Új hozzászólás Aktív témák

• #28 azbest félisten bambano #27

  Új Válasz 2014-06-27 20:51:46 #28

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  azbest

  félisten

  válasz bambano #27 üzenetére

  Nagyon jók a példák, amiket írtál, de tényleg. A gond csak az, hogy a valós ipari feladatok egészen más szinten vannak, mint az, ahogyan a diákokat tanítani lehet a szakmára. Nagyon jó, hogyha valaki látja, mi az amire a tananyag összeállításakor nagyobb hangsúlyt kell fektetni, mert a gyakorlatban az hasznosabb. Viszont az óra ideje alatt, a tananyag mellett legfeljebb anekdotaként tud megjelenni ez az ismeret, az idő nagyobb részét az alapvető ismeretek átadása viszi el.

  A probléma az, hogy az előadásokra és a gyakorlatokra az oktatóknak is fel kellene készülnie. Tananyagot, bemutató anyagot, gyakorlati feladatokat kellene összeállítani, azok megoldásából felkészülni. Csak a segédanyagok összeállítása is rengeteg időbe kerülhet. Az alapismeretek oktatására elég sok idő tisztességesen felkészülni és nem lehet készülés nélkül csak úgy beesve összeszedett és jól kidolgozottan leadni az ismereteket. Ha valaki nyakig benne van a projektekbe, akkor az napi több órányi megbeszéléseket, konzultációkat, utazásokat meg esetleg konkrét kutató/fejlesztő munkát is jelenthet. Emellett nem lesz annyi ideje és energiája, mint annak, aki csak az oktatással foglalkozik főállásban. Ha van egy szoros határidő és egy órára felkészülés közt kell választani, akkor nem az oktatói feladatkör lesz a prioritás.

  Tehát nagyon jó, amikor van valós életbeli tapasztalata az oktatónak, de amikor az oktatás már csak mellékes kötelesség lesz a sokkal érdekesebb és kifizetődőbb kutatás/fejlesztés tevékenység mellett, akkor előfordulhat, hogy mégis csökken az óraadás színvonala. Amikor már nincs elég ideje arra, hogy a tananyagot rendesen kidolgozza, akkor ott nagy fejetlenség lesz, ami végső soron a diákokon is csattan.

  A diákok pedig nem érzik annak a súlyát, hogy nekik lesz rossz, ha hanyagabbul tanítják őket, mert naivan ők még a könnyebbik utat keresik a diplomához. Aztán a vizsgákon meg kibukik, hogy nem értenek semmit (részeben a saját szorgalmuk, részben az oktatás színvonala miatt).

  A tartalmi problémák mellett legalább ennyire gáz némely oktató viselkedése. Némelyik egyszerűen nem tud kulturált módon viselkedni tanárként. A legtöbb diák nem jön még ekkor rá, hogy nem mindenható az oktató, hanem elvileg neki is vannak kötelességei a diákok felé. Ha nem jelenik meg órán vagy minősíthetetlen hangnemben szól a diákokhoz, az nem normális viselkedés. A diák majd csak akkor jön rá, hogy neki is lehet és kellene legyen elvárása az oktató felé, amikor már saját maga dolgozik meg a tandíjért. Amíg hitelből, ösztöndíjból, szülői segítségből tanul, addig nem érzi, hogy az oktatásban való részvétel lehetősége az nem kegy, hanem kőkemény üzlet. Félévente több százezer forint cserél gazdát minden diák oktatása kapcsán, amiért igenis lehet és kellene, hogy legyen elvárása a diáknak is az oktató felé. Ha a tanár nem tartja be a szabályokat, akkor őt legritkább esetben éri retorzió. A szabályzatokban is csak a diákok hibáihoz sorolják fel a büntetéseket (jogviszony és pénzbeli formában). A tanárok esetében szerepel a kötelesség, de nincsen hozzá retorzió társítva.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák