- Windows 11
- Zyxel NAS326
- Programozás topic
- Bocsánatot kért az Apple, mert nagyon mellélőtt a legutóbbi reklámjával
- YouTube
- Visszavonta az Intel és a Qualcomm Huawei-hez kiadott exportlicencét az USA
- Már nem hisz a nagy európai EV-forradalomban a Ford
- Disney+
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Synology NAS
Új hozzászólás Aktív témák
-
#3
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Sajnos vagyunk egy páran, akiknek a szülei hasonlóak voltak. Apám sem volt semmi, de anyám volt maga a fő gonosz.
Az én anyám kedvenc szava járása az volt: Csak nekem lehet két ilyen hülye kölköm! Meg hogy: Örülj, hogy kisz..talak! Meg hogy: El se kezd mert te hülye vagy és úgy sem sikerül.
Minden nap hülyére vert, mindig volt rá valamilyen indoka, mert éppen bal lábbal ébredt és ő mindig úgy ébredt. Egy igazi szadista elmebeteg volt, aki élvezetből tette amit tett. Nem hagyott ki egyetlen alkalmat sem a testi fenyítésre és a teljes lelki eltiprásra és megalázásra. Az egész gyermekkorom egy igazi pszichológiai, lelki és testi gyötrelem volt.
Minden nap azóta is ezzel kelek és fekszem, lassan negyven éve. Egy életre rám nyomta ez az egész a bélyegét.
Nagyon remélem, hogy a pokolban találkozok velük és én kínozhatom őket az örökkévalóságig.
[ Szerkesztve ]
-
#15
Zöld izé...
csendes tag
ijjájom
#6
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Válaszolva a kérdéseidre, nincs családom, még magától a szótól is felfordul és görcsbe rándul a gyomrom.
Nem is akarok családot soha. Köszönöm, de nem kérek belőle. Elég volt egyszer. Számomra ennek a jelentése egyenlő a pokollal és minden rosszal. Valamint kimondhatatlanul nem tudom elviselni a kölköket, iszonyatosan idegesítenek. Semmi értelme, talán olyan szülő lennék mint anyám.Hogyan élek?
Tizenhét évesen elmentem otthonról, nem bírtam tovább. Nem sokat tudok róluk az eltelt időben, igyekeztem kerülni minden kapcsolatot velük és a teljes rokonsággal. Azóta albérletben élek már 22 éve, sokszor kellett költöznöm. Nehezen viselem el az emberek közelségét, csak sötétedés után megyek ki az utcára. Sosem maradok kint tovább a szükségesnél. Ha lehet csak éjszakai munkát vállalok és mindig sietek vissza a négy fal közé, ez biztonságot ad. Nem járok sehová sem, max a közértbe, de az is egy tortúra a részemre. Nincsenek barátaim, de nem is igénylem. Az összes kapcsolatom a külvilággal szinte csak az internet. Mindig le van húzva az összes roletta és behúzva a sötétítők minden helységben. Szeretem a sötétet a félhomályt, ott biztonságban vagyok, nem érhet el senki és semmi. Sokszor átbőgöm az éjszakákat ha épp az albérletben vagyok és általában magammal társalgok. Minden ébredéskor a napi mottó: Egy újabb nap a pokolban. Semmilyen ünnepet nem tartok meg, nincs mit ünnepelnem, nincs karácsony, nincs szilveszter, nincs semmi, főleg a születésnapomat gyűlölöm leginkább. Azzal az átkozott nappal kezdődött minden.
Szóval, elvagyok.
Az öngyilkosság már nem foglalkoztat, elég volt két próbálkozás. Anyám valószínűleg jót nevetne rajtam ha megtudná, ezt az örömöt nem szerzem meg neki. Már túl léptem ezen, csak a bosszú éltet.
Soha nem bocsájtok meg, SOHA.
-
#18
Zöld izé...
csendes tag
Zedz
#17
Zöld izé...
csendes tag
Üdv.
A barátok mind átvertek!
Mondjuk én sosem tekintettem őket a barátaimnak, ezt ők állították magukról.
Mint írtam, nem igénylem az ilyen kapcsolatokat.Ez szerintem nem létezik, hogy igaz barátság. Aki pedig egyszer átver az megteszi másodszor és harmadszor és még ki tudja hányszor.
Senkiben sem bízok!
Egyetlen ember van aki méltó a bizalmamra, ÉN.
-
#21
Zöld izé...
csendes tag
moonlight115
#20
Zöld izé...
csendes tag
válasz
moonlight115
#20
üzenetére
Üdv.
Én nem hívnám életnek, talán a legjobb szó rá a vegetálás. Míg mások élnek én csak szemlélem ezt az egészet. Egy szóval sem írtam, hogy élvezem, de már képtelen lennék másként csinálni. Gyermekkorom óta várom már nagyon a végét.
Nővérem sem járt jobban, ő totál alkoholista lett, ebbe menekült. Emlékszem mindig öltük egymást, de ha bajvolt csak egymásra néztünk és nem volt szükség szavakra, tudtuk kinek mit kell tennie. Ő tanított meg főzni, mosni, vasalni és sok minden másra, hogy el tudjam látni magam ha egyedül maradnék. Ő is egyedül él ha jól tudom, évtizedek óta nem láttam.
Köszönjük drága egyetlen anyuka és apuka. Nélkülük nem jutottunk volna el idáig, nem volt könnyű, de a segítségükkel sikerült.
Alkalomadtán meghálálom.
![;]](//cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
-
#23
Zöld izé...
csendes tag
FatalEror
#22
Zöld izé...
csendes tag
válasz
FatalEror
#22
üzenetére
Annyira azért nem vagyok oda érte.
Ez az ő dolga. Az ő harca, ahogy én is megküzdök a sajátommal.Mi sosem voltunk igazi család, csak egy abnormális valami. Csak azért működtünk együtt a bajban, hogy túléljük valahogy. Az aznapi verés túlélése volt a cél. Mert közös volt az ellenségünk. A saját szüleink. Muter addig ütött amíg el nem fáradt a karja és elég kitartó volt a mocsok. De amint elmúlt a veszély egymásnak ugrottunk, nagyon ritkán volt tűzszünet köztünk.
[ Szerkesztve ]
-
#26
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Nem hittem, hogy ennyien vagyunk akik diszfunkcionális családokban éltek.
Mindig is azt hittem mások valamennyire normális életet élhettek gyermekként.Csak azt nem értem az ilyeneknek minek a gyerek??
Annyian szeretnének akiknek nem lehet és hiába tesz meg mindent, még az orvos sem tud segíteni.
Az ilyenek meg.... á mindegy, lényegtelen már az egész.
Én tudom magamról, hogy nem szeretném és rossz szülő lennék, még csak meg sem fordul a fejemben az ilyesfajta reprodukció.
-
#35
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Csak, hogy lássátok azért nem vagyok annyira hideg.
Bár a reprodukció nem érdekel, de a gyártástechnológia felettébb érdekfeszítő.
Kár, hogy kicsit nehezen viselem ha hozzámérnek.
-
#54
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Sziasztok.
Mint már említettem nem járok sehová sem. A hivatásosoktól meg végképp távol tartom magam. Az eddigi barátnők mind a munkahelyen jöttek össze és sohasem én kezdeményeztem.
Persze eleinte úgy vannak vele fura egy fickó, majd érdekesnek találnak és mikor jobban megismernek már mindjárt hülye vagyok, majd lelépnek. Ez igaz minden egyéb esetben is.
Már megszoktam ha hülyének néznek. Ez ment a suliban is mind az osztálytársak mind a tanárok részéről. Aztán egyszer történt valami és némileg megváltoztak a dolgok, de ez hosszabb történet lenne.
-
#57
Zöld izé...
csendes tag
ijjájom
#55
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Nem vagyok egy nagy fogalmazásíró, de ha már kérted, megteszem. Időm úgy is mint a tenger. A világ egyéb dolgairól való diszkurzust pedig későbbre halasztom magammal.
Hol is kezdjem? Már az ovitól is ki voltam bukva, hát még az iskolai évektől. Szóval a suliban eléggé rám szálltak az osztálytársak a tanárok meg legtöbbször egy legyintéssel le is írtak. Tény, hogy a kezdetektől nem szerettem suliba járni, egyszerűen unatkoztam ott és nem is éreztem magam jól a többiek között.
Nagyjából már úgy mentem elsőbe, hogy valamennyire tudtam írni és olvasni. Mint már említettem nővérem igen sok mindent megtanított nekem az együtt töltött időkben, ha éppen nem egymás likvidálásán törtük a fejünket. Megjegyzem, jó tíz év korkülönbség van közöttünk. Legtöbbször, amikor megkaptuk a könyveket én otthon átolvastam, ami tetszett vagy érdekesnek találtam azt a részt megjelöltem. Ami nem kötött le számomra unalmasnak találtatott egyszerűen áthúztam és többet nem foglalkoztam vele. Ezzel én pár nap alatt le is tudtam magamban a teljes anyagot és ennyi. A fontos érdekes infók megmaradtak a lényegtelenek mentek a kukába a fejemben. Ez most is így megy, ha valami nem köt le az untat, ha ez van, akkor eldobom, többet nem foglalkozom vele. Egyszerűen nálam a nem az nem, ha az életem múlna rajta, valószínűleg akkor sem érdekelne a továbbiakban az a dolog. Tehát így elkönyvelve a tananyagot az iskolai idő további részében csak bejártam, de ezzel ki is merült a tevékenységi köröm a suliban. Kivétel ez alól a technikaórák. Ott azért a műszaki rajz igencsak megfogott, amit a többiek ki is használtak. Mindenkinek én csináltam a házi illetve egyéb ez irányú feladatát, mert bénák voltak hozzá, természetesen ez hamar kiderült. Aztán egy idő után megunták a tanárok, hogy nem felelek és a dolgozatok nagy része is éppen egy űr csatát ábrázol.
Behívták a szülőket egy elbeszélgetésre. Mikor vége lett apámon nem láttam semmilyen érzelmet, amiről megállapíthattam volna bármit is, anyám meg szokás szerint bőgött. Mindig bőgött, ha velem kapcsolatos dolgok történtek és folyton azt mondta csak a baj van velem és miért nem fojtott már meg egy kanál vízben. Persze az nap is jól elvert mindezért.
Mint kiderült a tantestület feltételezte, hogy nem teljesen vagyok normális és kisegítő suliba akartak dugni. Ezek után egy sor orvosi vizsgálatra küldtek, többek között egy teljes röntgenfelvétel is készült a koponyámról. Hihetetlenül látványos volt a számomra, de bárhogyan is kértem a doktort nem volt hajlandó nekem adni. Mivel nem találtak semmilyen elváltozást, amiért otthon anyám újfent összevert, szóval elváltozás híján dili dokihoz irányítottak.
Játékkal próbálták oldani a hangulatot az orvos és páciens között. Gyerekek, hogy annak milyen lego készlete volt! Életemben nem láttam előtte ennyi lego mennyiséget, ugyan nekem is volt otthon, de csak minimális. Nem tudom miért, de én egy komplett házat akartam mindig is összerakni csak erre az én készletem nem volt elegendő. Tehát itt volt a nagy alkalom. A doki csak dumált és dumált, de gőzöm nincs mit, mert én teljesen kiiktattam.
Tudjátok ezt volt időm megtanulni, kikapcsolni a kinti dolgokat és csak az aktuális dologra koncentrálni. Akkoriban jöttek be a videók és apu eléggé sokat nézett filmeket velünk. A baj csak az, hogy ő a teljes filmet mindig végigkommentálta, rendkívül idegesítő volt. Tehát el kellett sajátítani egyfajta szelektív hallást erre a célra, ami még nagyon sok helyzetben jól jött.
Szóval sietnem kellett, mert csak egy órám volt a feladatra és a kis kettes darabok voltak a téglák. Gondolhatjátok azokat kötésben összerakni, de ez volt az álmom. Az óra végére olyan többszobás házikót raktam össze garázzsal, két kocsival és még az ablakok és egyéb nyílászárók is úgy helyezkedtek el, hogy bárhonnan is világítana a házba a nap mindig előnyösen világos lenne a belső tér. Ezt nem volt nehéz megcsinálni az asztalon világító lámpa fényét használtam ellenőrzés gyanánt.
A dokinak elállt a szava és többet egy szót sem szólt hozzám, csak behívta anyámat és megmutatta a produktumomat, majd közölte vele: A gyerek nem hülye.
Ezek után dokink előjegyeztetett egy IQ tesztre. Valahol Budán voltunk egy rendkívül kifinomult és elegánsnak tűnő helyen. Itt nagyon kedves emberekkel kellett eltöltenem némi időt, akik hihetetlenül választékosan voltak képesek társalogni és mindent, amit csináltam vagy mondtam stopperrel mértek közben. Komolyan élveztem a társaságukat. Semmi esetre sem tűntek orvos típusnak vagy legalább is hasonlónak, mint egy átlag doki. Ez jó pár óráig eltartott, szinte mindenről kifaggattak és különböző feladatokat kellett megcsinálnom. Azután míg én újfent játszhattam valamivel, addig anyámat behívták egy másik szobába és vagy egy jó órát bent voltak. Mikor kijött bőgött. Hazafelé egy szót nem szólt hozzám csak végig sírt. Otthon aztán elkezdett üvölteni, hogy én szórakozok vele és jól megvert, mint még soha, úgy éreztem legalább a négyszeresét kaptam a megszokott napi adagnak.
Az orvosi tortúra után újra az iskolában összehívták a tantestületet és a szüleimet. Az osztályfőnököm sietett anyámék elé és érdeklődött az eredmény után. Anyám egy a Budai helyszínen kapott lapot és a hozzá tartozó kis dossziészerűt adott át neki. A tanárom beleolvasott majd kikerekedett szemmel anyámra majd rám nézett, ezek után bementek a tantestülethez. Egyedül maradtam a tanári előtt a folyosón ülve.
Apám jött ki elsőnek, sosem láttam még ennyire büszkének. Odajött hozzám, hátranézett a bőgő anyámra, aki épp kilépett a helységből, majd felém fordult és azt mondta: Gyere, választhatsz akár több mecsit is. A mecsi nála a matchbox-ot jelentette. Tudta, hogy gyűjtöm őket, több mint 200db volt belőlük, mindet ő vette nekem, anyámtól soha semmit nem kaptam.
Ezek után a suliban minden megváltozott. A gyerekek már nem szekáltak, sőt valamiféle félelemmel vegyes tiszteletet éreztem tőlük. A tanárok viszont még jobban rám akaszkodtak. Folyamatosan engem akartak feleltetni és hiába mondtam írja be az egyest, mert nem tudom, nem készültem. Nem hitték el, folyamatosan hajtogatták, hogy de igen te tudod, csak nem akarod elmondani. Pedig komolyan nem tudtam semmit, hiszen untatott a tananyag, tehát tényleg nem készültem semmiből. Egyszerűen nem érdekelt és a következmények sem.
Ez ment jó pár évig három bukással, végül feladták és esti iskolába tanácsoltak. Az szuper volt! A renitensek fellegvára! Ott viszonylag oldottabban éreztem magam és a tanárok is hagytak egész órán aludni. Általában senkit nem buktattak meg, átengedték csak minél előbb szabaduljanak tőlük. A lényeg, hogy jelen voltál nem hiányoztál, ennyi elég volt nekik.
Azóta sem vagyok hajlandó semmilyen iskolába sem beülni, egy életre elég volt. Ami érdekel, azt megkeresem a neten és elolvasom, egyfajta autodidakta módon tanulok, ezt szeretem, mert nem kötelező és azt tanulom, ami leköt. Gyerekként is inkább otthon olvastam, főleg műszaki és fantasy könyveket.
Sokszor kérdezték mi akarok lenni. Igazából ma sem tudom rá a pontos választ, de talán egy szuper fejlett űrhajóval az Univerzum titkait kutatnám leginkább.
[ Szerkesztve ]
-
#60
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Igazán megtisztelő.
Majd igyekszem. -
#63
Zöld izé...
csendes tag
ijjájom
#61
Zöld izé...
csendes tag
Szia.
Ugyan, nem vagyok én olyan nagy durranás. Mindig van valaki, aki jobb. A folytatást meg nagyjából ismeritek. Itt tartok most. A helyesírás egy MS Word használatával már valamennyire kicsinosítható.
Egyébként jelenleg éjszakánként takarítok, de már keresek másik helyet a kollégák miatt. Na meg amúgy is kirúgások várhatóak, nem várom meg míg bekövetkezik.
-
#70
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Örülök, hogy valamennyire elfogadtok és megértitek a dolgokat. Bár csak ne ilyen sorsban kellene osztoznunk.
Nálunk apámmal nem lett volna gond, hisz ő csak nagyon ritkán vert meg és ahhoz komoly indok kellett, hogy elnáspángoljon. Viszont olyankor a katonaszíj csatos felével kaptam tőle. Nála a folyamatos italozás tett be, olyankor gusztustalan volt minden értelemben. Ez eléggé visszataszító látvány gyermekként. Nagyon kevés tiszta pillanata volt.
Gyakorlatilag egyiket sem érdekelte mi is leszek.
Apu alig várta, hogy elvigyenek katonának azzal az indokkal, hogy ott majd megtanítanak inni. Ez a terve meghiúsult csak úgy, mint a katonaság. Anyu meg mindig is utcaseprőt nézett ki belőlem vagy hasonlót.
Tény, hogy nem vagyok egy agyoniskolázott lény.
"Miért könyvekből akartok tanulni, miért nem az életből?” (Jiddu Krishnamurti)
-
#108
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Sziasztok.
Elnézéseteket kérem amiért nem írtam mostanában. Próbálom megfogadni és alkalmazni a tanácsaitokat. Sikerült új munkahelyet találnom ahol eléggé sokat hajtok, de sajnos az új főnök egy igazi bunkó, így közben megint keresgélek. Nem szolgálok olyan urat aki lenézi a munkásait. Továbbá Ámor nyila is csaknem eltrafált, éppen csak súrolt. Meglátjuk mi lesz belőle. Kis lépésekkel haladok előre.
Ahogy tudok benézek.
-
#111
Zöld izé...
csendes tag
Zöld izé...
csendes tag
Sziasztok!
Nos sok víz lefojt azóta a Dunán amióta nem írtam.
Ha röviden összegezni kellene az eddig történteket akkor annyi hogy: Semmi nem jött össze.
A szerelem széthullott és most már munkám sincsen.
Lassan albérletem se lesz mert nem tudom fizetni.
Röviden ennyi.
Rosszabb lett minden mint volt, de nem baj behúzódok majd valamelyik erdőbe és kerülöm az embereket.
Talán halászok és vadászok mint őseink.
Nincs jobb ötletem.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Új hozzászólás Aktív témák
lo Woody Allen: „A szüleim kiskoromban sokat költöztek, de én mindig megtaláltam őket!”
- Samsung Galaxy S22 Ultra 5G 256GB, Kártyafüggetlen, 1 Év Garanciával
- HP Victus 16-r1019nt - ÚJ 16" FullHD IPS GAMER notebook - i7-14700HX, 32GB, RTX 4070
- HP Victus 16-r1041nt - ÚJ 16" FullHD IPS GAMER notebook - i7-14700HX, RTX 4060
- HP Victus 16-r0024nf - ÚJ 16" FullHD IPS GAMER notebook - i5-13500H,16GB, 512SSD, RTX 4060
- Gamer PC Intel i5 9400/16GB DDR4/GTX 1660 6GB/256GB SSD/500/GB HDD/Beszámítás/Garancia/
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest