Bizonyos videojátékok készítői és használói könnyen börtönben találhatják magukat Németország két szövetségi tartományában, ha az adott parlamentek elfogadják a virtuális erőszak korlátozásáról szóló törvényjavaslatokat.
Az erőszakos jeleneteket tartalmazó számítógépes játékok ügye nemrég újra a figyelem középpontjába került Németországban, amikor – ahogyan mi is beszámoltunk róla – a 18 éves Sebastian Bosse egy emsdetteni középiskolában tüzet nyitott a tanárokra és az ott tanulókra (halálos serülést nem ejtett, de 27 embert megsebesített), majd kioltotta saját életét. A fegyverek mellett gázmaszkot és füstbombákat is magával vitt a helyszínre az állítólag erőszakos videojátékokat kedvelő fiú. Az álarcos túszejtő a rendőrség előtt nem volt ismeretlen, lőfegyverrel való visszaélés miatt már indítottak eljárást ellene, éppen akkor kellett volna megjelennie a bíróság előtt.
Az eset utáni viharos légkörben Bajorország és Alsó-Szászország törvényhozása olyan törvényekről fog szavazni, melyek bűncselekménnyé nyilvánítanák a játékokban megjelenő „emberek vagy ember formájú karakterekkel szemben alkalmazott kegyetlen erőszakot”. A vétkeseket – akik készítik, terjesztik vagy részt vesznek az ilyen játékokban – súlyos pénzbüntetéssel vagy egy évig terjedő börtönbüntetéssel sújtanák (Alsó-Szászországban ez utóbbi akár két év is lehetne majd).
A változtatások legfőbb propagátora Günter Beckstein bajor belügyminiszter, aki szerint Bosse ügyében közvetlen összefüggés van a lövöldözés és a között, hogy a fiú imádta a Counter Strike nevű játékot. Beckstein szerint az ilyen erőszakos játékok végletesen eltorzíthatják az ingatag személyiségű embereket, s azok könnyen a valóságban is erőszakos cselekedeteket hajthatnak végre.
A videojátékokat Németországban már eddig is igen szigorúan szabályozták, s most az újabb drasztikus törvények meghozatala ellen sokan felszólaltak. Heiner Peterburs, az egyik pedagógiai szervezet vezetője értelmetlennek látja a videojátékokkal játszó gyerekek bűnözővé minősítését. Véleménye szerint egy ilyen törvény nem oldja meg a problémát, ehelyett inkább odaadóbb szülői támogatásra és a való világban történő vonzó elfoglaltságokra (például a sportra) lenne inkább szükség.
