletjogokat nyújt a fogyasztónak, ebbe többek között az is beletartozik, hogy amennyiben az áru a vásárlástól számított három munkanapon belül hibásodik meg, azonnali cseréje kérhető. Csere esetén (alkatrészcserénél is) függetlenül attól, hogy jótállásról vagy szavatosságról van szó, illetve függetlenül a csere okától (három napon belüli meghibásodás, meghiúsult javítás, javíthatatlanság) mindig csak azonos termékre (egyező típus, modellszám stb) cserélhető az áru (alkatrész). Amennyiben ez nem lehetséges, a kereskedő értékegyeztetéssel (melynek alapja mindig az eredeti vételár) más terméket is felajánlhat a vásárlónak. Nagyon fontos, hogy ezt az ajánlatot jogában áll visszautasítania a fogyasztónak (noha ez nem lehet feltétlenül az érdeke). Jogi értelemben a fogyasztó ilyenkor jogosult elállni a szerződéstől, melynek során a felek kötelesek visszaállítani az eredeti (vásárlás előtti) állapotot, azaz a vásárló köteles visszaszolgáltatni a meghibásodott terméket és annak minden tartozékát a kereskedőnek, aki pedig köteles megtéríteni a fogyasztónak a vásárláskori vételárat.
Okos enged
A számítástechnikai piac sajátosságaiból eredően az elállási jog gyakorlása ismételten rendkívül problémás helyzeteket vethet fel. A kereskedők előszeretettel hivatkoznak a számítástechnikai alkatrészpiac gyors változására, mely kétségtelenül alkalmas lehet arra, hogy egyes fogyasztók jogaikkal visszaélve nyerészkedjenek a kereskedők kárára. Tény, hogy akadnak olyan vásárlók, akik nem vagy nehezen bizonyítható módon annak reményében tesznek működésképtelenné hardvereszközöket, hogy a meghiúsult javítás vagy csere folyományaként kvázi „ingyen” nagyobb tudású modellhez jussanak. Ilyenkor a hangsúly a bizonyításon van, nem elég tehát feltételezni a rossz szándékot, ha történetesen a jótállási időszak utolsó napján hibásodik meg a termék. A fogyasztók többsége ugyanakkor elsősorban azért vásárol különböző fogyasztási cikkeket, hogy rendeltetésének és az eredeti vásárlási célnak megfelelően, megelégedéssel használja azokat, a teljes fogyasztói közönség meggyanúsítása tehát alapjában véve nem helytálló.
Nyilvánvaló mindemellett, hogy a vételár visszatérítését a legtöbb kereskedő el akarja kerülni, hiszen adott esetben neki az már veszteséget jelenthet. Ellenben ha egy alacsonyabb technikai tudású terméket kínál fel cserére, az a fogyasztó érdekeit sérti. Ilyenkor a felek jobb esetben meg tudnak egyezni, sajnálatos módon azonban bizonyos esetekben az tapasztalható, hogy az ügy kimenetele elsősorban a fogyasztó határozottságán és elszántságán múlik. Szerkesztőségünk egyik tagjával fordult elő nemrégiben, hogy egy alkatrész javításának meghiúsulása miatti csere során határozott fellépésének és lélekjelenlétének köszönhetően sikerült csak érdekeit, illetve törvény adta jogait érvényesítenie. A kereskedő a megállapodás során igyekezett azt kommunikálni, hogy ezzel a cserével a társaság számára hátrányosan, mintegy engedményt tesz a fogyasztónak. Erről nyilvánvalóan szó sincs.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
