A pletyka a legrosszabb

Egy hosszú, nem kevés konfliktussal terhelt folyamat záródhat le a nyár végén: a politikai harcok által meghatározott közegben végre véglegessé válhat a sok csúszást szenvedett, a közoktatás kereteit meghatározó Nemzeti Alaptanterv (NAT) új változata, és erre építve megszülethetnek azok a kerettantervek, melyek alapján a közoktatásban dolgozó pedagógusok megtervezhetik, hogy 2012-től milyen elvek alapján készülnek fel óráikra az általános és középiskolákban. Mivel a NAT magában foglalja az informatikai képzéseket, az ezt illető alapvető koncepciókat is, és mivel e területen is igen nagy volt a bizonytalanság az utóbbi időben, ezért az IT café szerkesztőségében úgy gondoltuk, érdemes utánanézni, mi várható, mire számíthatnak a tanárok, a szülők és a diákok a közeljövőben.

E kíváncsiságot nemcsak az indokolta, hogy az oktatásért jelenleg felelős vezetők kommunikációs stratégiája miatt mind a laikusok, mind az újságírók, mind az adott szakmai területek képviselői (értsd: az informatikát nap mint nap tanító tanárok) látható, érzékelhető bizonytalanságban voltak, vannak, hanem az is, hogy úgy véljük, a mostani gazdasági környezetben egy ország nemzetgazdasága számára is alapvető fontosságú, hogy milyen stratégia célok vezetik irányítóit, amikor az IT-képességek oktatásáról van szó, vagyis kiemelt szerepe lehet annak, hogy generációk milyen informatikai tudással hagyják el a különböző iskolákat.

A csángó gyerek meg az okostelefon

Ez, a NAT informatikai részét illető vita önmagában szimplán szakmai is lehetne – az persze kérdés, hogy pedagógiai vagy informatikai szempontból, természetesen mindkettőt le kell folytatni. De jelen esetben az a blőd helyzet állt elő, hogy az informatika oktatásának változásáról szóló elemzést épp az információ hiánya nehezíti meg.

Az oktatási ügyeket tavaly átvevő Hoffmann Rózsa elindította a köz- és felsőoktatás gyakorlatilag teljes átszervezésének folyamatát. Ennek keretében – mivel a NAT átalakítása ennek munkának alapvető eleme – természetesen az informatika tanításának jövője is szóba került, e területen is elindult egy újragondolási folyamat. Ez önmagában teljesen természetes, különösen egy ilyen dinamikusan változó területen, ám a kormányzati kommunikáció sajátosságai, illetve az azóta is tapasztalható átalakítási gyakorlat miatt jól érzékelhetően egyfajta hisztérikus hangulat alakult ki az informatikát tanító tanárok között is. Ennek legfőbb oka, bízvást mondhatjuk, az információhiány volt.

A legnagyobb botrányt egy, a sulinet levelezőlistáján az érintett szakterület képviselőit megszólító levél okozta. Ebben egy konferencián tapasztaltakra és az ott elhangzott mondatokra hivatkozva Kőrösné dr. Mikis Márta, az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének (ISZE) vezetője olyan idézeteteket hozott az államtitkár asszonytól, illetve az illetékes minisztérium képviselőjétől, mely joggal háboríthatta fel a tanári közösség tagjait. A lista sajátosságait figyelembe véve betűhíven idézzük a levél legfontosabb részét:

„*Informatika tantárgyi bizottság NINCS*, nem is lesz, egyénileg se írja senki az informatikát. (Megj.: a többi tantárgyat sem bizottságok, hanem egyénileg felkért szakértők írják, OFI-s kollegáim már 2-szer véleményezték.)

Hoffmann R. nyilatkozata szerint ugyanis "*/az/* */informatika tanítása fokozatosan kivonul az oktatásból/*". Szerinte csak azok számára kell tanítani a jövőben az informatikát (= a gépek be-és kikapcsolását stb.), akiknek nincs otthon számítógépük!!!! A többi gyerek remekül kezeli a technikát, pl. ő látta, ahogy a kis csángó gyerekek bravúrosan használják az okostelefonjaikat. Azaz */az informatikát alkalmazni/* kell, minden tantárgyban, korszerű pedagógiai módszerekkel. Emiatt küzdöttek azért, hogy */az informatika ne legyen kötelezően választható érettségi tantárgy/*. A technika önmagában ugyanis nem elég: a 70-80-as évek porosodó írásvetítőinek és drága nyelvi laborjainak kihasználatlanságával példálózott, illetve egy svájci kutatással, miszerint semmivel se lett jobb a tanítás az interaktív táblák alkalmazásával. Sajnos a délelőtt folyamán az államtitkárság munkatársának (Varga Zoltán, NEFMI) szájából az is elhangzott, hogy milyen "tragikus" a magyar oktatás helyzete: nincs angol WC, de van interaktív tábla! (Égtem a külföldi EU-meghívottak előtt, akiknek a tolmács mindent lefordított.) Ő is ellenzi a különálló informatika tantárgyat, mert szerinte az "az alapműveltség része", ezért "nem kell tanítani".”

A Kőrösné által fentebb idézett szöveghez még a levelezőlistán hozzászólt Reményi Zoltán, akit Hoffmann Rózsa államtitkár felkért a NAT informatikai részének kidolgozására létrehozott bizottság vezetésére, és ő akkor is, majd megkeresésünkre most is cáfolta azt, hogy ne lenne bizottság. Mint elmondta: az államtitkár asszonytól már decemberben megkapta a felkérést, a bizottság megalakult, dolgozik, dolgozott. Reményi azt is cáfolta, hogy szó lenne az informatika mint tantárgy kivezetéséről, mivel megbízásuk nem erre szólt, hanem csak minimális strukturális átalakításokra kerül sor az új NAT-ban. Ugyanakkor sem Reményi, sem senki az azóta általunk megkérdezettek közül nem cáfolta azt, hogy a Kőrösné által idézett mondatok elhangzottak volna.

Vélhetően a levelezőlistán leírtak futottak be nagy karriert az ország informatikát oktatói között, akik – főként információhiányuk miatt – egyrészt készpénznek vették Kőrösiné levelének tartalmát, másrészt még ezeket az egyébként valóban abszurdnak ható mondatokat is továbbfűzték, és a pletyka törvényeinek megfelelően szépen meghizlalták őket.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!