Christian Engström
„A gyermekpornográfia nagyszerű. Kiváló dolog, mivel a politikusok azt megértik, hogy mi a gyermekpornográfia. Ha kijátsszuk ezt a kártyát, cselekvésre késztethetjük őket, hogy blokkoljuk ezeket az oldalakat. És ha ezt már sikerült elérni, akkor elkezdhetjük letiltani a fájlmegosztó oldalakat is.”
A fenti mondatok 2007-ben hangzottak el Johan Schlüter, egy dán kalózellenes csoport tagjának szájából, egy olyan stockholmi konferencián, melyet „Svédország – a kalózok menedéke?” címmel rendeztek meg. A szöveget most Christian Engström, a svéd Kalózpárt európai parlamenti képviselője idézte fel blogjában, egy olyan bejegyzésben, mely az internetes tartalmak szűrésének kérdésével foglalkozik.
Engström Rick Falkvinge, a Kalózpárt vezetője és Oscar Swartz internetes aktivista társaságában részt vett ezen a konferencián, s elmondja, hogy akkor mindkét társa megírta ehhez a szöveghez kapcsolódó hozzászólását, főként a következő részt kiemelve Schlüter beszédéből: „Egy nap majd létrejön egy óriási szűrő, melyet az IFPI-vel [International Federation of the Phonographic Industry – a nemzetközi lemezipart képviselő szervezet] és az MPA-val [Motion Picture Association – amerikai filmes érdek-képviseleti szövetség] szoros együttműködésben hozunk létre. Folyamatosan monitorozzuk a netes gyermekpornót, hogy megmutathassuk a politikusoknak, hogy a szűrés működik. A gyermekpornó egy olyan fogalom, amit megértenek.”
Engström mindezt azért hozta fel újra, hogy bemutassa: nagyon úgy tűnik, a kiadói ipar stratégiája lassan meghozza a maga eredményeit, hiszen például a korábbi vezető kalózoldalt, a Pirate Bayt ma már a legtöbb nagy szolgáltató blokkolja.
A képviselő nem bánik kesztyűs kézzel politikustársaival. Az nyilvánvaló, írja, hogy a gyermekpornó üldözendő jelenség, ám néhány politikus csak azért tűzi zászlajára ezt az ügyet, hogy megmutassa: ő azért csinál is valamit. Habár eddig minden egyes blokkolás, szűrés bevezetése után szinte azonnal bebizonyosodott, hogy ezek a korlátozások másodpercek alatt megkerülhetőek, mindez nem zavarja a politikusokat, a szerzői jogi lobbi számára pedig az a középtávú feladat (s ezt meglehetős sikerrel hajtják végre), hogy a politikai közösség és a közvélemény elfogadja a „szűrést” mint bevett cenzurális eszközt. Ha maga a szűrés már hétköznapinak számít, akkor könnyedén ki lehet terjeszteni más területekre is, például a fájlmegosztásra, majd akár állami támogatással elkezdődhet olyan technológiák kifejlesztése, melyeket már sokkal nehezebb lesz megkerülni, mint a mostaniakat. Engström megemlíti, hogy a Pirate Bay elleni akciók kezdetekor is azzal próbálkozott először a rendőrség, hogy a kalózoldalt vegyék fel a gyermekpornót terjesztő oldalak listájára, hogy könnyebben léphessenek fel ellenük. Ez a terv azonban kiszivárgott, s a közvélemény felháborodása miatt a Pirate Bay ma sincs tiltva Svédországban, ellentétben Dániával.
Engström némileg elkeseredetten írja, hogy épp otthonról érkezett az újabb támadás, mivel a frissen kinevezett svéd Cecilia Malmström, az uniós belügyekért felelős biztos terjesztett be márciusban egy irányelvtervezetet, mely a net szűrésére vonatkozik. A kalózpárti képviselő méltányolja a biztos jó szándékát, ám ezt a megoldást a probléma szőnyeg alá söprésének tartja. Ha fel akarnak lépni az internetes gyermekpornó ellen, akkor zárják le ezeket az oldalakat, a működtetőket pedig bírósági tárgyalás alapján küldjék börtönbe. Ne az internetet cenzúrázzák, hanem az elkövetőket keressék meg – véli Engström.
