Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Tuco Ramirez #68 üzenetére

    Először is cskadar eredeti hsz-e ebből a szempontból részigazságokat hordoz, hiszen akkoriban sokkal több aerospace (nincs jó magyar szó rá, repülőgép- és rakétatechnológiában érdekelt) cég működött, akik éles versenyben álltak egymással a zsíros NASA megrendelésekért.

    Viszont az adott kérdésedet tekintve... Az űrkutatás külön téma, azzal állami űrügynökségek foglalkoznak igazán (NASA, ESA, CSA, stb.).

    Az tény, hogy az 1990-es évek vége után a versenyhelyzet megszűnt, ezért pedig részben az állam a felelős. Volt az 1990-es években egy nagy katonai tender, az EELV, amely csökkenteni szerette volna a katonai megrendelések kissé túlárazott rakétaárait. Csakhogy az EELV óriási baklövés lett. A Boeing, miután összeolvadt a McDonnel-Douglas céggel, és "megkapta" a Delta-IV-et, az EELV tender egyik résztvevője lett. Nagy fölénnyel meg is nyerte az Atlas-V rakétával induló Lockheed-et. Csakhogy aztán 'kiderül', hogy a Boeing az EELV tender alatt felvett pár ex-Lockheed-es illetőt. Akik többek között a Lockheed pontos tenderadataival is magukkal vitték új munkáltatójukat. Büntetésül a Boeing-tól elvették az EELV indítások nagy részét, és odaadták a Lockheednek. Az ügyből elhúzódó bírósági tárgyalás lett, aminek a végén 'fentről' azt a javaslatot adták, hogy hozzanak létre közös céget és kész. Így is lett, ez lett az ULA. Apró probléma, hogy ezzel megszűnt mindenféle verseny, lévén az ULA-n kívül komolyabb rakétafejlesztő cég ekkor még nem nagyon volt, talán az Orbital ATK lehet említésre méltó, de nem volt olyan rakétája, amely akár az EELV-nek, akár a NASA nehezebb küldetéseinek megfeleljen.

    A költségeknél nem számították bele az EELV tendernél juttatott támogatást, 2x 60 millió dollár a tender első körében a Boeing és a Lockheed részére, majd 2x 500 millió dollár az EELV második körében, a hordozórakéták végleges kifejlesztésére, érdekesség, hogy ekkor mindkét cég vállalta, hogy minden extra költség őket terhel, ám ilyen nem történt.

    Mindkét cég úgy számolt, hogy a kereskedelmi indításokkal tudják tartani az akkor 100 millió dollár alatti költségeket (~75 millió per indítás 1998-as árfolyamon), csakhogy a kereskedelmi indítások terén korántsem álltak olyan jól, az orosz (Proton, Szojuz) és európai (Ariane 5) konkurencia mellett nem igazán rúgtak labdába, aztán még megjelentek a kínaiak is a porondon a Hosszú Menetelés 2-vel, így az Atlas V. és a Delta IV (Heavy) rohad ritkán látott kereskedelmi megrendelést. Az egyedüli megrendelők a NASA és a védelmi minisztérium volt. A Pentagon ezt úgy hidalta át, hogy a Buy 3 opció esetében (2000-es évek elején vagyunk még mindig) már 100 millió dollár per indítás volt a megállapodás.

    Innen jutottunk el oda, hogy az ULA kiharcolt egy 800 milliós alapszolgáltatási díjat, és ~120-125 millió dolláros indítási díjat, ami a 2010-es években 300 millió fölé nőtt.

    Gyakorlatilag a SpaceX és a Falcon 9 megjelenéséig sem a NASA, sem az amerikai katonai megrendeléseknél nem volt verseny. Semmilyen.

    Pont ezért támadta meg az EELV beszerzéseket a SpaceX, hogy ő is hozzáférjen a húsos fazékhoz, lévén az ULA egyetlen Atlas-V indításért 380 millió dollárt is elkért (ma a listaára 150 millió dollár egyébként), és Musk is a listaáras (akkor) 60 millió dolláros ár helyett 90 millió dollárért kínálta a Falcon 9 v1.1-et. Csakhogy még így is brutálisan olcsó volt az ULA-hoz képest...

    Amit a SpaceX-től nem lehet elvitatni, az az, hogy nélküle nem indult volna el verseny. Csak a margóra: ezt viszont a NASA egyik "szakadár" vezetési ága hozta el, akik a kereskedelmi megrendelésekben látták a költségek csökkentésének lehetőségét, és új piaci szereplők felemeléséről döntöttek. Ez volt a COTS (Commercial of the Shelf) tenderek esete, és a NASA maga döntött úgy, hogy versenyt indít, ahol egyébként a Lockheed és a Boeing nem nagyon tudott labdába rúgni, mivel az EELV tender és a NASA másik ága alapján húzott ARES / Orion illetve SLS / Orion programja "zsírosabb" bevételekhez juttatta. Ez is megfordult azóta, a Boeing ugye indult és az egyik nyertese lett a NASA CCDeV tenderének, amely ember szállítására képes űrhajó kifejlesztéséről szól (a CST-100 / Dreamliner), de itt is nagyon ügyeltek arra, hogy nehogy az Orion űrhajó feladatát ellátni képes megoldást tegyenek le az asztalra...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák