A legfontosabb amerikai nemzetbiztonsági szolgálat (National Security Agency – NSA) egyre mélyebben belebonyolódik abba a megfigyelési ügybe, melyet korábbi alkalmazottjuk, az Oroszországban menedékre találó Edward Snowden eddigi kiszivárogtatásai okoztak (Snowden egyébként az eddigieken felül állítólag még bőséges anyaggal látta el az újságírókat, akik – ki tudja, milyen szempontokat mérlegelve – a közeljövőben állnak majd elő újabb dokumentumokkal.) Az előző állítást a The New York Times tegnapi riportja támasztja alá, akik belső forrásoktól származó információkkal is bizonyítják, hogy egyre nagyobb a káosz a hírszerzésben.
Trükköznek
A Snowden által eddig nyilvánosságra hozott anyagok talán legfontosabb állítása az volt, hogy nem is az az igazi probléma, hogy az NSA hírszerzési tevékenységet folytat – hiszen ez a dolga –, hanem az, hogy miközben a külföldiek megfigyelésére feljogosító törvény alapján teszik ezt, az amerikai alkotmánnyal ellentétesen hazájuk polgárait is megfigyelik – ráadásul úgy, hogy gyakran nem tartják be az előírt utat, ami különféle felhatalmazások és engedélyek beszerzésére kötelezné őket.
A New York Times riportjának állításai szerint az NSA tömeges méretekben monitorozta amerikai állampolgárok e-mailjeit és szöveges üzeneteit (függetlenül attól, hogy az adott időben az illető otthon vagy külföldön tartózkodott-e). Erre ugyan van a törvények által biztosított korlátozott lehetőségük – például, ha egy terrorista vagy tervezett terrorcselekmény után nyomoznak, akkor az amerikai kapcsolatokat ellenőrizhetik –, ám mostanra egyre bizonyosabb, hogy a megfigyelés során nem vették figyelembe az USA-ban is érvényes „célhoz kötöttség” elvét. Vagyis a hírszerzők felhatalmazás alapján megfigyelhetik az amerikai polgárokat egy adott üggyel kapcsolatban, de csakis így, ám az NSA nem ezt tette, hanem válogatás nélkül szinte mindenkiről gyűjtöttek adatokat.
A Times forrásai által ismertetett információkat az újságírók kérdésére az NSA szóvivője tagadta, és elmondta, hogy minden esetben törvényesen jártak el. Az NSA egyébként már korábban is többször közölte, hogy mindig célirányosan keresnek, a begyűjtött adatokat csak rövid ideig őrzik meg, és csak az olyan kiszelektált adatok után mennek tovább, ahol a szoftveres és a rendszerelemzői vizsgálat megerősítette a gyanús körülményeket. (Ez mindenképp ellentmond Snowden állításainak, aki szerint az NSA épp azért épít újabb és újabb adatközpontokat, hogy a mérhetetlen mennyiségű metaadatot tudják tárolni.)
Ok, és a világ?
Ami furcsa, és a Times munkatársát sem hagyja nyugodni: mintha az NSA egy kiskaput használna ki. Valóban lehetséges, hogy konkrét amerikai állampolgárokat célhoz kötötten nem figyelnek meg felhatalmazás nélkül. Ám mivel ilyen engedélyre a külföldiek megfigyelését biztosító FISA törvény alapján nincs szükségük a határon túliak esetében, ezzel takaróznak, mondván: érintettek az amerikai polgárok is. Ha a „cél”, a „célszemély” nem amerikai, a FISA alapján korlátlanul végezhetik a megfigyelést, de ehhez könnyedén „hozzácsaphatják” az amerikai polgárokat is.
És ez persze csak az amerikai szemszög, hiszen arról szó sem esik, hogy mit szólnak a világ többi országában ahhoz, hogy az amerikai Kongresszus korlátozás nélkül teszi lehetővé az NSA számára az ő polgáraik megfigyelését.
