Az elképzelés nem új, mondhatnánk ősrégi, mind a hétköznapi életben, mind a politikában ezerszer kipróbált módszer: ki kell választani egy olyan, a társadalom többsége által végletesen elítélt cselekményt, mely miatt minimum börtönbe küldik az elkövetőt, majd az általad gyártott bizonyítékok alapján meg kell ezzel gyanúsítanod a kiszemelt személyt. Az előítéletek és az ilyenkor fellépő agyi zárlat miatt szinte biztos, hogy az illetőt bűnösnek találják. Oly sok példát hozhatnánk, hogy ennek nincs is értelme, de annyit hozzá lehet tenni, hogy ma már a digitális tartalmak könnyű előállítása és mozgatása miatt még egyszerűbb hamis vádakat koholni, bizonyítékokat kreálni.
Manapság az egyik legsúlyosabb gyanú a gyermekpornográfia – még akkor is, ha ez valójában előfordulását tekintve oly mértékben jelentéktelen más, hasonlóan súlyos bűnökhöz képest, hogy alig érthető kiemelt szerepe; még akkor is, ha a „pedofília” nevű jelenség orvosi értelmezése szinte senkit nem érdekel (hiszen akkor sok olyan tett kiesne a megítélés alól, melyeket ma érdekből vagy gondolkodási lustaságból ide sorolnak); még akkor is, ha bizonyos korú (ez is változik) fiatalok szexuális jellegű anyagai esetében szinte sosem differenciálnak sem a hatóságok, sem az átlagember: mindegy, hogy az illető megnézte, birtokolta, gyűjtötte, ingyen vagy pénzért szerezte meg, csak az interneten zajlott a tevékenység, vagy az illető konkrét lépéseket tett azért, hogy fizikai valójában is ilyen élményeket szerezzen stb. Az életkor és a szexualitás, valamint a házasság értelmezésének kultúránkénti eltérését most nem is említem. Arról az önmagában felháborító „apróságról” ne is essék szó, hogy az általuk meghatározott pedofília ellen fellépők, legyenek azok szervezetek vagy magánemberek, nem a forrás ellen támadnak – vagyis, ha az adott közösség szabályai szerint törvénytelen és káros egy ilyen jelenség, akkor az ilyen anyagokat a legtöbbször erőszakkal és gyomorforgató módszerekkel előállító, embereket és gyerekeket megalázó, minden joguktól megfosztó helyzetbe kényszerítő szervezett bűnözői csoportokat vennék célba –, hanem az internetező felhasználókat keresik meg. Ez szimpla álszentség és gyávaság, nem nagyon lehet mentegetni. A „pedofília” olyan jelszóvá vált, mint hajdan az „istengyalázás, pogányság”, a „boszorkányság”, a „homoszexualitás”, a „munkahelyi zaklató”, a „terrorista”, és még sorolhatnánk. Ezek olyan hívószavak, melyek alapján bárkit bármikor el lehet lehetetleníteni, néha a pletyka is elég.
A pedofíliával kapcsolatban is ez a helyzet. Már voltak rá példák eddig is, de egy nemrég történt nagy-britanniai eset újra csak azt bizonyítja, hogy milyen veszélyes lehet ez a közfelfogás. Az ars technica hívta fel a figyelmet arra az ügyre, mely már évek óta zajlik Nagy-Britanniában. Az eredeti történet szerint egy középiskola egyik alkalmazottját perbe fogták gyermekpornográf anyagok birtoklásáért, ennek következtében elbocsátották állásából, és persze az egész élete teljes mértékben összeomlott: a 2006-os letartóztatását követő egyéves vizsgálati fogság alatt családja, ismerősei elhidegültek tőle, szomszédai megvetésükkel sújtották, az utcára sem mert kilépni.
Az illető, aki az állítólag a főnök gépéről megszerzett anyagokat elküldte a rendőrségnek a feljelentése mellé, nem úszta meg a csalást, ugyanis ezekkel az anyagokkal ő igyekezett kompromittálni főnökét. A nyomozás a vádló mobilhívásait visszakövetve már 2007-re kiderítette, hogy ki is volt a feljelentő, akiről megtudták, hogy személyes konfliktusa volt felettesével. A most már új per vádlottjaként szereplő bosszúálló nem túl sokat agyalt a koncepción, mivel őt magát már bűnösnek találták hasonló ügyben. Az illetőt most elítélték, de az kétséges, hogy a felmentett gondnok, akit megnyomorított, képes lesz-e újra teljes életet élni.
Az ügy azért különösen elgondolkodtató, mivel – a lap információ szerint – csak Nagy-Britanniában évente több száz embert vádolnak meg hasonló módon, s bár a legtöbb esetben kiderül az ártatlanság, a vizsgálati idő bőven elég ahhoz, hogy életeket visszafordíthatatlan módon tegyen tönkre.
