Letört szarvak
Tetszik érteni?!
Kérdés, hogy mindez elegendő-e az üdvösséghez – okvetetlenkednek a szkeptikusok, akikből a nagy felhajtással kísért bemutatók ellenére egyre több van. A CNET egyik publicistája úgy véli, hogy ha a Microsoft tovább folytatja a korábban beharangozott Longhorn-funkciók eliminálását, az operációs rendszer végül egy egyszerű kozmetikai frissítés lesz, néhány olyan új szolgáltatással, melyek egyes rivális rendszerekben – például az Apple Mac OS X-ben vagy a Linuxban – már most megtalálhatók, de legalábbis kiegészítőkkel biztosíthatók.
Tény: a korábban forradalmi újításként aposztrofált technológiák egy része nem kerül bele a Longhornba. Az már jó ideje ismert, hogy az egyik alappillér, melyre az új operációs rendszer épült volna, hiányozni fog. A merevlemezen tárolt adatok adatbázis-szerű rendezését és keresését lehetővé tévő Windows File System – röviden WinFS – fájlrendszert azért nem építi bele a Longhornba a vállalat, mert a technológia túlzottan nagyszabású ahhoz, hogy egy racionális megjelenési dátumot tartani lehessen. Ennek ellenére – hangsúlyozta Bill Gates a WinHEC-en – hiba lenne azt gondolni, hogy a fájlok keresése nem válik egyszerűbbé a Longhornban, hiszen a WinFS-től remélt néhány szolgáltatás azért benne lesz.
Most az is kiderült, hogy egy másik fontos elem, a korábban Palladium, újabban pedig Next Generation Secure Computing Base (NGSCB) néven emlegetett – hardveres és szoftveres megoldásokat ötvöző – biztonsági technológia is kimarad az új operációs rendszerből. E bizalmas felhasználói adatokat védő megoldást a jóval egyszerűbb ún. Secure Startup funkcióra cserélte le a Microsoft, amely automatikusan titkosítja a merevlemez tartalmát arra az esetre, ha az illetéktelen kezekbe kerülne.
A másik két nagy újítás – az Avalon névre keresztelt grafikus alrendszer és a .Net technológiára épülő Indigo kommunikációs platform – pedig már nem csupán a Longhorn privilégiuma lesz, ahogy azt eredetileg tervezték, hanem kiegészítések formájában elérhető lesz a Windows XP-hez is. Ezek után pedig valóban jogosan vethető fel: egyáltalán miért lesz érdemes váltani az új operációs rendszerre?
A kérdés bizonyára foglalkoztatja a Microsofttal szimbiózisban élő PC- és hardvergyártókat is, amelyek az új Windowsok megjelenésével párhuzamosan mindig élvezhették a PC-lecserélési hullám áldásos hatásait. Számukra rossz hír, hogy a Longhorn – szakítva a redmondi hagyományokkal – szerényebb konfigurációval is beéri, és ha nem is teljes pompájában tündökölve, de működni fog már ma is elavultnak tekinthető PC-ken is. A WinHEC-en közölt adatok szerint a rendszer tökéletesen fut egy 3 GHz-es processzorral és 512 megabájt memóriával felszerelt komputeren, de – kevésbé látványos kezelői felülettel – nem panaszkodik 128 megabájt memóriára sem. Ilyenre korábban nem volt példa. A Windows XP vagy futott egy PC-n teljes funkcionalitással, vagy egyáltalán nem működött.
Lassan ötévnyi fejlesztőmunka után kevéssé meggyőző, amikor a Microsoft-vezetők fogadkoznak, hogy a 2006-os határidőt még a szolgáltatások megkurtításának árán is tartani fogják. A redmondi cég 1990 óta 32,6 milliárd dollárt költött kutatás-fejlesztésre, többet, mint a sorban utána következő öt legnagyobb szoftvervállalat összesen. Ehhez képest kevés valódi áttöréssel szolgált. Például nem a Microsoft, hanem az Apple jött ki a digitális zenepiacot megreformáló iPoddal, ahogy a világ legnagyobb keresőjét, a Google-t sem a Gates-birodalom, hanem két stanfordi diák gründolta. „Túl sok pénzük, túl sok jó emberük, túl sok idejük van – mindez hátrány is lehet” – idéz egy korábbi Microsoft-vezetőt a vállalatot kiöregedő atlétához hasonlító BusinessWeek.
Barna József
