2. Fórumok
  3. Infotech
  4. Egyre több súlyos problémával néz szembe a Meta és Mark Zuckerberg
Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #33 ughhh senior tag borg25 #31
    Új Válasz #33
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    ughhh

    senior tag

    válasz borg25 #31 üzenetére

    ha 100 év akkor 100 év :)

  • #43 Gargouille őstag borg25 #35
    Új Válasz #43
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Gargouille

    őstag

    válasz borg25 #35 üzenetére

    Amellett, hogy kétségtelenül van igazság is abban, amit írsz, én ugyanezt verklit hallgattam 30 éve is, amikor meg épp az volt a közkeletű tévedés vélekedés, hogy minden gyerek tömeggyilkos pszichopata lesz a számítógépes játékoktól (istenem hány "szakértő" meg pszichológus fejtegette ezt komoly pofával különböző műsorokban), meg pár év alatt megvakul a katódsugárcsöves monitortól és különben sem szabad a gép előtt ülni mert semmirekellő lesz belőle... Aztán valahogy 30 év múltán sem vakultam meg (pedig tényleg évekig néztem a hercules monitort, meg utána a monokrómot), tömeggyilkos sem lettem, hanem normális családos ember és ráadásul most pontosan abból élek (és tartom el a családom, meg fizetek adót stb.), hogy annak idején ott ültem a monitor előtt.

    És persze magamon kívül még rengeteg hasonszőrű sorstársam is pont ilyen ívet járt be. Felnőtt egy generáció így és nem dőlt össze a világ, sőt amit az akkori boomerek bohóckodásnak és közveszélynek láttak, most meg arra alapul az egész világ.

    A gyerekeimmel kapcsolatban bennem is felmerültek olyan gondolatok, amiket megfogalmaztál, de visszagondoltam a saját fiatal koromra és rájöttem, hogy igazából csak egy generációs szakadék van, semmi több. A világ majd megy tovább a maga útján, a mostani gyerekek majd más skillekkel fognak rendelkezni, másképp fogják megközelíteni az élet dolgait, de ez igazából nem biztos, hogy baj. Ahogyan mi sem kallódtunk el, úgy bízom benne, hogy ők sem fognak, meta ide, tiktok oda. :)

    Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

  • #49 Gargouille őstag borg25 #48
    Új Válasz #49
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Gargouille

    őstag

    válasz borg25 #48 üzenetére

    Nem olvasok utána, két gyerekem van (ebből az egyik auti) pontosan látom és megélem nap mint nap, hogy hogyan működnek. Nem könyvből, hanem közvetlen tapasztalatból. :DDD

    Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

  • #67 Gyok2 aktív tag borg25 #48
    Új Válasz #67
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Gyok2

    aktív tag

    válasz borg25 #48 üzenetére

    Pedig engem nagyon lekötött a LEGO gyerekként, főleg a Technic, aztán mégse lettem kocka :DDD

    Te arra gondolsz, hogy a gyerek ne csak letudva legyen, hanem normálisan foglalkozzanak vele.

    Tiszta Windows rendes ház

  • #70 Gargouille őstag borg25 #69
    Új Válasz #70
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Gargouille

    őstag

    válasz borg25 #69 üzenetére

    Van gyereked? Komolyan kérdem, nem bántásból. Hidd el nem hagyok ki semmit, a születésüktől fogva jelen vagyok (sőt bevallom én mindkét szülésnél végig jelen voltam, a 8 órás vajúdásnál meg utána a két császárnál is a műtőben), és bár lehet, hogy ez nem túl mácsós dolog, de szemben a "tipikus pasival" én a haverjaimmal történő tejfakasztó lerészegedések helyett pelenkáztam otthon, meg altattam...

    Csak az van, hogy értelmes ember előre készül a gyerekre, elolvas minden létező szakirodalmat, hogy mit hogyan. Aztán megszületik a gyerek és hirtelen rengeteg szakértő is elkezdni megmondani, hogy mi a helyes és a jó. Jön a védőnő, a gyerekorvos, a szülész, a 8 gyereket felnevelt rokon... mind olyan "szakemberek", akik ezt tanulták, profik, sokkal többet tudnak nálad. Aztán amikor olyan alapvető kérdésekben is egymásnak homlokegyenest ellentmondó állásfoglalásokat adnak, hogy a gyerek hason vagy háton aludjon, akkor kicsit meginog a kép. A gyerekorvos szerint kizárólag hason, a védőnő szerint kizárólag háton. Mindegyik szakértő, akkor most melyiknek higgyek? Aztán közben rájössz, hogy a te gyereked bizony oldalt fekve tud nyugodtan aludni, mert neki úgy jó. És szépen lassan rájössz arra is, hogy bizony minden gyerek más és más (nem csak a biológiai, de a lelki szükségleteit tekintve is), szülőként pedig vele együtt tanulod meg, hogy a való világban a saját gyereked hogyan működik. Ahogy cseperedik a kezed alatt, úgy érted meg közben.

    A nevelési elvek - leegyszerűsítve, hogy mi tesz jót vagy rosszat egy gyereknek - folyamatosan változnak időben és térben. Amit az egyik szakértő helyesnek lát, azt egy másik földrészen (vagy időben) élő meg pont ellenkezőleg gondol. Amit most helyesnek gondol az egyik pedagógus, a másik cáfolja. Különféle iskolák és megközelítések vannak, nagyjából ki miben akar hinni vagy melyik a szimpatikus, azt fogadja el igaznak és utána keres hozzá érveket, meg kutatásokat (racionalizál), hogy igazolja magát. Ha nem így lenne, akkor egy adott nevelési módnak mindig ugyanaz lenne a végeredménye, ezzel szemben gyakran megfigyelhető, hogy ugyanolyan nevelést kapott két testvér például mennyire különböző személyiséggé válik a végén.

    Erre nincs users manual. Olyan ez is mint a szex. Elolvashatsz rengeteg könyvet, megnézhetsz egy rakás oktató filmet, aztán mikor először ágyba bújsz egy lánnyal akkor rájössz, hogy igazából lövésed sincs róla, ez valami tök más. Nem azért mert nem olvastál eleget, hanem azért mert ez olyasmi, amit magadnak kell megélned, kitapasztalnod, felfedezned. A sok irodalom maximum ötletet ad, vagy itt-ott támpontot, de csak nagyon nagy vonalakban.

    Nálam még a nagyobbik fiam autizmusa miatt van egy extra tapasztalati faktor is, hogy mennyire nem szabad sablonokba gondolkodni.

    És elnézésedet kérem ha most ez ilyen tamáskodásnak vagy kötekedésnek hangzott, nem a te tárgybéli tudásodat akarom megkérdőjelezni, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy nagyon sok félék vagyunk nem csak felnőttként, hanem gyerekként is, én a saját tapasztalatomnak jobban hiszek mint bárki másnak és ez azt mutatja eddig, hogy nincs általános megoldó képlet. :)

    Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

  • #72 Gargouille őstag borg25 #71
    Új Válasz #72
    Új hozzászólás
    Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra
    Privát üzenet küldése

    Gargouille

    őstag

    válasz borg25 #71 üzenetére

    "Így olvasva, akkor te se utánaolvasás nélkül spontán kútfőből nyomod, hanem tanultak alapján hozol egyéni döntést."

    Persze, hogy nem olvasás nélkül. :) Nem full nulláról indultam, próbáltam minden információt beszerezni, olvastam, beszéltem sok baráttal, akik már szülők voltak stb. Ez szerintem természetes, hogy így tesz mindenki, mert szeretnénk felkészültek lenni és nem hibázni. Bár tájékozódtam bőségesen, azért biztos, hogy nagyon sokan lényegesen olvasottabbak nálam ezen a téren.

    Aztán megélni, megtapasztalni egy tök más világ volt, szembesültem vele, hogy semmit nem tudok, dacára az alapozásnak. Nem állítom, hogy az előzetesen olvasottakból nem köszönt vissza ez vagy az menet közben, de tényleg csak részleteiben és sosem úgy volt teljesen, ahogyan azt megmondták. Hol hasonlóképp alakult, hol gyökeresen másképp.

    Nagyon hamar eljön az a pillanat (nálam az első gyereknél kb 1 hetesen), hogy félredobtam az egészet és csináltam érzésből, nem a tanultak vagy olvasottak alapján. Egyszerűen az sokszor inkább csak összezavart. Illetve nekem még egy útmutatóm volt a saját megérzésen kívül, ez a feleségem. Az volt az egyetlen tételem, hogy ő az anyjuk, nála jobban senki nem tudja és az ő szava és megérzése minden szakértelem felett fog állni a gyereket illetően.

    Lehet mákunk volt, de 10 év után még életben van mindkét kölök és lekopogom, boldognak tűnnek. :D

    Lassan kiderül, hogy amit korábban abszurd humornak gondoltunk, az csak szimpla jövőbelátás volt.

Új hozzászólás Aktív témák