A leghűségesebbeknél is elszakad a cérna

A Windows és Microsoft körüli eseményeket rendszeresen figyelemmel követők előtt biztos nem ismeretlen a WinSuperSite.com, amit Paul Thurrott technológiai szakíró, könyvszerző, blogger és podcaster szerkeszt. Az oldal Thurrott jó microsoftos kapcsolatainak köszönhetően sokszor közöl elsőként információkat a Microsoft termékeiről, vagy a vállalat belső, elsősorban szervezeti ügyeiről. Ritkán ütött meg nagyon kemény hangnemet írásaiban, és bár a Windows 8-cal kapcsolatban kezdettől fogva szkeptikus volt, úgy igazán sose ment neki a Microsoftnak – egészen mostanáig.

A Windows 8 2012 őszi megjelenése után rengeteg kritikát kapott a sajtótól, a felhasználóktól és a Microsoft gyártópartnereitől egyaránt. Néhány OEM hónapokig nyíltan az új operációs rendszert hibáztatta a PC-piac csökkenéséért, az addig megjelent Windowsok felületét, kezelését és munkafolyamatait megszokó felhasználók pedig az elsősorban érintőképernyős gépekre optimalizált, akkor még Metrónak hívott, mára Modernre átnevezett csempés kezdőképernyőt, a Start gomb és Start menü hiányát szidták. Persze a Microsoftnak nem lehet felróni, hogy megpróbálkozott az újítással, hiszen addig meg azt vágták a fejükhöz, hogy nem mernek elszakadni a jól bevált sémáktól.  A kivitelezésbe azonban több ponton is hiba csúszott, amit az eltelt másfél évben rengeteg újságíró és blogger írt már meg, de Thurrott legutóbbi cikkében tőle szokatlan vehemenciával szedte ízekre az idáig vezető út lépéseit.

Nem kell minden igényt kielégíteni

A Windows köztudottan mindig és mindenkinek meg akart felelni, és szinte minden létező hardveren futnia kellett. A kilencvenes években ez a stratégia vitte győzelemre a Microsoft operációs rendszerét a MacOS-szel szemben, és emiatt lett a világ egyik legelterjedtebb, alapvető szoftvere. Ez azonban azt is jelentette, hogy a Windows mindig is egy nagy, rendezetlen, igazi fókuszt és víziót nélkülöző termék volt, amire a mobileszközök – és főleg a tabletek – elterjedéséig elfogadható magyarázat (kifogás?) volt az, hogy a Windows mindenki és minden gép operációs rendszere. Az Apple iOS-e mostanra viszont nagyságrendileg (itt már majdnem mindegy, hogy néhány százmillió, vagy egymilliárd emberről van szó) windowsos magasságokba ért a felhasználói tábor mérete és változatossága tekintetében is, az Apple alig néhány éves operációs rendszere ennek ellenére nem lett windowsosan nagy, túlburjánzó, minden funkciót magába szívó, egységességét és fókuszát feladó programszörny. Az érv, hogy a Windows azért olyan amilyen, mert százmilliók igényének kell megfelelnie, mára megdőlni látszik.

Paul Thurrott. Forrás: TinkerTry.com

A Windowst egy bizottság tervezte, a MacOS-t egy ember

A Vista bukása után a Microsoft érezte, hogy egy Steve Jobshoz hasonlóan erős akaratú, irányításmániás, a vevői visszajelzésekre fittyet hányó vezető kezébe kell adnia a Windowst – ő lett az 1989 óta a vállalatnál dolgozó Steven Sinofsky, aki korábban az Office fejlesztését vezette. Sinofsky 2009 nyarán lett a Windows divízió elnöke, az elsöprő sikerű Windows 7 már az ő irányítása alatt született, de ahhoz még nagyon kevés köze volt. A Windows 8 fejlesztését viszont konkrétan ő vezette, de Thurrott szerint minden hasznos (illetve a Windows megújításához szükséges) vezetői tulajdonsága ellenére van egy alapvető hiányossága: Nem érzi, mi a jó dizájn, azaz hogy kell egy termék kinézetét, kezelését, felhasználói élményét jól kialakítani. A Windows 8 ezért a korábbi változatokhoz hasonlóan újra egy nagy katyvasz lett, némi tudathasadással megspékelve, a fejlesztők ugyanis sikertelenül próbáltak keresztezni egy asztali és egy mobil operációs rendszert.

„A Windows 8 egy katasztrófa a szó minden értelmében. Ez nem vita tárgya, egy olyan aranyos fantáziavilágban, ahol mindenki véleménye egyformán fontos. A Windows 8 egy katasztrófa, és pont.” – írja Thurrott.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!