A letöltők, megosztók és a jogtulajdonosok közötti véget nem érő vita alapproblémája, hogy míg az egyik fél szerint az ingyenes hozzáférés jelentős mértékű jövedelem-kiesést okoz az előadóknak és a kiadóknak, addig a másik oldal az elmúlt években egyre több olyan jelentést mutatott be, mely szerint ez az állítás egyszerűen nem igaz, sok esetben még forgalomnövekedést is generált a kalózkodás.
Eddig azonban leginkább a felek által megbízott piackutatók kutatásaira lehetett hivatkozni, ám egy friss bírósági döntés szintén állást foglalt ilyen módon is, ugyanis egy spanyolországi szerzői jogi perben a bíró két érvet hozott fel annak indoklására, hogy miért is nem kell az alperesnek kártérítést fizetnie a jogtulajdonosnak. A határozat szerint a bíró azért nem ítélt meg kártérítést, mivel egyrészt lehetetlen meghatározni, hogy az illető mekkora kárt okozott a felperesnek, mennyivel is csökkent a kalózkodás következtében a forgalma, ugyanis nem tudni, hogy az, aki ingyen vagy alacsony áron jutott egy kalóztermékhez, legális formában, magasabb áron is megvette volna-e azt.
Másrészt pedig, ezzel összefüggésben, a döntés azt sugallja, hogy a bíró szerint a kalózkodás valójában forgalomnövekedést eredményez: „Ha megfordítjuk az érvelést, az is elképzelhető, hogy a vásárló, miután meghallgatta vagy megnézte a kalózmásolatot, esetleg úgy dönt, hogy megveszi az eredetit is, ugyanis kiderült számára, hogy a tartalom megfelel az ízlésének, vagyis a kalózmásolatok árusítása nemhogy nem okoz kárt, inkább jótékony hatással van az eredeti áruk piacára is” – fogalmaz az indoklásban a bíró.
