Az Egyesült Államok Távközlési Bizottságának (Federal Communications Commission – FCC) döntéseivel általában érdektelen Magyarországon is foglalkozni, a mai napon azonban kivételt kell tennünk, mivel nemcsak arról van szó, hogy a fejlett világ trendjei hamarosan átszivárognak hozzánk is, hanem arról is, hogy az internet semlegessége körül folytatott vita döntő fázisába érkezett, s ez már nem egyetlen ország állásfoglalása, hanem az egész világot érinti, Európát pedig kiemelten.
A „net neutrality” néven emlegetett fogalom már hosszú évek óta vitatéma, s valójában azt jelenti, hogy az alapesetben a „csövet” biztosító szolgáltatók milyen mértékben, illetve milyen minőségben szólhatnak bele abba, hogy a hálózaton áramló információforgalom kihez, hogyan, milyen sebességgel jut el, s van-e joga, lehetősége a szolgáltatónak az információ minősége alapján döntést hoznia: olyan, mint az, hogy az elektromos művek mikor, miért, meddig, milyen módon korlátozhatja, tilthatja a felhasználókat az áramfelhasználásban.
Az eddigi viták röviden (és egyszerűsítve) a következőről szóltak: az internet semlegességét védők amellett érvelnek, hogy egy, a technikai hátteret biztosító cég, a szolgáltató semmilyen módon ne befolyásolhassa az információk áramlását (az ő erős érveik: a letöltés mennyisége ne befolyásolja a felhasználó le- és feltöltési sebességét, pláne úgy nem, ha az illető nem is tud a korlátozásról, emellett tisztességtelen lenne külön díjakat szedni szolgáltatások után, vagyis feldarabolni a sávkihasználást kereskedelmi szempontok alapján). A szolgáltatóknak is megvan erre a válaszuk: mint a legtöbben elmondják, a forgalom szervezése egyrészt technológiai kérdés, másrészt pedig kénytelenek az extrém használatot valamilyen módon kordában tartani, ugyanis számukra mint kereskedelmi cég számára vállalhatatlan az, hogy a felhasználók mondjuk 5 százalékának viselkedése addig vezessen, hogy a maradék 95 százalék nem kapja meg a megfelelő szintű szolgáltatást – vagyis ez az öt százalék bizonyos napszakokban akkora forgalmat generál, hogy az a hálózat teherbírását teszi próbára. A sávfelhasználás minőség szerinti megkülönböztetésének lehetőségére – vagyis hogy a neten folytatott tevékenység alapján esetleg különféle díjak lehetnének szedhetőek – mindeddig egyetlen szolgáltató sem adott érdemi választ.
A hosszú folyamat az Egyesült Államokban, mely gyakran szolgáltat mintát a világ más részei számára, most éppen azzal zárult, hogy az FCC kiállt a semleges net mellett, vagyis tiltanák a forgalomkorlátozás bármilyen formáját. Ezzel az állásfoglalással sem a hagyományos szolgáltatók, sem pedig a dinamikusan fejlődő mobilinternet-szolgáltatók nem értenek egyet, többek között az innováció gátjának tartják. Ezzel szemben az FCC vezetője, Julius Genachowski arra hivatkozott sajtónyilatkozatában, hogy a robusztus és nyitott internet a fejlődés záloga. A szolgáltatóknak sem tiltani, sem lassítani nem szabad az információáramlást, átlátható hálózati működésre van szükség.
A szolgáltatók ezzen nem értenek egyet, mindenképp fenn kívánják tartani a szabályozási lehetőséget, s a központi előírási kísérletben olyan állami beavatkozást látnak, amely visszafogja az eddig hallatlan sikereket elérő iparág további fejlődését.
A vitában mindkét fél igyekszik mind több politikust maga mellé állítani, s ez mindkét oldalon sikerült is. Az nem meglepő, hogy Vint Cerf, az „internet egyik atyja” a net semlegessége mellett állt ki, ahogy az amerikai fogyasztóvédelmi csoportok is.
A probléma természetesen Európában is jelen van, s jelzi ezt annak a nyílt levélnek a megszületése, melyben 26 szervezet fordult az Európai Parlamenthez, s ahol az internet semlegességének megőrzésére szólítják fel a képviselőket, ugyanis a legújabb tervezetek (Telekom-csomag) kontinensünkön is tartalmaznának olyan szabályokat, melyek a szolgáltatók eddig is létező „lassítási, szűrési és priorizálási” gyakorlatát akár tovább is ösztönözhetik.
