Az Európai Parlament (EP) a jelenleg zajló, a távközlést érintő nagyszabású törvényalkotási folyamat keretében egy olyan szabálymódosítást szavazott meg tegnapelőtt (573 igen, 74 nem arányban), mely törvénytelennek mondja ki azokat a tervezeteket, melyek több országban – a legismertebb példák: Nagy-Britannia, Franciaország – az eddigiektől eltérően, különös szigorral, s a korábbiakhoz képest jellegében más módon szankcionálnák a fájlcserélők tevékenységét.
Itt a híres-nevezetes „három csapásról” van szó, amely azt jelenti, hogy az illegális anyagokat érintő fájlcsere miatt különösen nagy forgalmat generáló felhasználókat a szolgáltatónak több lépcsőben kötelező lenne büntetnie. Az elképzelés értelmében először figyelmeztetni kell őket, majd korlátozni a hozzáférést, s amennyiben a szolgáltató nem tapasztal kedvező változást, akkor le kellene tiltania az adott felhasználót, vagyis meg kell szüntetnie az internet-hozzáférését.
A most megszavazott módosítás nem tagadja, nem is említi azt, hogy lehetséges-e jogsértést megállapítani akkor, amikor valaki jogvédett anyagokat oszt meg a világhálón, ám – s ez a lényeg – úgy foglalnak állást, hogy jogilag aggályos bizonyos, az ügyben anyagilag is érdekelt, a szerzői jogokat védő ipari csoportok állításai alapján korlátozni az egyes polgárok internet-hozzáférését, ez megsérti azok szabadságjogait – vagyis nem mondják azt, hogy törvényes dolog Madonna összes klipjét torrentről letölteni; „mindössze” azt jelentik ki, hogy a szolgáltatók egy civil, egy ipari szereplő – a kiadók, a kiadói szövetségek – felhívására, követelésére törvényes keretek között nem korlátozhatják a felhasználókat, még akkor sem, ha erre – szintén törvényellenes módon – kormányzati, politikai nyomás (vagyis a gazdasági lobbi által megnyert vezetői réteg) szorítja őket.
Érdemes megnézni, hogy kik terjesztették elő a most megszavazott módosítást. Egyikük a ma a zöldeket képviselő Daniel Cohn-Bendit, a ’68-as diákmozgalmak egyik ikonja, akit talán nem kell bemutatni. A második előterjesztő a francia, szocialista színekben szereplő Guy Bono, aki a nevével fémjelzett jelentésben a szerzői jogi szabályozás alapjainak újragondolását sürgeti: „…az internet a kultúra kifejeződésének széleskörű platformja, az ismeretekhez való hozzáférés és az európai kreativitásban való részvétel eszköze…”, ezért a jelentés készítői felszólítják az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy „…tartózkodjanak olyan intézkedések elfogadásától, amelyek ellentétesek a polgári szabadságjogokkal, az emberi jogokkal, valamint az arányosság, a hatékonyság és a visszatartó erő elvével, mint például az internethez való hozzáférés megszakítása”. A javaslatot jegyző harmadik politikus pedig Zuzana Roithová, cseh néppárti képviselő, aki folyamatosan kiáll a digitális gazdaság új elemeinek támogatása mellett.
Az elmúlt egy-két évben a legerősebb törekvések Nagy-Britanniában (itt roppant erős a kiadói lobbi), valamint Franciaországban (ahol a kiadók képviseletét Sarkozy elnök személyesen vállalta fel) tapasztalhatóak, ám az Európai Parlament már idén áprilisban elfogadta azt az állásfoglalást, hogy ezek a szigorítások jelenlegi formájukban mélységesen ellenkeznek az Európai Unió alapjait jelentő szabadságjogokkal.
Az egyik előterjesztő, a híres jelentés készítője, Guy Bono úgy fogalmazott a szavazás után, hogy ez a döntés reménnyel tölti el, mivel azt mutatja, hogy a szabadságjogokkal nem lehet csak úgy, a napi érdekektől vezettetve játszadozni. Ám ez a határozat, csakúgy, mint annyi más hasonló állásfoglalás, gyakorlatilag csak irányelvként érvényes, az adott ország kormányzatának döntéseire tényleges hatása nincs, legfeljebb erkölcsi kényszerítő erővel rendelkezhet.
