Mario Monti
Az egységes belső piacra nagyobb szükség lenne, mint valaha, de nagyobb ellenérzések övezik, mint eddig bármikor – ezzel a fordulattal szeretné felrázni az európaiakat Mario Monti, aki belső piaci és versenyügyi biztosként is szolgált korábbi végrehajtó testületekben. A politikusként és tudósként is aktív Montit José Manuel Barroso bizottsági elnök kérte fel, hogy készítsen tanulmányt arról, hogyan lehetne a tudásra, az innovációra, a piac elmélyítésére alapozva meglódítani az uniós gazdaságokat, növelni együttes súlyukat a világgazdaságban. Erről most sokat beszélnek az unióban, de jóval kevesebbet tesznek érte – ismerteti a helyzetet a Népszabadság brüsszeli tudósítója.
A keddi bizottsági vita előtt a European Policy Centre (EPC) is beszélgetésre invitálta Montit, hiszen a kutatóintézet a digitális belső piac létrehozása mellett érvelve lényegében alátámasztotta az olasz professzor véleményét, aki szerint vagy most, vagy soha, Európa az utolsó lehetőséget szalaszthatja el. Monti szerint a valódi és egységes belső piac nélkül az uniónak sincs jövője. A probléma gyökere a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali pártok megjelenésében és erősödésében keresendő, véli Monti. Ezek a politikai erők hatékonyan támadják az uniós integrációt, kiáltják ki azt bűnbaknak. A középpártok pedig ezt nem tudják ellensúlyozni, inkább e nézet uszályába kerülnek.
Az elemzés, amelyet Monti elkészített, az összes alapelvre kiterjed, ideértve immár a tudás szabad mozgását is. Érdekes példát is felhozott arra, miként próbálják a munkaerőpiacaikat védeni a tagállamok a válság nyomán. Míg évekkel ezelőtt lengyel vízvezeték-szerelők rohamával fenyegették egymást a régi tagállamok, addig most az összeomlott spanyol ingatlanpiacról igyekeznének építőmérnökök a viszonylagos fellendülést átélő új tagállamba, Lengyelországba, ám különbözeti vizsgákat kellene tenniük lengyelül. Ez nevetséges és ártalmas – hangoztatta Monti.
Az EPC tanulmánya a digitális belső piacra összpontosította figyelmét, ám nyilvánvaló, hogy az internet világa az összes többi alapelv működését is javítaná, ideértve még a közszolgáltatások hatékonyságát is – ha hagynák. A széttöredezett digitális piac logikáját a számítógépek mellett felnövő új európai nemzedék nem is érti, nem is fogadja el. De még szörnyűbb, hogy megfelelő méretű vállalatok sem jöhetnek létre ilyen körülmények között: az utóbbi tíz évben Európában nem is alakult ilyen cég. A digitális munkahelyek négyötöde olyan társaságoknál keletkezett, amelyek még az ötvenes években születtek. Az EU-ban alig találni digitálisan versenyképes céget, míg az ötszáz legnagyobb amerikai vállalat között hatvanhatot tartanak nyilván. A jó hír talán az, hogy ha szigorúan a telekommunikációs ipart nézzük, ott az időben megszületett globális mobiltelefon-szabvány (GSM) lendületet adott az innovációnak, Európa és néhány nagyvállalata az élre tudott törni. Ám ez a technológiai forradalom most második szakaszába lép, amelyet a tartalomszolgáltatás jellemez, s ebben az Egyesült Államok egyelőre megkérdőjelezhetetlen vezető erő – Kína és India is erősít, de Európa egyelőre sehol sincs.
A digitális belső piac nemcsak az információtechnológiai vállalatok érdeke. Ettől függ az e-kereskedelem kiteljesedése, a megfelelő üzleti méretek kialakulása és még sok minden. A feltétel persze a továbblépés a szabályozásban: az európai frekvenciakiosztástól az európai elektronikus aláíráson át az áfakivetésig és -beszedésig, a számlázási gyakorlat átgondolásáig. És persze a fogyasztóvédelemig, hogy az európai digitális térben a polgár bizalommal mozoghasson. Az utóbbi években tanulmányok sora figyelmeztetett: az eladók és a vevők az e-kereskedelmi ügyletek során ritkán lépik át az országhatárt.
Az Európai Bizottságot aligha kell meggyőznie Montinak. A tagállamok kormányait annál inkább. A volt biztos úgy látja: a piacok megnyugtatására a költségvetéseket rendbe kell tenni, de ebből még önmagában nem lesz gazdasági növekedés. Azt serkenteni akkor lehetne, ha Európa kihasználná a belső piacban még mindig rejlő óriási lehetőségeket.
