Új hozzászólás Aktív témák

• #71 Vakegérke veterán Lajti #70

  Új Válasz 2008-10-24 18:20:32 #71

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  veterán

  válasz Lajti #70 üzenetére

  Négy és fél nap. Hosszú idő? Négy és fél nap után válaszolok. Talán duzzogtál már, de tehettél valamit, hogy sürgess? Az égvilágon semmit.
  Az idő nagyon relatív. Stopperrel mérhető valós érték.
  Bennünk hogy ketyeg az óra? Jó, vegyünk kereken egy órát.
  Gyakorlatilag mennyinek érzi ezt az időegységet a szerelmes, aki imádata tárgyát csak egy óra múlva láthatja?
  Mennyinek érzi ezt az egy órát a halálra ítélt, mikor csak ennyi maradt az életéből?

  Nagyot legyint Pató Pál úr...
  A diófa nagyon lassan nő. Van egy mondás. Nagyapám ültette, árnyékát nem élvezte, termését nem ette. Talán buta volt a nagyfater? Mi a fenének ültetett diófát, hiszen semmi haszna nem volt belőle. Ápolta, gondozta, méghozzá sok évtizedes türelemmel.
  Türelmetlen vagy? Parancsolj rá a diófára, hogy márpedig holnapra termő legyen.

  Törd szét azt a bilincset. Lassíts. Ezt szó szerint értem. Lassan kortyold a kávédat, élvezd az ízét, illatát. Hajolj le egy virághoz, és nézd meg alaposan. Meg fogsz lepődni, hogy milyen tökéletesek a szirmai, és még egy fehér virág is mennyi színárnyalattal rendelkezik.
  Adj magadnak időt.

  Kamasz koromban útáltam magam. Arcom pattanásos volt, ráadásul 168 centim sem növelte önbizalmam. Mindez társaságban nem számított, én is kaptam puszit a lányoktól, pacsiztam a srácokkal. Jé, hát nem undorodnak tőlem?
  Otthon tükör elé álltam, mustrálgattam magam. Izmos vagyok, ez jó. Arányos testalkatú, ez is jó. Tekintetemben értelem, egyre jobb. Szemem színe káprázatos: sötétbarna, a szélén pedig érdekes módon valami érdekesen sötétzöld. Arcformám szabályos, hajam dúsan omlik a vállamra. Mi a fene bajom van önmagammal?
  Érdekes módon életem minden szakaszában akadt idős mentorom. Ekkor is volt, vele osztottam meg titkaim. Elmondtam neki a fentieket. Szívott egy nagyot a cigijéből, a füstöt az ég felé fújta, aztán érdekes dolgokat mondott.
  Látod, öcsikém, ahogy a füst szétoszlik, úgy oszlanak el a problémáid is, viszont kapsz helyettük újakat. A pattanásaid idővel elmúlnak. Tudsz változtatni a magasságodon? Nem. Pici vagy? Igen. Viszont ne feledd, a jóból keveset adnak...
  Az este megint a tükör előtt talált. Figyelj, te balek, ilyen vagy, és kész. Ha más nem is szeret, megígérem Neked, hogy többé nem kritizálom a pofád. Szeretlek.
  Kibékültem önmagammal, ezzel az életem is megváltozott. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem.
  Sokat dumcsiztam még öreg mentorommal, aki csak mosolyogva bólintott, amikor elmeséltem neki a tükrös jelenetet. Aztán mondott még valamit.
  Öcsikém, a külső sokadlagos szempont. Ha választhatsz egy szép, de gonosz, és egy csúnya, de kedves lány között, melyikre mutatsz? Hát akkor? Az a fontos, hogy mi van a fejedben, és a szíved legyen tiszta. Érted?
  Értettem.
  Te is érted?

  "Mások úgy emlékeznek rá, hogy annyi jót tett olyan volt, amit leírtak a papírra, még ha ő másnak is gondolta magát. Egy dolog pluszban: szerintem nem ez a fontos, hanem az, hogy magunkról mit gondolunk, és még fontosabb, hogy rájöjjünk, miért."
  NEM!
  Érdekes, hogy másokról egész tisztán tudunk véleményt alkotni. Önmagunkról viszont nem. Mások szeme a legjobb tükör. Ha pedig valamiben bizonytalan vagyok, nem átallom megkérdezni akár az ellenségemet sem, hogy bizonyos dologban mi a véleménye rólam. Megmondja, és örül hogy megmondhatja, valamint annak is, hogy pont őt kérdeztem meg.
  Ne akard önmagad megítélni. Ez is egy fog a bilincs racsniján. Akadálya annak, hogy feltétlenül szeresd önmagad.
  "Ha már tudjuk a valódi okot, akkor már el tudunk kezdeni tenni valamit, így juthatunk el oda, hogy szeressük önmagunk. Én idáig jutottam eddig el, tudom már miért nem szeretem magam, egyelőre csak a további tennivalókat nem látom, csak vakon haladok/próbálok haladni a végcél felé. Idővel, ha megadom..."
  Feltételeket szabsz? Majd akkor szeretlek, ha... Hogy bízhat Benned a tükörképed? Saját Magad "közé állsz". Ott van előtted, kiszolgáltatott, és csak egy cseppnyi szeretetre vágyik. Megtagadod tőle? Ki a fene szeresse, ha nem Te?

  "Én türelmetlen vagyok, nem hagyok magamnak elég időt, ahogy mondtad, így úgy látom, ezt mondják nekem, ezt teszik velem mások, nem hagynak időt!"
  Na végre. Rájöttél, pedig ezt így ki sem mondtam. Belőled indul az impulzus, mások csak úgy reagálnak, ahogy Te "szeretnéd".

  Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák