Tavaly ősszel kisebbfajta szenzációnak számított az a bejelentés, mely szerint a KaZaA alapítója, Kevin Bermeister – akit néhány éve a zeneipar még az első számú közellenségként kezelt – együtt dolgozik a korábban őt perelő Michael Speckkel, egy jogvédő szervezet munkatársával egy olyan szoftver kifejlesztésén, melynek segítségével a szolgáltatók meg tudnák akadályozni az illegális letöltéseket. (A hajdani rabló és az őt üldöző pandúr nem csak ebben a projektben dolgozik együtt: a nemrég újraindult, most már fizetős letöltéseket kínáló KaZaA üzemeltetésében is üzlettársak.)
Ahogy már tavaly beszámoltak róla a híradások, a Copyrouternek elnevezett technológiát a szolgáltatóknak szánják. Az új KaZaA tulajdonosa, a Bermeister által Sydney-ből irányított, amerikai székhelyű Brilliant Digital Entertainment a Cisco fejlesztését használja fel a szoftvernél az úgynevezett Deep Packet Inspection technológia segítségével (a DPI lehetőséget ad arra, hogy az internetszolgáltatók valós időben, az adatcsomagok folyamában teljes értékű tartalom- és vírusellenőrzést hajthassanak végre).
A bemutatók szerint a Copyrouter folyamatosan figyeli az internetszolgáltató forgalmát, majd a digitális ujjlenyomatokat (hash) összeveti a rendszer mögött található adatbázissal, ami korábban az interneten fellelhető illegális fájlok ujjlenyomatait tartalmazza (az itt használt adatbázis Bermeister Global File Registry nevű cégének tulajdonában van). Amikor egyezést talál (egy adott fájl több száz változatát képes kezelni), akkor letiltja a felhasználó hozzáférését a fájlhoz, s vagy figyelmeztető üzenetet küld, vagy pedig – s itt lép be a képbe az üzlet – elnavigálja a felhasználót az adott fájl egy legális letöltési helyére, s a tervek szerint ezzel egyrészt csökkentenék a kalózkodást, másrészt az így termelt bevételből a szolgáltatók is részesednének. A rendszert a közelmúltban Ausztráliában tesztelték, ahol a felhasználók a havi szolgáltatói számlával együtt fizetnék ki az így megvásárolt tartalmakat.
A tesztek első eredményeit a napokban tették közzé, s az üzemeltetők szerint az „eltérített” felhasználók harminc százaléka mutatott hajlandóságot arra, hogy a letiltott illegális fájl helyett fizessen egy legális változatért. A próbaüzem három kisebb ausztrál szolgáltató rendszerén három hónapig zajlott, s nyolcezer felhasználó volt benne érintett. Még az idén elindítanak egy másik tesztet is, az Egyesült Államokban.
Habár Bermeister tájékoztatója szerint a szolgáltatók és a kiadók elégedettek és bizakodóak, az Electronic Frontier Foundation civil jogvédő szervezet ausztrál képviselője szerint a megoldás több mint aggályos. Geordie Guy szóvivő azt nyilatkozta, hogy a szolgáltatóknak nincs ahhoz jogi alapjuk, hogy beleszóljanak az emberek online tevékenységébe – habár az utóbbi időben a kiadói lobbik és a velük együttműködő kormányzatok mind kevésbé tekintik alapelvnek a szolgáltató semlegességét, lásd például a Pirate Bay letiltását Svédországban.
Azt már tavaly, a rendszer bemutatásakor is felhozták a kritikusok, hogy – amint a fentiekből is látszik –, a Copyrouter csak bizonyos típusú kalózkodás (p2p-fájlmegosztás) megakadályozására alkalmas (ha egyáltalán), de például a fájlokat darabokban szállító torrentekkel már nem tud mit kezdeni.
