Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • PeppErKorN

    tag

    válasz Elena #1644 üzenetére

    Engedd meg, kérlek, hogy én válaszoljak!
    Ezeknek a rakétasilóknak az elsődleges rendeltetése nem a rejtés, hanem a védelem volt. Ki kellett (volna) bírniuk az ellenség nukleáris csapását, úgy, hogy a rendszer hadrafoghatósága ennek következtében ne csökkenjen. Vagyis alkalmasnak kellett lenniük rakéta indításra a csapást követően.
    Korunkban – ahogyan Te is megfogalmaztad – lehetetlen bármi ilyet elrejteni a mesterséges holdak felderítő eszközei elől. Korábban is léteztek ilyen eszközök, de 2-3 évtizeddel ezelőtt sem a mennyiségük, sem a minőségük nem érte el a mai szintet. Viszont egy ekkora szabású építkezést akkor is felfedeztek volna, ha történetesen csak havonta 1 alkalommal haladnak el az adott terület fölött. Akárhová is építsék azokat. Ezért nem lehetett elsődleges szempont az építkezés, illetve a létesítmény rejtése. Azt inkább mobil telepítésű eszközökkel lehet célszerűen végrehajtani.
    Ilyenformán nem látom értelmét annak, hogy a szükséges-elégséges feltételt jelentősen túlhaladó, nagyságrenddel nagyobb költségességű építkezésbe fogtak volna. Ugyanis az „orosz” nem volt „hülye”.

    [ Szerkesztve ]

    --K--N--R--

  • hadsz

    tag

    válasz Elena #1644 üzenetére

    "Az oroszoknak volt egy olyan építkezési szokásuk hogy szerettek víz alá építkezni a fent említett okokból."

    Tudnál néhány konkrét példát mondani ilyen építkezésre?
    Az ipari építészetüket nem ismerem,de katonai - honvédségi vonalon ez egyáltalán nem volt jellemző rájuk.

  • ócskás

    aktív tag

    válasz Elena #1644 üzenetére

    A víz alá épített rakétasiló értelmetlenségét érzésem szerint PeppErKorN kolléga nagyon szépen megvilágította, így nekem már nem sok hozzáfűzni valóm maradt, max. annyit szeretnék megjegyezni, hogy általában az atomnagyhatalmak a tervezett első csapásba bevont eszközeinek számát és fix telepítési helyét nem feltétlenűl tartották titokban (félreértés ne essék, nyilvánosságra azért nem hozták!) élve az atomfegyverek elrettentő hatásával. (A hidegháború idején az atomfegyverek az elrettentés legfőbb eszközei voltak, és hozzájárultak a kétpólusú világ stabilitásához. Ez a bizonyos MAD-doktrina.A doktrína alapvetően akkor érvényes, ha minden szembenálló félnek egyértelműen elegendő atomfegyvere áll rendelkezésre ahhoz, hogy a másik oldalt elpusztítsa; így egy meginduló atomcsapás esetén az ellenfél képes hasonló vagy még nagyobb pusztítást véghez vinni az ellenfél területén, ami az oda- és visszacsapások következtében végül a kölcsönös megsemmisüléséhez vezet. Mivel ezzel a felek tisztában vannak, semelyik fél sem fog az első csapás lehetőségével élni, mivel az a válaszlépések kontrollálhatatlan sorát indítja el. Mivel kezdetben a hagyományos fegyvernemekkel vívott háború is nukleáris háborúba csaphat át, a két fél kerülni fogja még a közvetlen konfrontációt is. Mindez alapvetően egy feszültségekkel teli, de stabil békéhez vezethet.)
    Természetesen a válaszcsapást követő második atomcsapásban résztvevő, jellemzően mobil telepítésű eszközök (tengeralattjárók, gépjárművek, vasúti szállító-indító járművek) számát ha nem is, de a mindenkori tartózkodási helyét szigorúan titokban tartották.

    [ Szerkesztve ]

    http://fotki.yandex.ru/users/mn5818/albums/

Új hozzászólás Aktív témák