Eric Schmidt, a Google elnök-vezérigazgatója már megint mondott egy erőset. Nagy-Britanniában járva újságíróknak kifejtette, hogy a Google egyik legfőbb célja, hogy a lehetséges legtöbb információt gyűjtsék össze felhasználóikról, s elérjenek egy olyan szintet, amikor mindenkinek tudnak „tanácsot” adni, szinte bármilyen ügyben: milyen állás lenne neki megfelelő, milyen ruha illik neki, mit csináljon a szabadidejében. Mint Schmidt elmondta, ez nem csak a vállalat terjeszkedésének és továbbfejlődésének az egyik fő mozgatója, hanem tökéletesen megfelel az alapítók „missziójának” is, mely szerint a „világ információinak” szervezője a Google legyen, s mivel a szoftverek egyre fejlettebbek lesznek, az adatok pedig gyűlnek folyamatosan, minden reményük megvan arra, hogy céljukat elérjék. „Egyelőre még a legalapvetőbb kérdéseikre sem tudunk válaszolni, mert nem tudunk eleget önökről. Ez a Google terjeszkedésének alapkérdése.”
Mint a Google-vezér felvázolta, az iparágban mindenki a „Szent Grált”, a személyre szabott hirdetés hatékony alkalmazását keresi, mely célzottan az adott felhasználó igényeire és adottságaira épít. (Megjegyezném: a Szent Grál halhatatlanságot ad, s egy versenyviszonyok között dolgozó kapitalista vállalat esetében valóban ez lenne a tuti – igaz, ezzel épp a versenyt ölné meg –, de ha már Schmidt metaforikusan fogalmazott, akkor mondhatott volna „bölcsek kövét” is, amely tudvalevőleg az aranycsinálás eszköze.)
Schmidt nem is titkolta, hogy a Google által biztosított személyes alkalmazások (az iGoogle, a keresések tárolása és visszakereshetősége stb.) mind azt (is) szolgálják, hogy a szolgáltató minél több személyes adathoz juthasson hozzá, s a felhasználói profilok segítségével megtalálja a célzott hirdetések alanyait – mely fronton a DoubleClick hirdetési cég felvásárlásával nagy változások várhatóak.
Őszinte beszéd. S ha a Google nagyfőnöke már Angliában járt, akár meg is vásárolhatta volna az angol rendőrség által bevezetendő kis kémhelikopterek licencét is, hogy ne csak a virtuális világban figyeljenek minket.
De várhatólag – és remélhetőleg – ez azért nem lesz ilyen egyszerű, ha pedig mégis, akkor meg is érdemeljük. Addig is – ha már Anglia, ha már a Szent Grál – ajánlom Eric Schmidt szíves figyelmébe a Gyaloggaloppot.
