Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Fred23 #1 üzenetére

    1.: Grammarnaci Enrage. :)

    Indítják, nem fellövik. A "lövés" egy ágyúból való indítást jelentene. A rakéta a saját hajtóműveivel indul, ezért indítás a helyes szó. ;)

    2.: Az Ariane-5 ECA nagyon-nagyon megbízható hordozórakéta. Az egyetlen sikertelen indítás vele 2002-ben történt (az volt az első ECA indítás, és egyébként összességében az utolsó sikertelen Ariane-5 indítás).

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz lev258 #11 üzenetére

    Viszont hallottál már arról, hogy komolyabb eszközöket, precíz műszereket ilyen technológiával készítettek idelent, a Földön?

    Csak ezt a kérdést tekintve: Gyártani gyártanak, például rakétahajtóműveket is. De persze ezek még utána felületi megmunkálásra szorulnak, össze kell a részelemeket szerelni, stb.

    A RocketLab cég Rutherford hajtóműve, végszerelve, a főbb elemek mind 3D nyomtatással készültek:

    Ettől még persze az alapkoncepció marhaság abban a formában, hiszen a 3D nyomtatást direkt a gravitációra találták ki, tehát a súlytalanságban nyomtatni nem tudunk úgy, ahogy a Földön.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz stutga #15 üzenetére

    Marad a rakéta, csak kisebb, olcsóbb, kompaktabb eszkozt kuldunk.

    Már ha előtte kifejleszti valaki nekünk... semmiség. :DDD

    Foldon rakunk ossze mindent, nyomtasson 10 centit lent, a tobbit fent.

    Ismét: súlytalanságban való nyomtatás terén milyen tapasztalataink is vannak? :F

    hanem pici szondák laser-széllel hajtva (ezt olyan 40 éven belul megoldják, nem Dyson swarm-mal).

    Nem lézer-széllel, hanem lézer-tolással. Csakhogy ők hogy kerültek ide, azt hirtelen nem tudom. Eddig távcsőről volt szó, most már szondákról.

    A lézerekkel kapcsolatos teljesítményeknél pedig van egy kedvenc történetem. Az US NAVY (amerikai haditengerészet) több tízmillió dollárral támogatta a lézerfegyverek fejlesztését az 1990-es évek óta. Eredetileg ezek kerültek volna a DD-21 osztályra (később ebből lett a DD(X), most Zumwalt-osztályként ismerjük), rakétavédelmi (egész pontosan közellégvédelmi, CIWS) feladatkörbe. Tök jó volt az elképzelés, mely szerint majd a lézernyalábokkal fogják lelövöldözni az ellenséges rakétákat és robotrepülőgépeket. Majd lassacskán kiderült, hogy a szép elképzelés kismillió sebből vérzik. A kívánt lézer-teljesítményt (ami valahol 1MW körül van) még ma is csak kémiai lézerekkel (ahol kémiai reakcióval gerjesztenek lézer-nyalábot) lehet csak megoldani, az elektromos gerjesztésű lézerekkel valahol 10-15kW körül van a teljesítménycsúcs. A NAVY valamikor 2002 körül rájött, hogy a szép ígéretek, hogy hamarosan elkészülnek egy megfelelően skálázható lézerrel, egy nagy humbug. A lézer CIWS tehát háttérbe szorult, a Zumwalt eredetileg két 57mm-es gépágyút kapott volna erre a célra, végül költségvetési okokból ezeket sem kapta meg, úgyhogy most semmilyenje sincs.

    Ma azzal szórakoznak, hogy 3-4 ilyen 10-15kW-os lézer-modult összekötnek, és akkor máris van egy 30-40kW-os lézerünk. Ez a LaWS, amire az elmúlt 6 évben már több, mint 40 millió dollárt költöttek. Ennyi pénzért annyit tud, hogy balsafából készült drón-repülőket, meg külső hajtómotoros csónaknál a műanyag borítást meggyújtsák. Több másodperces, olykor közel perces besugárzás hatására, max. 1-2 kilométer távolságon belül. Amire egy filléres nehéz-géppuska is képes, mellesleg. Bármilyen időben (a lézer nem szereti az esőt, ködöt, párát; a tengeren mondjuk ezek viszonylag sűrűn fordulnak elő, tehetjük hozzá, de ne akadjunk ezen fent).

    Ettől függetlenül a NAVY-n belül rendíthetetlenül hiszik, hogy a következő évtizedben már 100kW, majd akár 300kW teljesítményre is képes lézer-fegyverek állhatnak hadrendbe. Nyáron már bejelentették, hogy hamarosan egy 150kW-os kísérleti rendszert fognak tesztelni. Az elv ugyan az, vagyis kisebb modulokból építenek össze egy rendszert, amely így arányos teljesítményre lehet képes. Apró probléma, hogy a hatásfok valahol 20% körül mozog, tehát 150kW teljesítményhez majd 750kW elektromos teljesítmény kell, és a felesleges 600kW hőenergiát lehet elvezetni a tengerbe. Mármint ha már nem csak laborban szeretnék használni.

    A szkeptikusok inkább úgy látják, hogy technológiai tesztelésre jók ezek, kitapasztalhatják milyen problémák merülhetnek fel a tengeri alkalmazásnál (például hogy a pára és a sós levegő milyen hatással van az optikára) és ezekre milyen megoldások jöhetnek szóba. Aztán majd, ha már eljutnak oda, hogy sikerüljön felskálázni 1MW-os teljesítmény szintre a lézereket, akkor remélhetőleg valóban az a fegyver lesz, amire 1990 óta várnak. Hogy meddig, az kérdéses, de még 10, de inkább 20-30 évig...

    Szóval hogy majd 40 éven belül megoldják a TW léptékű lézereket, amelyek az ilyen lézer-tolásos meghajtáshoz elképzeltek, hát nem tudom. Ez olyan, mint hogy már csak egy-két évtizedre vagyunk a pozitív energiamérlegű fúziós reaktortól (tehát amelyből több energiát tudunk kinyerni, mint amennyit a működésének fenntartásához be kell táplálnunk). Az 1970-es évektől kezdve már csak 1-2 évtizedre vagyunk ettől is... :)

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz #06658560 #20 üzenetére

    "Rutherford is also the first oxygen/hydrocarbon engine to use additive manufacturing for all primary components, including the regeneratively cooled thrust chamber, injector, pumps, and main propellant valves."

    Forrás

    Egy másik hír róla.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz rii #24 üzenetére

    Igen, például a Kepler, a Gaia vagy a NEOSSat.

    Ám ezek sokkal kisebbek, mint a Hubble, így a Hubble képeit "überelni" nem nagyon lehet velük...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz azbest #29 üzenetére

    Hopp, és tényleg. Oké, ez még nem fémnyomtatás, de dolgoznak rajta. Erről lemaradtam... :(

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz #06658560 #32 üzenetére

    @Kopi31415: Eléggé eltérő pályán vannak, a Kepler például nagyságrendileg követi a Földet a Föld pályáján, a Gaia a Föld-Nap L2 pont körül kering, ahova majd a JWST is indul.

    @b.: Az nem derült ki a cikkből , hogy mik ezek a területek. Érdekelne pedig.

    A JWST dedikáltan az infravörös tartományban dolgozik majd, így látható tartományban készült képeket tőle nem várhatunk. Cserébe pár klasszissal érzékenyebb lesz az infravörös tartományban...


    Az infravörös tartomány lefedettsége (vízszintes tengely) és az érzékenység (függőleges tengely) a fotometrikus érzékenység terén a különféle űrteleszkópok terén

    Ezt sokszor elolvastam, de nem tudom értelmezni. Valaki lefordítaná?

    A tükör felületi simasága nagyon jó. Képletesen nézve ha a tükört felnagyítanánk hatalmasra (25 négyzetméterről 9 millió négyzetkilométerre), akkor hiába lesz hatalmas, a felületi egyenetlenségei továbbra is elenyészően aprók, centiméteres nagyságúak lennének csak.

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz b. #46 üzenetére

    Az a baj, hogy a HST képeitől kialakult egy fals kép arról, hogy a csillagászok mikkel is dolgoznak. Amikor elindítanak egy új űrteleszkópot, akkor a közvélemény olyan képeket vár a röntgen-távcsövektől kezdve mindegyiktől, mint a HST nyújtott. Bizonyos esetekben a csillagászok tesznek engedményeket, hogy ilyen "média-orientált" felvételeket készítsenek, de tudományos értelemben ezeknek kevés a hasznuk...

    Itt van például a Spitzer űrteleszkóp képe egy aszteoridáról

    Itt pedig tőle egy formálódó csillagrendszerről készült kép. Ez például média-orientált kép...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz rii #54 üzenetére

    A fő probléma az ár. Az European Extreme Large Telescope (E-ELT), ami 39 méteres fő tükörrel bír (majd) a számítások szerint 1-1,2 milliárd euróból kijön. A Giant Magellan Telescope-ot már építik, a költsége 1 milliárd dollár körül várható, és 25 méteres fő tükre lesz.

    Ekkora óriás-távcsövek még a légköri torzítást is belevéve jobb képet adhatnak, mint a Hubble. Márpedig egy Hubble szintű űrteleszkóp ma is alsó hangon 1, de inkább több milliárd dolláros költséggel megvalósítható. Tehát jobban megéri a látható tartományban földi telepítésű távcsöveket építeni - már csak a kockázatokat nézve is (nem kell aggódni, felrobban-e a hordozórakéta, eltalálja-e egy űrszemét, vagy valami apró hiba miatt a már felküldött űrtávcső egyszer csak szétrobban, mint történt a Hitomi-val).

    Az infravörös tartomány macerásabb, mert a légkör az IR tartomány bizonyos részeit elég jól elnyeli, még ha egy 4km magas hegycsúcsra is helyezed el a teleszkópodat. Tehát az infravörös tartomány terén az űrteleszkóp sokkal jobb választás a költség / eredmény terén. A másik ok a tudományos igény. A látható tartományban is van még bőven mit keresni, de az infravörös tartományban sokkal több újdonságot lehetne felfedezni, sokkal "messzebb" lehet ellátni, mivel a kozmikus por "elfed" a látható tartományban, míg az infravörös tartomány simán áthatol rajta.

    Itt egy kép, amivel ezt szokták promózni, a felső látható tartományban készült, látványos, szép, de a lényeg az alsó kép, amely infravörös tartományban készült, és "keresztüllát" poron...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Tigerclaw #66 üzenetére

    Ez a poszt ezer és egy sebből vérzik:

    1.: Az, hogy mekkora lehet, a hordozórakétától függ, ez határozza meg a kiterjedését.
    2.: Egy távcsőnél a fő tükör mérete a mérvadó, ez itt 6,5 méteres lesz, az Ariane 5 orrkúpja 5,4 méter átmérőjű, és ez nem a belső mérete, tehát cirka 5 méternél nagyobb átmérőjű eleve nem lehet az egész űreszköz.
    3.: Az infravörös űrteleszkópoknál az árnyékoló kritikus fontosságú, és az egész teleszkópot le kell fedje. Magyarán szólva ez határozza meg a méreteit. A fix árnyékolóra példa a Spitzer űrtávcső. Na most ha a JWST ilyen elvek mentén készül, akkor a fő tükre olyan 4-4,5 méteresnél nagyobb nem lehetett volna. Ehhez képest ugye 6,5 méter átmérőjű lesz...
    4.: Az első három pont alapján sejthető, hogy a bonyolultságának köszönhető, hogy ilyen nagy és ebből fakadóan ilyen érzékeny lesz. Ez egyáltalán nem jelent hátrányt, inkább mindennapos. Gyakorlatilag csaknem az összes nagyobb műhold ilyen, de például a Curiosity Mars-rover is elég bonyolult landolási módszerrel ért Marsot.
    5.: A moduláris műhold-elképzelés tök jól működik. Ott, ahol lehet rá építeni. A kereskedelmi műholdak már évtizedek óta így készülnek, egy "alvázra" (Bus), amelyre standard (vagy a célnak megfelelő) energia és navigációs rendszereket szerelnek, majd erre megy rá a feladatspecifikus rendszereket (általában rádióadókat, átjátszókat, kamerákat, érzékelőket) tartó rész.


    Egy modern műhold felépítése, alul a Bus, amihez a napelemek is csatlakoznak, felette a meghajtás modul, majd a hasznos teher


    Egy konkrét példa, a NEXTAR műholdplatform, amire lehet optikai kamerát szerelni, képalkotó radart (SAR) vagy egyéb érzékelőket

    A JWST viszont egy elég speciális feladatkört tölt be, speciálisak az igények, így nincs olyan platform, amire valóban jól rá lehetne húzni a részegységeit. Tehát célirányosan egy speciális műholdat kellett építeni...

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz rii #70 üzenetére

    ESO
    NOAO
    NAOJ
    KECK (jobb oldalon válogathatsz a galériákból)
    Hawaii Starlight
    Spitzer űrteleszkóp (alapvetően infravörös tartomány)
    Chandra űrteleszkóp (röntgen-tartomány)
    NRAO (rádióteleszkóp)
    ALMA (rádióteleszkóp)

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz pilóta #81 üzenetére

    A Föld-Nap L2 pont nem azért kell, hogy a Föld eltakarja a napot, hanem hogy a két fő hőforrás, a Nap és a Föld egy irányban maradjon végig. A probléma az, hogy ha alacsonyabb Föld körüli pályán keringene, akár csak GEO pályán, a Nap és a Föld nem egy irányban lenne, tehát vagy több és nagyobb árnyékoló kellene, vagy a műszerek érzékenysége alacsonyabb lenne, amikor a Föld hője eljut a hőárnyékoló által nem takart részekre.

    A Föld-Nap L2 ponton viszont elég csak egy irányba "tartani" árnyékolót, így az érzékenység a lehető legjobb, amit ilyen szinten el lehet érni.

    A napelemek ettől még megfelelő mennyiségű napfényt kapnak, tehát a Föld csak nagyon-nagyon ritkán fogja kitakarni a Napot, és akkor sem teljesen (ahhoz túl messze van)...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz pilóta #84 üzenetére

    A napelemek az árnyékoló Nap felőli oldalán találhatóak.

    Tessék egy kép a JWST "hátáról", a két, viszonylag kis napelem jól látható a busz két oldalán, illetve egy nagyobb a "gerincen"...

    Szerk.: tessék még egy kép, a lényegről:

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz #06658560 #87 üzenetére

    @Kopi31415: Van arra technika, hogy egy JWST méretű és feladatú objektumot transzszaturnusz pályára juttassunk? Ott nem lenne még jobb az érzékenysége egy eszköznek?

    Elméletileg ha pusztán az érzékenységet nézzük, akkor jobb lenne, ám két és fél méretes probléma áll a dolog útjában:

    1.: Olyan távolságban a kommunikáció egy pár fokkal nehezebb lenne. Itt pedig hatalmas méretű képekről beszélhetünk, ami elég macerás dolog. A New Horions szonda például a Plútó távolságából már mindössze 1kbit/s adatsebességgel tud küldeni (illetve ő küldhetné nagyobb sebességgel, csak mi itt a Földön nem biztos, hogy értelmezni is tudnánk azt az adatot). Természetesen a JWST egy nagyságrenddel modernebb, mint a New Horizons, és tud 24Mbit/s sebességet is elméletben, ám jóval kisebb távolságról.

    Reálisan tehát az lenne a megoldás, ha egy átjátszóállomások hálózata élne, és több hopp-al juthatna el az adat a műholdtól a Földre. Csakhogy azt ki is kéne építeni.

    2.: Ekkora műholdat oda is kell juttatni. A JWST tömege 6,5 tonna induláskor, ekkora tömeget a Jupiternél is távolabb juttatni minimum Falcon Heavy szintű hordozórakétát igényel...

    Plusz fél.: A JWST 2kW-nyi energiát igényel, ezt ilyen közel a naphoz még nem gond megoldani napelemekkel. A Jupiternél már több száz négyzetméteres napelemtáblákra lenne szükség. Szóval esélyesen át kéne állni több rádióizotópos elemre, vagy egy kisebb nukleáris reaktorra. Ami költségek terén is más kategória....

    @pilóta: Nem, a Föld nem árnyékolja a Napot a Föld-Nap L2-őn. Bizonyos "Napfogyatkozásos" időszakok ettől még előfordulhatnának, ám direkt egy eliptikus pályán kering a Föld-Nap L2 körül, tehát elviekben ilyenre nem lesz példa:

    [ Szerkesztve ]

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz -=MrLF=- #90 üzenetére

    Ez a laikusoknak szóló anyagok rákfenéje. Eleve már a Lagrange-pontok is olyanok, amiről az átlag ember nem tud, nem ismeri. Elmagyarázod neki, és ha még ettől nem ugrotta át az egész cikket, akkor fejtsd ki neki, mi az a Lissajous-keringési pálya.

    Tipikus gond, hogy egyensúlyoznod kell a közérthetőség és az információmennyiség között. Ha túl sok információval bombázod az olvasót, elmegy a kedve az egésztől. Ha viszont a közérthetőségre helyezed a hangsúlyt, akkor sérülni fog a tényszerűség...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz #06658560 #93 üzenetére

    Ha több műholdat használt, "falkában", akkor pontos koordinációra van szükség, és az adatokat is párhuzamosan kell feldolgozni. Nem egyszerű kihívás.

    Akkor már egyszerűbb lenne egy aszteroidára vagy légkör nélküli Hold felszínére telepíteni egy nagyobb teleszkópot...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

  • Cifu

    nagyúr

    válasz Rock88 #107 üzenetére

    Maga az, hogy a műhold minden eleme készen van, még nem jelenti azt, hogy egyből lehet indítani, de ez ismét egy laikus vs. szakmai hír megközelítés. A NASA a "laikusoknak" mutatja, hogy a JWST készen van, jelezve, hogy a jelentősen megcsúszott határidők és költségek ellenére a program már "sínen van".

    Akit érdekel viszont a téma, az ránéz a hivatalos JWST honlap státusz oldalára, és lát bizony még csúnya piros szövegeket, meg azt, hogy november 13-án még az októberi eredmények sincsenek feltöltve.

    Érthetőbben: a műhold alkatrészei készen vannak, most egy hosszadalmas tesztfázis következik, ahol a műholdat részben vagy teljesen összeszerelve letesztelik, hogy minden úgy működik-e, ahogy kellene. Roppant kínos lenne, ha úgy járnának, mint a HST-vel, ahol egy elmaradt teszt miatt nem vették észre, hogy a fókusz nem tökéletes, és ez már csak akkor derült ki, amikor a műhold a Föld körül keringet.

    Ha minden teszt készen van, akkor a műholdat összecsomagolják, elküldik abba a hangárba, ahol a hordozórakétát szerelik össze, annak az orrára szerelik, és utána küldik majd fel...

    Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

Új hozzászólás Aktív témák