A lapunkhoz eljuttatott közleményben a TVE és a SOMO képviselői arra hívják fel a figyelmet, hogy felmérésük szerint az elektronikai eszközöket, alkatrészeket gyártó, Magyarországon jelen lévő üzemek esetében a délkelet-ázsiai gyárakból jól ismert munkaügyi problémák közül számos hazánkban is jellemző.
A közlemény szerint, mely a TVE és a SOMO legújabb, „A Flex szindróma” című jelentésének összefoglalója, a vizsgált üzemekben a bérek nem elegendőek egy család fenntartásához, a túlórák kifizetése könnyen kikerülhető a munkaidőkeret alkalmazásával, több cégnél is gyakoriak a 12 órás műszakok, a csúcstermelés időszakában a kölcsönzött dolgozók aránya meghaladhatja az állandókét, valamint a nemzetközi normák is sérülnek. (A kutatás négy, Magyarországon gyártó elektronikai cég – Samsung, Nokia, Flextronics és Foxconn – munkakörülményeit vizsgálta a nemzetközi makeITfair kezdeményezés keretében.)
Alacsony bérek
A felmérés készítői kijelentik, hogy Közép- és Kelet-Európában Magyarország vált a legfontosabb elektronikai cikkeket gyártó országgá, amely a nemzetközi cégeket betelepülésükkor adókedvezményeivel és támogatásaival csábította ide, és amely most a rugalmasságot biztosító munkaügyi szabályozásával kedvez a vállalatoknak. A kutatást végző civil szervezetek kiemelték, hogy a szektor egyáltalán nem hoz jól fizetett állásokat az országba. A Magyarországon legkevesebbet kereső operátorok alapfizetése (231 euró – 2012. októberi árfolyamon: körülbelül 65 ezer forint) majdnem ugyanannyi, mint amennyit a hongkongi székhelyű érdekvédelmi szervezet, a SACOM jelentése szerint Kínában fizetnek (224 euró). Perényi Zsófia, a Tudatos Vásárlók Egyesületének munkatársa elmondta: „ A kutatásból kiderült, hogy még a legmagasabb fizetéssel rendelkező dolgozók sem tudtak elegendő pénzt keresni ahhoz, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítsanak családjaik számára – abban az esetben sem, ha mindkét szülő dolgozik. Arra is felfigyeltünk, hogy a legtöbben kevesebbet keresnek a magyarországi termelési szektorban dolgozó fizikai munkások nettó átlagkereseténél is.”
Munkakörülmények
A jelentés szerint nemcsak a fizetések kapcsán húzható párhuzam Ázsiával. Több olyan munkaügyi probléma is jellemző a vizsgált vállalatoknál, amelyekről eddig inkább csak ázsiai fejlődő országok kapcsán számolt be a média: a fizikailag megterhelő 12 órás nappali és éjszakai műszakok, a kölcsönzött munkások nagy aránya, ennek eredményeként nagymértékű állásbizonytalanság, illetve az egyik vizsgált cég vezetősége még a szakszervezet létrehozását is megakadályozta. Egy másik vállalatnál a munkakörülmények túl megterhelőnek bizonyultak: a helyi kórházból hetente többször is ki kellett jönniük a mentőknek, hogy az elájult, illetve a kimerülés, magas vérnyomás és a stressz tüneteitől szenvedő dolgozókat elvigyék.
A kutatás azt is kihangsúlyozza, hogy a munkaügyi törvények által a munkaadóknak biztosított rugalmasság komoly gondot okoz a magyarországi termelésben dolgozó munkások számára. A törvényi szabályozás lehetővé teszi a vállalatok számára az úgynevezett munkaidőkeret alkalmazását, amelyben a munkaórákat egy hosszabb időszak (például 3-4 hónap) átlagaként tartják számon. A munkaidőkeret segítségével a munkáltató nagyobb rugalmassággal tudja kiosztani a munkanapokat, elosztani a túlórákat, ezáltal pedig rugalmasabban tudja kompenzálni az adott időszakra eső túlórákat. A rendszer lehetővé teszi, hogy törvényesen akár 72 órát elérő hosszú munkaheteket alkalmazzanak, míg eközben az is előfordulhat, hogy a túlórákért az időszak végén nem is fizetnek. Ez ellentmond a nemzetközi normáknak, és megkérdezett dolgozók számára jelentős frusztrációt okoz.
