Sokan – és az adatvédelmi kérdésekben konzervatív nézeteket vallókra ez fokozottan igaz – nem nézik jó szemmel a Facebook közelmúltban teljes gőzzel beindult cégfelvásárlási tevékenységét. Az ok: az így bekebelezett kisebb, de ígéretes vállalkozások a közösségi oldal üzleti modellje miatt előbb vagy utóbb valamilyen kifinomultan megfogalmazott szövegezés mögé bújva szinte borítékolhatóan lazítani fognak addigi adatkezelési gyakorlatukon.
Ez történt anno az Instagrammal – bár ott a változást követő népfelkelés meghátrálásra késztette a vállalatot – és csak idő kérdése, hogy a csillagászati összegért felvásárolt WhatsApp lassan félmilliárdos felhasználói bázisában rejlő reklámlehetőségeket is kihasználják valahogy. Persze az üzlet bejelentésekor kisdobos becsszóra fogadkozott mindkét fél, hogy ilyen nem lesz, az üzenetküldő eddigi szigorú adatkezelési gyakorlata nem fog módosulni, de később egy Facebook-szóvivő már azt mondta, hogy ez a jövőben módosulhat. A fejlesztés beindításához szükséges induló tőkét a Kickstarteren elsősorban lelkes játékosoktól összekalapozó, majd nemrég szintén a Facebook karjaiban landoló Oculus VR esetében még belegondolni is hátborzongató, micsoda információs adatbázishoz és hirdetési közönséghez juthat a közösségi oldal, ha tegnap ismertetett terveik – egy egymilliárd embert a virtuális térben összekötő, amolyan MMO (masszív online multiplayer) játékféle – csak félig-meddig megvalósulnak.
A Moves fitnesztevékenységet naplózó alkalmazás felvásárlását alig 2 hete jelentették be, és bár a Moves akkor azt mondta, hogy alkalmazásuk az összegyűjtött felhasználói adatokat „nem fogja vegyíteni” a Facebook adataival, múlt hét pénteken szép csöndben mégis változtattak adatkezelési szabályzatukon, és bekerült ez a kitétel: Megoszthatunk akár személyes azonosításra alkalmas információt partnereinkkel (beleértve, de nem kizárólag a Facebookot), hogy szolgáltatásunkat biztosíthassuk és fejleszthessük. Erre aztán nem kellett sokat várni, és mivel nem instagramnyi felhasználóról van szó, ez a lépés könnyedén át fog csúszni az ingerküszöb alatt.
A bejegyzés témájához ugyan szorosan nem kapcsolódik, de egy kósza mondatot megér a Yahoo legutóbbi pálfordulása is, a vállalat ugyanis május elseje óta nem foglalkozik a böngészők Do Not Track beállításával. Az indok itt is a szokásos, némi nyelvészkedéssel tompítva: „Hisszük, hogy a legjobb világháló a személyre szabott.” Bullshit, hogy a magyar megfelelője miatt ne kelljen saját magam szerkesztenem. Persze a DNT nem hivatalosan elfogadott szabvány, a Google és a Facebook is magasról tesz rá, azért, mert szerintük nem egyértelmű, hogy a felhasználóknak mi számít követésnek. A hirdetéskezelő platformok fejlesztői pedig egyenesen a szólásszabadság végét vizionálják a DNT széleskörű implementálásával.
Nosza, jöjjön hát a Facebook-Oculus féle Mátrix!
Ui.: Alapvetően a munkám jellege miatt tartok fenn Facebook-fiókot. Ahol lehet, az adatvédelmi beállítások privátra, csak barátokra vannak korlátozva, az oldalon nem adtam meg kedvenc könyveket, filmeket, zenéket. Emlékeim szerint nem is nagyon írtam rajta ilyesmiről. Ennek ellenére néhány napja meglepődve tapasztaltam, hogy a Facebook által nekem ajánlott könyvek és írók 90%-ban stimmelnek, sőt, többségét már olvastam is. Nehéz elfogadni a hirdetésekből élő vállalatok álláspontját, hogy őket az aggregált adatok érdeklik és nem az, hogy én speciel milyen színű alsógatyát hordok, ha egyszer csak a figyelmembe ajánlja a könyvtáramat.
