Az index.hu mai riportja egy roppant érdekes problémára hívta fel az érdeklődők figyelmét. Ha tőszavakban kéne összefoglalni az ügyet, akkor a következőről van szó: a Google Earth nevű szolgáltatás lehetőséget ad a felhasználóknak, hogy a cég által megalkotott virtuális világban (mely bolygónk mása) elhelyezzék az általuk valamilyen program segítségével létrehozott 3D-s épületeket, utcákat, tereket stb. Ez a törekvés viszonylag friss, mivel komoly szoftver- és hardverigénye van, ám a technológiai fejlődés roppant gyors, s úgy tűnik, mind többen látnak fantáziát az ilyen ábrázolások létrehozásában – nem mellékesen üzleti céloktól vezettetve. A Google maga is bátorítja ezt a trendet, hiszen a SketchUp nevű eszközzel bárki elkészítheti akár saját lakóháza háromdimenziós modelljét, amelyet aztán a Warehouse nevű adatbázis közbeiktatásával (itt kell közzétenni az alkotásokat) be lehet illeszteni a Google Földbe, hogy az egész világ csodálhassa kreativitásunkat, illetve azt a helyet, amit népszerűsíteni akarunk.
Ez a lehetőség első ránézésre is tartalmaz üzleti potenciált (virtuális túrák a hozzájuk kapcsolódó hirdetésekkel stb.), s pont ez az, amiért problematikussá vált Budapest nevezetességeinek modellezése. Létrejött ugyanis egy önkormányzatilag (államilag) is finanszírozott projekt, amely azt tűzte ki célul, hogy fővárosunk nevezetes épületeit, helyeit fogja rétegként elhelyezni az igen népszerű Google Földbe. A munkát egy magyar vállalkozás, a Virtual Hungary végezte el, akik egy igényes metódust választottak: nem (csak) szoftverek által generált tartalmakat helyeztek el az egész világon elérhető alkalmazásban, hanem a nehezebb utat választották, s kézi munkával végezték a digitalizálást, ami nyilvánvalóan részletgazdagabb, szebb és pontosabb eredményekkel járt. E munkára szerződéseket kötöttek, kampányt folytattak (meg lehet rendelni akármelyik épület 3D-s változatát tőlük). Ennek eredményeit a Google Föld látogatói, ha bekapcsolták az adott réteget, maguk is láthatták.
Ám a hét végén felrobbant a bomba: kiderült, hogy a Google Föld valamilyen forrásból új 3D-s budapesti képekhez jutott, s ezeket tették fel alapértelmezettként a netre. E lépés azzal járt, hogy a Virtual Hungary bizonyos alkotásai lecserélődtek az új épületekre, melyekről jól látszik, hogy nem kézi munka eredményeképp jöttek létre, hanem egy szoftver által létrehozott virtuális helyek.
Mit lehet ilyenkor tenni? Jogos volt az index tudósítójának kérdése, hogy vajon miért alapoztak a Virtual Hungary munkatársai vállalkozást egy olyan platformra, mely nem az övék, ahol a tulajdonos dönthet szabadon a tartalmakról. De a kérdés nem ilyen egyszerű.
Megkerestük az érintett céget, ahol Balogh András ügyvezető elmondta, hogy ez ügyben megkeresték már Google-t, ám ők egyelőre még nem válaszoltak. Ám azt is elmondta, hogy szeretnének valamiféle számukra kedvező választ hallani, de követeléseik természetesen nincsenek, mivel egy olyan helyzet állt elő, mely a korábbiakban elképzelhetetlen lett volna.
De miért is?
A Google – összhangban a hasonló ügyekben követett filozófiájával – nem tartalom-, hanem platformszolgáltató. Tehát igen kicsi a valószínűsége annak, hogy ők készítettek volna új budapesti 3D-s épületeket. Nem, ők teret adnak a felhasználói, így egyben gyakran üzleti kezdeményezéseknek, bizonyos szabályok elfogadása után. A Google Föld virtuális épületeit is a felhasználók készítik, majd ha ezek egy bizonyos alapvető kritériumrendszernek megfelelnek, akkor a cég szakemberei elhelyezik ezeket rétegként a programban. Igen nagy a valószínűsége annak, hogy most egy olyan helyzet állt elő, melyre a Google sem volt felkészülve. A 3D-s épületek eddig inkább a szórakoztatást szolgálták, kísérleti jellegűek voltak. De valószínűleg átléptünk egy határt – amint a Virtual Hungary példája is mutatja –, s ez most már olyan kőkemény üzlet, mint a többi. Viszont a szabályozás még nem kész ennek kezelésére. Mert mi van, ha a budai várat egyszerre négy vállalkozás digitalizálja, akkor vajon melyikük terméke jelenik meg a layer bekapcsolása után? És milyen módon?
Arról nincs információm, hogy hasonló konfliktusok előfordultak-e már máshol a Google Earth kapcsán, de valószínűsíthető. A megoldás egyébként egyszerű a véleményem szerint: a Google-nak meg kell alkotnia egy új szabályozást, amivel az esélyegyenlőséget biztosítja. Túl sikeres volt a kezdeményezés, új keretek közé kell helyezni: az általános 3D layer nem működhet tovább, ahogy eddig, hanem választási lehetőségeket kell felkínálni.
S akkor a felhasználók eldönthetik, hogy a Balogh Andrásék kínálta igényes változatot használják, vagy a másikat, melyen egy ma még nem ismert (valószínűleg magyar) cég generált képeit látják.
Lényeg: döntsön a fogyasztó.
