Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • ssolitude

    őstag

    válasz dezz #51 üzenetére

    ''Vagy az is lehet, hogy a kettő erősíti egymást.''

    Nem bocsátkoznék feltételezésekbe bizonyos szintű pszihológia gyakorlat és képzés nélkül. Ha mégis lenne ilyened, akkor bocs. Anélkül ezek a kijelentések akár értelmetlenek is lehetnek egy szakmailag képzett szemében.

    A Missouri-Columbia Egyetemen Bruce Bartholow és kutatócsoportja 39 szenvedélyes FPS játékos agyi elektromos aktivitását vizsgálta egy FPS-sel soha nem játszó kontrollcsoporttal összehasonlítva. A Kísérleti Pszichológia c. tekintélyes szakfolyóiratban nemrég megjelent cikkükben arról számolnak be, hogy ugyan a gyerekek a fegyveres támadásokat ábrázol képekre kevesebb érzelmi reakciót mutatnak és azt is nagyobb késéssel, de a szomorú, együttérzést kiváltó képekre azonos volt a reakciójuk a ''normális'' kontrollcsoporttal összehasonlítva. Más szóval az FPS játékok deszenzitizálták a gyerekeket a fegyveres erőszakkal szemben, de empátiás készségük, általános érzékenységük a környezetükben lévők problémáival szemben nem változott. A deszenzitizáció normálisnak tekinthető folyamat, hisz pl. a sebeszek sem élnek át akkora megterhelést vérző embertársuk láttán, miután nap, mint nap találkoznak a látvánnyal.


    [link]

    ''If I could start again \ A million miles away \ I would keep myself \ I would find a way...'' from Hurt by Johnny Cash

Új hozzászólás Aktív témák