Sokak kívánságának tett eleget az új kormányzat, amikor – a nyári ígérethez képest jelentős csúszással – végre közzétette a készítők által „Fehér PDF-ként” emlegetett dokumentumot, melynek bevallott célja az volt, hogy feltárja és összefoglalja a 2002 és 2010 közötti időszak azon történéseit, melyek az akkor regnáló kormányok informatikai fejlesztéseiről szólnak, főképp az akkor és azóta kiderült visszásságokra tekintettel. Nyitrai Zsolt, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) infokommunikációért felelős államtitkára e jelentés kapcsán tiszteletre méltóan visszafogottan nyilatkozott még a nyáron, amikor kifejtette, hogy a vizsgálat ugyan szükséges, de céljuk nem elsősorban a múlt hibáinak feltárása, valamiféle számonkérés előtérbe helyezése, hanem a jövő feladatainak megalapozott megtervezése.
A „Fehér PDF” tegnap óta elérhető, elolvasható. Ám az nyugodt szívvel állítható, hogy a 247 oldalas dokumentum megítélése – akárhonnan nézzük – legalábbis kétséges. Ami e kijelentést megalapozottá teheti, az az, hogy a „múltfeltárás” valójában nem tárt fel semmit; semmi olyat nem találni a jelentésben, mely korábban ne lett volna már ismert, és a történtek koncentrációja sem hoz új szempontokat. A két részre osztott dokumentum első fele gyakorlatilag egy politikai nyilatkozat, a második része pedig a nem igazán szorgalmas háttéranyag-készítők guglizásának végeredménye.
Azt azonban nagyon fontos a következők előtt megjegyezni, hogy a „Fehér PDF” önmagában alig értékelhető, igazán érvényes mondatokat akkor lehet majd leírni róla, ha ismerjük az új kormányzat – szintén késő – új infokommunikációs stratégiáját is. Csak akkor lehet majd – árnyaltabban – véleményt mondani, ha összevethető a múlt értékelése és a jövő tervezete. [Frissítés: Nyitrai Zsolt a tihanyi Internet Hungary rendezvényen bejelentette, hogy nyilvánosságra hozták a kormány infokommunikációs stratégiájának vázlatát, vitairatát. Hamarosan erről is beszámolunk.]
Ami jó a „Fehér PDF-ben”
Az feltétlenül értéklendő, hogy a jelentés összefoglal, szembenéz és kimond. Roppant fontos, ha elhangoznak egy kormányzó párt képviselőitől a korábbi évek gyakorlatát illetően ilyen mondatok: „Mindamellett, hogy a versenyhelyzet elkerülése sok esetben kényelmessé teszi a szállítókat és legtöbbször jelentősen megdrágítja a projekteket, a nyilvánosság kontrollszerepének elhagyása csökkenti az ellenőrizhetőséget, tálcán kínálja a szereplőknek és az érintetteknek az egyébként nem kívánatos és káros háttéralkuk megkötésének lehetőségét.” Ez az utalás – nagyon helyesen – arra vonatkozik, hogy az állam biztonságos működése szempontjából maximálisan elfogadható „143-as” eljárás (mely az állam biztonságát esetlegesen veszélyeztető információkiadást nemzetbiztonsági szempontból tiltja, illetve ilyen beszerzések esetében kizárja a szokásos piaci versenyt) alkalmat adott visszaélésekre, kiskaput nyitott a „mutyizásra”. E gyakorlat megszüntetése felettébb kívánatos.
A jelentés azon megállapításai is elgondolkodtatóak, hogy a közelmúltban az állami informatikai rendszerek önállósága, az állami ellenőrzés szerepe háttérbe szorult, mivel különalkuk folytán a tervezéssel, fejlesztéssel, üzemeltetéssel megbízott magáncégek túlságosan széles jogkört kaptak – vagyis a döntések nem a megrendelő magyar állam, hanem a szolgáltatók kezébe kerültek. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan, biztonsági és befektetési kockázat. Ráadásul, egy szoftver működtetése az állami szektorban ezer más problémát is felvet, hiszen a polgárok adatainak kezeléséről van szó: itt a jogosultságok, a törvényességi keretek és az üzembiztonság meghatározása kulcskérdés.
Fontos megállapítása a jelentésnek az is, hogy a tárgyalt évek alatt a hangzatos kijelentések ellenére sem létezett egységes, koncepcionális IT-stratégiája az országnak, az egyes ügyekben minden egyes esetben az egyéni, illetve csoportérdekek mentén születtek a döntések, és ennek köszönhető (a feltételezhető korrupció mellett) a pénzpazarlás, valamint a tervek és projektek fragmentációja.
A 247 oldalas jelentésből 30 oldalt kitevő összegzés ezek után példákat hoz, melyek mindegyike azt bizonyítja, hogy a közösségi célok helyett az egyéni érdekek határozták meg az adott kormányzat infokommunikációs lépéseit (Dataplex, Ügyfélkapu, kormányzati portál stb., e botrányok többségéről az IT café is beszámolt annak idején).
Ami hiányzik a „Fehér PDF-ből”
A jelentésből – állapíthatjuk meg sajnálkozva – rengeteg minden hiányzik. Hiányoznak elsősorban az új adminisztráció saját vizsgálatainak eredményei. Több hónap eltelt már hivatalba lépésük óta, ám az említett „leleplezés” nem történt meg. Nem olvashatunk eddig nem ismert umbuldákról, nem láthatóak olyan momentumok, melyek az esetleges felelősségre vonásra utaló jeleket mutatnák – igaz, ezt a dokumentum elején le is szögezik: „A dokumentumnak nem feladata és nem célja a károkozások mélyebb elemzése és az ezzel kapcsolatos esetleges számonkérés lefolytatása. Ahogyan az amerikai fogalmaz a »big picture«-ről, e dokumentum szerzői is az általános, de strukturált és részletezett állapotfelmérésre vállalkoztak.” Ha a teljes szöveget, a szöveggyűjteménnyel megspékelt és felduzzasztott PDF-et nézzük, az égvilágon semmi újdonságot nem ismerhetünk meg belőle – sehol egy csontváz.
Érdemes két apróságot is megjegyezni, ami inkább ízlésbéli kifogás (azt most meg sem jegyzem, hogy a szövegben bekezdésenként alkalmazott félkövér [bold] kiemelés a nyomdászatban kerülendőnek számít, ekkora mennyiségben pedig legalább akkora udvariatlanság, mint a chaten nagybetűvel írni, ami a kiabálás jelzése). Egyrészt: a „Fehér PDF” létrehozásának irányítója a magyar kormányzat tagja, Nyitrai Zsolt államtitkár (aki egyébként hosszú éveken át a parlament informatikai bizottságának tagja volt, így gyakorlatilag minden döntésnél jelen lehetett). Véleményem szerint az államtitkár státuszából eredne, hogy ne pártpolitikusként szólaljon meg (igaz, szó szerint nem is teszi, de ez csak formalitás). Márpedig ez történik: egyrészt a jelentés a fidesz.hu oldaláról tölthető le (nem pedig az épp átalakítás alatt lévő minisztériumi honlapról), a felmérés szövege a „Fidesz Informatikai és Telekommunikációs Munkacsoportjára” hivatkozik (sokkal polgárbarátabb és semlegesebb lenne az NFM-re utalni), így elkerülik azt a felelősséget, ami egy kormányzati intézményt érintene, elkerülik a számonkérhetőséget – és ez ugye nem gentlemanlike. Azt sem tartom szerencsésnek, hogy „Fehér PDF”-nek nevezik a jelentést. Igaz, hogy a „white paper”, a „fehér könyv” az angolszász világból elindulva mára elfogadott, a törvény-előkészítést szolgáló anyagok megnevezésére használt EU-s terminussá vált, ám ha valaki ezt magyar kultúrkörnyezetben kívánja alkalmazni, annak nem árt tisztában lennie azzal, hogy e kifejezésnek jelentős negatív konnotációs mezője van nálunk, ugyanis „fehér könyvek” néven az MSZMP adott ki könyvsorozatot 1956 után, melyben elsődleges céljuk az volt, hogy a forradalmi eseményeket ellenforradalomként állítsák be, vagyis a „fehér könyv” megnevezés – legalábbis a 30 fölötti generáció jelentős része számára – egyenértékű a hazugsággal.
A felmérés indoklásában a munkacsoport leszögezi (itt érdemes hosszabban idézni a jelentést): „A föntebbi megállapításokat a Fidesz Informatikai és Telekommunikációs Munkacsoportja azért osztja meg a szakmai közvéleménnyel és az érdeklődő olvasókkal, hogy határozottan érzékelhetővé váljon: véget ért egy korszak. Véget ért a felelőtlenség nyolc éve, a közpénzek herdálásának időszaka, 2010-ben lezárult a gátlástalan magán- és pártérdekeket érvényesítő, a hazai IT-szakmát és az állampolgárokat egyaránt irritáló korszak. A Fidesz Informatikai és Telekommunikációs Munkacsoportja arra kéri az új polgári kormányt, a szakigazgatást és az NFM Infokommunikációs Államtitkárságának új vezetését, hogy az informatikát és a hazai IT-ipart kezelje értékének megfelelően, tegyen érzékelhető lépéseket az e-ügyintézés elterjedésének érdekében, szorítsa vissza a bürokráciát, szakítson a felelősségi viszonyokat nem érvényesítő, széttagolt irányítási gyakorlattal, segítse a hazai vállalkozások megerősítését és járjon elöl az új, magas hozzáadott-értékű munkahelyek számának radikális növelésében.” Ez így semmitmondó, majdhogynem a kamu kategóriája, a parlamentben elhangozhat, de egy tényfeltáró jelentésben nincs helye.
Ahogy már említettem, a 247 oldalból 30 számít „saját kútfőből” származónak, pontosabban a maradék 217 oldal összefoglalójának. Azt akár dicséretnek is tekinthetnénk, hogy a szövegválogatás főként online lapok cikkeire alapul (az index.hu mellett leginkább a kockablog.hu-ra, illetve az IT caféra – igaz, az Index cikkeinek egy része az IT caféról történő átvétel), de ne szálljunk el, mindez sajnos nem a magyar tényfeltáró, számonkérő újságírás mennybemenetelét jelenti, inkább csak a „Fehér PDF” háttéranyaga készítőinek lustaságát mutatja meg.
