Tavaly májusban, amikor Baja Ferenc az Internethajón meghirdette nagy nyilvánosság előtt is a Nemzeti Digitális Közmű (NDK) projektjét, semmiképpen sem voltak illúzióim. Tartózkodásom mértékét csak növelte, hogy szokatlanul nagy volt az iparági támogatottság az állami projekt mögött, és ez a magyar ember számára eleve gyanús, valami sötét dolgot sejt a háttérben. Amellett 2009 közepe volt, amikor már mindenki tisztán látta, hogy az akkori informatikai kormányszerv és szereplői már csak egy évig maradnak a hivatalukban, és szinte biztos, hogy bármit csinálnak, a következő kormány nemet mond majd ezekre az elképzelésekre. (Persze tudom, egy ilyen téma politikafüggetlen kéne legyen, de hát nem az, hosszú távra, a civil érdekeket figyelembe véve nálunk nem szokás tervezni.)

Szerettem volna alaposabban körüljárni a témát, hogy vajon történt-e valami tavaly tavasz óta az NDK ügyében, mely – Baja Ferenc saját bevallása szerint – csak akkor jöhet létre, ha sikerül szinte száz százalékban EU-s forrásokat keríteni rá, ám ahogy teltek a hónapok, nyilvánvalóvá vált, hogy semmi értelme, mivel a kormányváltáskor radikálisan új elképzelések kerülnek majd elő – egy idejétmúlt PPT-bemutatót meg minek elemezni? E meggyőződésemben megerősített egy januári parlamenti bizottsági ülés, melyen „volt szerencsém” részt venni, s ahonnan úgy távoztam, hogy megértettem az ifjú Werther halálvágyát. A kormánypárti képviselők és támogatóik végletes letargiája, az ellenzékiek dacos és alternatív elképzeléseket fel nem mutató folyamatos tagadása nyilvánvalóan csak egy eredményhez vezethetett: csak abban tudtak megegyezni Magyarország IT-stratégiájának kidolgozását illetően, hogy nem csinálnak semmit. Majd az új kormány.

Nos, az új kormány már hivatalban van. De ami meglepő(?), pozitív állítások azóta sem hangzottak el, arról még most sem tudhatunk semmit, hogy pontosan hogyan képzeli az új gárda a nagy projektek jövőjét, akarnak-e új vállalkozásokba vágni, s ha igen, azok mik lesznek. Mintha csak folytatódott volna az a bizonyos bizottsági ülés, Fellegi Tamás, a nemzeti fejlesztésekért felelős miniszter idén májusban kijelentette, hogy leállítják a projektet, s csak felülvizsgálat után döntenek a további sorsáról. Mindezt később megerősítette Nyitrai Zsolt infokommunikációért felelős államtitkár is.

Még nyílnak a völgyben

A kormányváltás óta eltelt időszakban nem is nagyon hallottunk semmit e területről, leginkább csak azt, hogy felül kell vizsgálni az előző kormány terveit és tevékenységét, és hamarosan elkészül az új stratégia. Igaz, ne kívánjunk világmegváltást, idő kell a munkához, ám az egy kicsi aggodalomra okot adhat, hogy a hajdani ellenzék a folyamatos tagadás mellett gyakorlatilag semmiféle pozitív állítást nem tett – nagyon úgy tűnik, hogy azért van szükség több hónapos előkészületre, mert mindent most kell kitalálni (erre viszont ennyi idő roppant kevés, legalábbis ha megalapozott távlati terveket várunk el).

Ám a mai Népszabadság-ban megjelent két tudósítás is, mely az infokummunikációs államtitkárságról származó információkat oszt meg az olvasókkal. De vajon mennyivel lettünk okosabbak a Nyitrai Zsolttól származó mondatok elolvasása után?

Az nem meglepő a mai helyzetben (és vélhetően jogos is bizonyos mértékig), hogy az államtitkár kitér az elmúlt években történtek felülvizsgálatára, például a túl drága beszerzések kapcsán, illetve: „Az államtitkár szerint más esetekben az állam komoly lehetőségeket mulasztott el, például akkor, amikor nem kellő gyorsasággal reagált a technológiai fejlődésre a beszerzések vagy a központi fejlesztések terén. Nyitrai Zsolt a Népszabadságnak elmondta: hamarosan közzéteszik e hibák felsorolását, a fehér könyv mintájára egy »fehér PDF«-ben, de ezt követően nem kívánnak a múltbéli hibákkal foglalkozni.” Ebből következik a célját illetően az a méltánylandó lépés, hogy „Újra kívánja tárgyalni az állam a legnagyobb informatikai és távközlési beszállítóival fennálló szerződéseit” – ám nekem (pécsi lévén, ilyen újratárgyalásokat már látva) ezzel kapcsolatban még a szokásosnál is csekélyebb mértékűek a reményeim.

Az ország infokommunikációs stratégiája – ahogy ezt Nyitrai Zsolt már korábban is jelezte – szeptemberre készül el. De mik is ennek a főbb pontjai?

• „A stratégia egyik legfontosabb része, hogy akár állami hozzájárulással és uniós források felhasználásával széles körben tegyék elérhetővé a széles sávú internetet, csökkentve ezzel a digitális szakadékot, s elősegítve például az otthoni ügyintézést és a távmunkát”
• „A név is módosul, minden bizonnyal Nemzeti Hálózatnak hívják majd a projektet, amely a technológiai semlegességre épül, s arra, hogy a piaci szereplőket is ösztönözzék hasonló befektetésekre, kerülve ugyanakkor a párhuzamosságokat, amelyek csökkentik a felhasznált források hatékonyságát”
• „A hálózat segíti a távoktatáshoz és a távmunkához való hozzáférést, s nemcsak műszaki, hanem tartalmi fejlesztésként valósul majd meg, amely szórakoztató funkciókat is tartalmazhat, hiszen ezáltal a piaci szereplőket jobban lehet a tartalomfejlesztésre ösztönözni. Nyitrai Zsolt szerint – a szolgáltató állam gondolatát szem előtt tartva – csakis felhasználóbarát rendszereket szabad építeni közpénzekből, melyek növelik a digitális közbizalmat és az önbizalmat is”
• „Valószínű, hogy minderre uniós forrásokat is be lehet vonni, hiszen az unió által kiadott Digital Agenda című dokumentum megfogalmazza: 2013-ra növelni, majd 2020-ra teljes lefedettséget kell elérni a széles sávú internetelérésben, amelynek sebessége legalább harminc megabit másodpercenként. Ráadásul 2020-ra a háztartások felében kellene biztosítani e sebesség több mint háromszorosát, 100 Mbit/s-ot”
• „Folyik az elektronikus helyi igazgatási rendszerek fejlesztéséről szóló, úgynevezett ASP-pályázat felülvizsgálata is, mert el kívánják kerülni, hogy szigetszerűen működő, egymással kommunikálni nem képes rendszereket építsenek ki EU-forrásokból. Ezért garanciákat kell beépíteni a rendszerbe”
• „Az államtitkár a digitális vagyongazdálkodás területéről kiemelte: a frekvenciavagyont értelmes módon kívánják felhasználni, úgy, hogy az a versenyt is ösztönözze, de a beruházásokat is, egyúttal legyen piacbarát és csökkentse a digitális szakadékot”

Egyik kedvenc szövegem Isaac Asimov Alapítvány-trilógiájának első részéből az, amikor Salvor Hardin, az Alapítvány jövőjének kulcsembere egy akkori szövegelemzési módszerre támaszkodva elmagyarázza a bolygót irányító tudósoknak, hogy az a császári küldött, akinek a szavaiban annyira bíznak, akiben az őket megvédő Birodalom erejét látják megtestesülni, valójában csak egy hatalomvesztett szervezet zseniális politikusa, aki fölényes retorikai képességeit kihasználva száz olyan ígéretet tett nekik, melyek egyike sem az – Lord Dorwin ottléte alatt hosszan beszélt a semmiről:

„Mire Holk kétnapi kemény munkával kirostálta az összes üres kinyilatkoztatást, a ködös fecsegést, a semmitmondó véleményt – egyszóval az egész szózagyvalékot; kiderült, hogy egy árva szó sem maradt. Pelyva volt az egész.

Uraim, Lord Dorwin a tárgyalások öt napja alatt nem mondott az égvilágon semmit! Anélkül, hogy ezt észrevették volna. Ennyit érnek azok a biztosítékok, amelyeket a maguk drágalátos Birodalma nyújtott maguknak.” (Baranyi Gyula fordítása)