Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Zöld izé...

    csendes tag

    válasz ijjájom #6 üzenetére

    Szia.

    Válaszolva a kérdéseidre, nincs családom, még magától a szótól is felfordul és görcsbe rándul a gyomrom.
    Nem is akarok családot soha. Köszönöm, de nem kérek belőle. Elég volt egyszer. Számomra ennek a jelentése egyenlő a pokollal és minden rosszal. Valamint kimondhatatlanul nem tudom elviselni a kölköket, iszonyatosan idegesítenek. Semmi értelme, talán olyan szülő lennék mint anyám.

    Hogyan élek?

    Tizenhét évesen elmentem otthonról, nem bírtam tovább. Nem sokat tudok róluk az eltelt időben, igyekeztem kerülni minden kapcsolatot velük és a teljes rokonsággal. Azóta albérletben élek már 22 éve, sokszor kellett költöznöm. Nehezen viselem el az emberek közelségét, csak sötétedés után megyek ki az utcára. Sosem maradok kint tovább a szükségesnél. Ha lehet csak éjszakai munkát vállalok és mindig sietek vissza a négy fal közé, ez biztonságot ad. Nem járok sehová sem, max a közértbe, de az is egy tortúra a részemre. Nincsenek barátaim, de nem is igénylem. Az összes kapcsolatom a külvilággal szinte csak az internet. Mindig le van húzva az összes roletta és behúzva a sötétítők minden helységben. Szeretem a sötétet a félhomályt, ott biztonságban vagyok, nem érhet el senki és semmi. Sokszor átbőgöm az éjszakákat ha épp az albérletben vagyok és általában magammal társalgok. Minden ébredéskor a napi mottó: Egy újabb nap a pokolban. Semmilyen ünnepet nem tartok meg, nincs mit ünnepelnem, nincs karácsony, nincs szilveszter, nincs semmi, főleg a születésnapomat gyűlölöm leginkább. Azzal az átkozott nappal kezdődött minden.

    Szóval, elvagyok.

    Az öngyilkosság már nem foglalkoztat, elég volt két próbálkozás. Anyám valószínűleg jót nevetne rajtam ha megtudná, ezt az örömöt nem szerzem meg neki. Már túl léptem ezen, csak a bosszú éltet.

    Soha nem bocsájtok meg, SOHA.

Új hozzászólás Aktív témák