Az Egyesült Államok és az Európai Unió illetékes vezetői hamarosan aláírhatják az információmegosztásról szóló megállapodásukat, melynek keretében felhatalmazzák biztonsági szerveiket, hogy megosszák egymással polgáraik személyes adatait, így a hitelkártya-tranzakciókról, az utazási vagy az internetes böngészési szokásokról szóló információkat – adta hírül tegnap egy megszerzett belső jelentésre hivatkozva a The New York Times.
Azt nem tudni még, hogy mikortól lépne érvénybe a megállapodás, ám az amerikai lap által megkérdezett szakértő úgy véli, hogy a Bush-kormányzat a – várakozásaik szerint – kongresszusi jóváhagyást nem igénylő szerződést még a jelenlegi elnök januári távozása előtt tető alá szeretné hozni.
A konfliktusok a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után hozott intézkedések egyike kapcsán éleződtek ki Európa és az Egyesült Államok között: nevezetesen azok után, hogy a Bush-kormányzat az USA-ba repülővel beutazók adatait kérte az európai országoktól, ezt azonban több ország megtagadta a személyes adatok védelmére hivatkozva. Ám az európai terrortámadások, illetve a terrorveszély miatt fokozódó félelem hatására a kezdeti ellenállás lanyhult, s ez a folyamat végül tárgyalóasztalhoz ültette a feleket.
A 2007 februárja óta tartó tárgyalások során – melyeken az amerikai belbiztonsági minisztérium, a Homeland Security mellett az igazságügyi és a külügyminisztériumok vettek részt (pontosabban európai részről az EU ezeknek megfelelő testületei) – a legtöbb energiát és időt talán az igényelte, hogy a szerződéstervezetet 12 nyelven kellett kidolgozni. Maga a jelentés történelminek nevezi a megállapodást, hiszen igen komoly eltérés van az Európai Unió tagországainak és az Egyesült Államoknak a jogfelfogása és -gyakorlata között e téren: Európában hagyományosan szigorúan védik a személyes adatokat, míg az USA-ban az állami és szövetségi szervek ennél jelentősen nagyobb ellenőrzési jogkörökkel rendelkeznek.
Több komoly kérdés azonban még megoldatlannak tűnik – utal rá a The New York Times – : például aggályos, hogy az esetleg a megállapodással egyet nem értő, vagy a helytelen adatkezelés miatt panasszal élni kívánó európai polgárok nem perelhetik az adataikat kezelő Egyesült Államokat (ezt Európában megtehetik, itt léteznek erre szabályozások és független fórumok), ugyanis az amerikai törvények azt nem teszik lehetővé, hogy külföldiek ilyen ügyekben pert indíthassanak az USA kormánya ellen. E problémát úgy kívánják megoldani, hogy az USA kormánya széles körű betekintést ad az európaiaknak, hogy nyomon követhessék az adatok amerikai felhasználását, ugyanis ha – mint az európai fél kívánta – módosítanák az erre vonatkozó 1974-es törvényt, akkor a megegyezést nem lehetne kongresszusi jóváhagyás nélkül aláírni.
Egy másik kétséges eleme a megállapodásnak – idézi a lap Sophia in ’t Veld holland jogászt, az Európai Parlament tagját –, hogy ugyan kimondják: a kormányok nem használhatják fel azokat az információkat, melyek a polgárok vallására, politikai meggyőződésére, egészségi állapotára, szexuális életére vonatkoznak, de egy kiegészítés kibúvót is adhat, hiszen hozzáfűzték: „hacsak a helyi törvények nem adnak elegendő biztosítékot” a helytelen felhasználást kivédendő. Mivel azonban nem fejtik ki, hogy mi számít „elegendő biztosítéknak”, ez könnyen oda vezethet, hogy ezt mindig az adott kormány fogja a saját érdekei szerint meghatározni. A jogásznő attól is tart, hogy egy ilyen megállapodás csak kezdete egy folyamatnak, melynek következtében a polgárok személyes adatai sokkal könnyebben kerülhetnek majd illetéktelenekhez.
A kiszivárgott információkkal kapcsolatban eddig sem az Egyesült Államok, sem az EU részéről nem érkezett kommentár.
